Mint magyar polgár, és mint a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke hiszem és vallom, hogy ahogyan a jogállam esendő a demokrácia nélkül, úgy a nemzeti érdekek védelme is esendő a nemzeti kultúra támogatása, és ezen belül nemzeti kincseink megmentése nélkül. Egyesületünkkel igyekszünk is helyt állni lehetőségeink szerint ezen a fontos területen, de vannak ügyek, amelyek meghaladják a mi képességeinket, és úgy gondoljuk, hogy egy országos szerveződésű civil ügyként lehet csak segíteni figyelemfelhívással, esetleg javaslattétellel.
A Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület vezetősége Munkácson, a Rákóczi Kastély Munkácsy termében, amely ma a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola festőművészeti tanszékének ad helyet. Balról jobbra: Csorba István Kadosa – festőművész, KMKE tag, a Magyar Kultúra Lovagja, Dr. Kopriva Attila festőművész, művészettörténész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola festőművészeti tanszékvezetője, KMKE alelnök, MTA külsős tag, Őry László – KMKE Elnök, kulturális projektmenedzser, Mondik Béla – KMKE alelnök, hegedűművész, Szeifried Zoltán – KMKE tag, festőművész-grafikusEzért is kezdeményeztem a szerveztünk nevében, illetve mint a Szellemi Honvédelem tagja a Civil Összefogás Fórum vezetésénél 2014 áprilisában, hogy történjen civil összefogás egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a Munkácsy Trilógia magyarországi egyben tartásáért.
Indokaink:
Munkácsy érték. Felbecsülhetetlen érték. Tárgyi és szellemi értelemben egyaránt. Mind anyagi, mind művészeti-kulturális értelemben, és mint Nemzeti Kincs. Ahogyan a Szent Korona is nekünk a legértékesebb, mert az a mi államiságunk jelképe, úgy a Munkácsy Trilógiának is nekünk, magyaroknak van felbecsülhetetlen értéke. A mi nemzeti kincsünk.
Munkácsy Mihály alakja és életműve iránti érdeklődés a 19. század utolsó évtizedeitől napjainkig változatlan, művészete és regényes életútja a legismertebb magyar festővé avatta.
Élete fő műve, a Trilógia.
1881-ben a „Krisztus Pilátus előtt” című művét festette meg. A festmény bemutatójának egyik állomáshelye Budapest volt. Ez alkalommal a művész nemességet kapott Ferenc Józseftől.
1884-ban befejezte a „Golgotha” című festményét.
1896-ban, a millenniumi ünnepségek keretében mutatták be „Ecce Homo” című alkotását.
Munkácsy – aki életében soha nem látta együtt a három festményt – biztosan azt szeretné, hogy a képek itthon legyenek végleg, a magyar állam tulajdonában. Együtt.
Az évek során a múzeum Munkácsy terme szakrális térré vált, ahova gyakran zarándokként érkeznek az emberek, hogy megéljék magyarságukat vagy hitüket.
A Munkácsy-trilógia közel két évtized alatt formálódó festményei Krisztust és vádlóit, elítélőit, konfliktusait, továbbá végkifejletként az ige beteljesedését, Krisztus kereszthalálát jelenítik meg. A művek együttes bemutatásának különleges voltát biztosítja, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három bibliai témát feldolgozó festményét. A Jézus életét megörökítő sorozat darabjai együtt, első alkalommal 1995. augusztus 25-én a Déri Múzeumban voltak láthatóak, majd 2010. november 23 – 2011. október 16. a Magyar Nemzeti Galériában is megcsodálhatták az érdeklődők a három alkotást. Azt követően napjainkig is a debreceni Déri Múzeumban látható együtt, azonban amint a napokban kiderült, már csak 2015. augusztus 31-ig.
Tavaly volt a festőfejedelem születésének 170. évfordulója, Munkácsy Emlékév. Tisztelegtünk előtte egy kárpátaljai alkotótáborral, amit róla neveztünk el, az ott elkészült alkotásokat „Munkácsy Impressziók” címmel vándorkiállításokon mutattuk be szülővárosában Munkácson, majd Kijevben, illetve Nyíregyházán és Németországban, Passauban. Készült egy grafikai sorozat is Munkácsy életéről és munkásságáról. Ezt is bemutattuk számos helyen, és még tervezzük további bemutatását.
A Munkácsy Emlékév kezdetén kezdeményeztük az aláírásgyűjtést a CÖF szervezeténél a Trilógia egyben maradásának megvédésére, amely kiválóan működött, több tízezer aláírás összegyűlt, sőt szóvivőjük, Dr. Bencze Izabella keményen kiállt az ügy mellett és számos interjúban megszólalt.
A kezdeményezés és a CÖF aláírásgyűjtés óta eltelt lassan másfél év, és jelenleg az alábbi helyzet állt elő:
Az „Ecce Homo” Debrecen város, illetve a Déri Múzeum tulajdona, a „Krisztus Pilátus előtt” ma már a Magyar Nemzeti Bank értéktár programjának köszönhetően szintén magyar tulajdonban van, és továbbra is a debreceni Déri Múzeumban a helye. Ellenben, amire végképp nem számítottunk nagyon sokan, a „Golgota” még mindig Pákh Imre amerikai-magyar üzletember, műgyűjtő tulajdona, mivel dollármilliókon nem sikerül a megegyezés az MNB és az üzletember között.
Az elmúlt hónapokban az MNB és a tulajdonos is ajánlatot tett. A lehetséges vevő és az eladó árajánlata között milliós dollárszakadék tátong a mai napig. Közben a magyar állam védetté nyilvánítási eljárást kezdeményezett Munkácsy „Golgotha” festményére, és a legfrissebb hírek szerint már csak néhány napig lesz együtt látható Munkácsy Mihály híres Krisztus-trilógiája a Déri Múzeumban, a Golgothát ugyanis augusztus 31-én elviteti Debrecenből tulajdonosa, Pákh Imre. A kép ezt követően raktárba kerül, és még Pákh sem tudja megmondani, mikor és hol lesz majd látható. Amíg a védetté nyilvánítási eljárásban nem születik döntés, biztos, hogy elzárva tartják.
Hát eddig a történet, amit senki nem ért, még maga Munkácsy és barátja – egyik legnagyobb tájképfestőnk – Paál László sem. Miska és Laci, a két izzó, tüzesen szenvedélyes magyar festő lélek egy ideje már sírva vígad odafent a történteken.
Ki érti ezt?
Amaz miért nem ajánl egy kicsit többet, hiszen miért, ha nem ezért.
A másik miért nem enged egy keveset, hiszen miből, ha nem ebből.
Egyszerű ugye, és mégis nagyon bonyolultnak tűnik. Ezért nem is értjük, és nem szólunk már hozzá.
Na és itt a másik kérdés:
Kinek jó ez?
Egy raktárban elzárva, kitéve a kiemelésnek, szállításnak, állagromlásnak, elzárva a csodáló szemek és megnyugvó lelkek elől.
Álmomban vártam a választ magától a mestertől is, de már csak homályba vesző alakjukat láttam Paál László barátjával.
Hátat fordítottak, és otthagytak. Ennyi, már ők sem értik, és valószínűleg nem is
Felébredtem. Magamhoz tértem. Ha már a mestert sem érti, akkor mit akarunk mi?
Őry László
