Számomra – aki sok évtizedet töltöttem a kereskedelemben – úgy tűnik, alapvető szakmai fogalmak ferdítésével vezetik félre a hozzá nem értő közvéleményt.
Az „árrés” fogalma az áru beszerzési és eladási ára közötti különbözet jelöli. Ez fedezi a vállalkozás költségeit: az üzlet bérleti díját, fenntartását, rezsijét, a dolgozók fizetését, az adókat, járulékokat stb. A nyereség (profit) ennél jóval szűkebb kategória: ez az a rész, ami az árrésből a vállalkozás költségeinek levonása után – jó esetben – a vállalkozó számára tisztán megmarad.
Török Zsolt és Szigetvári Viktor, de leginkább kenyéradó gazdáik: Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon profi gazdasági szakemberek – hogy ne mondjak „mutyizót” -, és nyilvánvalóan tisztában vannak mindezzel. Politikai érdekeik azonban pillanatnyilag azt diktálják, hogy feledkezzenek meg szakmai ismereteikről, és próbálják meg összekeverni „a szezont a fazonnal”.
Csak magánvéleményem, hogy mielőtt másokat vádolnak, jobb lenne, ha ezek a közgazdász „Rontó Pál-ok” inkább elszámolnának a MNV ZRt. jogelődeinek vagyonával (melynek hűtlen kezelése gyanújával jelenleg is folyik a nyomozás), és tisztáznák a Hajdú Bét kétes ügyeit.
Visszatérve a trafik- témára: mint állampolgárt, engem a legkevésbé sem érdekel, hogy az 5000 embernek megélhetést nyújtó trafik pályázati rendszer győztesei közül ki szavaz majd a MSZP-re és ki a FIDESZRE. Az viszont érdekel és jó érzéssel tölt el, hogy ennyi ember megélhetési lehetőséghez jutott. Ha ezek a vállalkozók 10 % árrés mellett vállalják a vállalkozás kockázatát, akkor megérdemlik, hogy esélyt kapjanak, de előre mondom: nem lesz könnyű dolguk.
Nem igaz, hogy 10% garantált árrésből meg lehet gazdagodni! A kiskereskedelemben ma legalább 30-50 % árrés szükséges a vállalkozás megnyugtató eredményességéhez. Nem véletlen hogy a Trafik-törvény a dohánytermékek mellett más áruk forgalmazását is lehetővé tette, ahol az árrés – mivel a kereslet függvénye – 10%-nál jóval nagyobb lehet.
Végezzünk némi összehasonlítást! A közelmúltból sok példa van rá, hogy az állam multinacionális vállalatokkal kötött szerződésekben a létrehozott új munkahelyeket 2,5 millió forint/fő vissza nem térítendő összeggel dotálta.
Arra is volt példa a szocialista-liberális rezsim alatt, hogy akár 8 % garantált nyereséget biztosított az állam az adófizetők pénze terhére a közszolgáltató cégekkel kötött megállapodásokban. Milyen érdekes, hogy amikor ezeket a szerződéseket kötötték, nem volt hangos a sajtó a „mutyizás” miatti felháborodástól!
A Trafik-pályázat nyertese saját vagyonát kockáztatva finanszírozza az árukészletet, bérli, megveszi ill. fenntartja a működtetéshez szükséges üzlethelyiséget. A NAV –hoz bekötött pénztárgépen keresztül számol el bevételeivel. Fedezi az amortizációt, kifizeti a munkabért és a közmű költségek mellett a biztosítási összegeket is. Őszintén szólva kétségeim vannak, hogy minden trafikos fenn tudja-e tartani hosszú távon a megkezdett vállalkozását. Félek, hogy ahol nem lesz megfelelő forgalom, üzlet-bezárásokra is számítani kell.
Nem normális az a kezdeményezés, amely az árrést (népszavazással!) 3,3 %-ra akarja csökkenteni. Ilyesmit csak hozzá nem értő és félrevezetett emberek javasolhatnak. Az aláírásgyűjtést engedélyező OVB szakértelme – e tárgykörben – megkérdőjelezhető.
Hiszen kik azok, akiknek a múltban biztosított 4 % -os árrés mellett is megérte a dohányáru forgalmazása?
A nagy üzletek, leginkább a multicégek áruházláncai, ahol a pénztáros csak hátranyúlt, levette a polcról a cigarettát és a többi áruval együtt beütötte a pénztárgépbe. Nekik a dohányáru kereskedelem csak előnyt hozott, de teherrel nem járt: vásárlókat vonzott az áruházakba, miközben egy fillér többlet-költséget nem jelentett. A feketegazdaság haszonélvezői eddig szintén jól jártak, mert nem fizették az áfát,s pult alól értékesítették a zárjegy nélküli cigarettát.
Legyen már vége a „trafikmutyi” – refrénnek!
Igaz, jobban kellett volna „kommunikálni” az új rendszert, és átláthatóbbá kellett volna tenni a pályázatokat. Reméljük, az ellenőrizhetőség utólag megvalósul majd, és a konkrét ügyekben valótlannak bizonyulnak az általánosságban elhangzott vádak.
A lényeg azonban most az, hogy ne üljünk föl az ellenzék szánalmas rágalom-hadjáratának, még akkor sem, ha a párt-társak „uniós” segítségével történik. Gondoljunk bele, teljes képtelenség, amikor „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”!?
