Ha valaki kimondja vagy leírja azt a toposzt, hogy „a király meztelen”, az olvasó vagy hallgató rögtön tudja, mire gondol. A királyok persze ennek nem szoktak örülni, és nagyon sokszor meg se hallják. (Ami többek szerint még mindig jobb, vagy kevésbé rossz, mintha meghallja és megtorolja.) Ezért is adta Fekete Gyula egyik művének azt a címet, hogy „Süket a meztelen király”. Illetve annak tetteti magát. De erre különösen akkor van oka, ha kiderül, hogy nemcsak meztelen, hanem gonosz is. Ha gonoszsága is egyre meztelenebbül kibontakozik a rá figyelő (figyelnek, mert kénytelenek) alattvalók előtt.
Vannak persze fizetett bértollnokok, akik továbbra is megpróbálják elhitetni, hogy a király a legszebb, legdíszesebb morális és intellektuális köntösben pompázik. De vajon meddig sikerül nekik? Alighanem csak ideig-óráig. A „pc” kényszerzubbonya ma már egyre inkább hatástalan, egyre többen ledobják, vagy föl sem veszik. Az összeesküvés elmélet gyártással való megbélyegzés is egyre nevetségesebbé válik. Nemrégiben láttam az ATV-ben Az elnök emberei c. folytatásos politikai krimi egyik részletét, amely nyelvileg igen ügyetlenül használta a „csodafegyvert”. A kábítószer –maffia utáni nyomozás témájában újra meg újra föltette a kérdést: „lehet, hogy mégis az összeesküvés elmélet gyártóknak volt igazuk?” Amennyiben így hangzik a kérdés, már nem összeesküvés-elméletről, hanem hipotézisről van szó. Ha csak nem az elkoptatott csodafegyveren ironizált maga a műsor is. Amúgy pedig nem kisebb ember, mint maga a magyar miniszterelnök mondta ki egy bizonyos kontextusban: nem összeesküvés-elméletek vannak, hanem igenis, összeesküvések.
Aligha lehet az elmondottaknak aktuálisabb illusztrációja, mint az, hogy a migráció mai formája szervezett-e vagy sem új, modern hadviselési forma-e a vetélytárs térdre kényszerítésére, vagy sem. A tagadás mindenestre egyre erőtlenebb. Egyre többen gondolják azt, hogy igenis, egy valódi csodafegyver tudatos alkalmazásáról van szó, és egyre levesebben hisznek azoknak, akik ezt tagadják. Annyival inkább, mert akik tagadják, azok is inkább letagadják, hiszen ők is látják azt, amit nem lehet nem látni. Netán még jóval többet is tudnak erről az átlagembernél, csakhogy, mivel elkötelezettek a „király” mellett, nem áll érdekükben, hogy mindezt a néptömegek orrára kössék.
Egy tudatosan átgondolt, ördögi zsenialitással megszerkesztett forgatókönyv megvalósulásának vagyunk tanúi. Az „arab tavasz”, a menekültek hazájának destabilizálása, a brutális iszlám hadsereg fölfegyverzése, a gátlástalan és embertelen embercsempész maffia, amelynek a felszámolására semmiféle erőfeszítés nem történik (miért is történne, minő naivitás, hiszen fontos részei a forgatókönyvnek, már csak gazdasági okokból is), a migránsok érdekben kifejtett propaganda mind ennek az ördögien kiszámított tervnek egyes mozzanatai. A legördögibb talán az benne, hogy a migránsokat tudatosan becsapják, (a jóhiszemű többséget, mert arra már senki nem mer garanciát adni, hogy másmilyenek nincsenek közöttük), és mire ezt itt Európában észreveszik, már kénytelenek (lesznek) a bosszújukat az európai őslakosságon kitölteni. Hiszen azokhoz, akik becsapták őket, nem férnek hozzá.
Mi lehet a célja mindezzel a hadüzenet nélküli hadjárat elindítóinak (hadüzenet nélkül is egyre több az erre vonatkozó a konkrét információ és az oda vezető szálak is egyre inkább nyomon követhetők), csak találgatni tudjuk. Vajon a szabadkereskedelmi egyezmény ránk kényszerítése, amelyet az EU némely országainak némely tisztségviselői vonakodnak aláírni? Ez volna még talán a kisebbik rossz. Vagy az erre kiszemelt országok (netán az összes?) Ukrajnához hasonló destabilizálása, amelynek következtében a kormányok kénytelenek lesznek behívni a rendfenntartókat, akik az Európai Egyesült Államok megteremtése irányában működő kormányokat juttatnának hatalomra? (Úgy tűnik ugyanis, hogy ennek a tervéről befolyásos, nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező politikai erők nem óhajtanak lemondani. )
A kettő ráadásul nem is zárja ki egymást. Sőt. Ha pedig Európa nem akar lemondani a védekezésről, arról, hogy valamilyen hatékony immunreakciót produkáljon, akkor legelőször is tisztán kell látnia a helyzetet. Az sem baj, ha nagyobbnak gondolja a veszélyt, mint amilyen, mintsem fordítva legyen. Ha végignézünk a történelmen (főleg a magunkén), nem nehéz átlátni, hogy nem a fenyegető veszélyek túlbecsüléséből, hanem az alábecsüléséből származtak a legnagyobb bajaink.
K.I.B.
