Ezek majd megnyomják a csengőt…

Ez most már nem játék.
Még nem ismert háttérből, ám irdatlan pénzeket megmozdítva néhány EU-s ország elfoglalása kezdődött meg az elmúlt hónapokban.
Elsősorban a miénk. /A számok majd később/.
Az eddigiek csak az előörsök. Mert- mint hírlik- afrikai és távol keleti országokból újabb százezres tömegek indultak dél- Európa felé. Kitömött pénztárcákkal. /Különben az első vonatokra sem tudnának felszállni/.
És itt az első nagy kérdés!

Bevándorlók? Nem. Ez az első perctől kezdve egy súlyos e századi, pénzelt,
politikai félrevezetés. Meghatározóan nagy részük nem is migráns.
Mondhatnánk, hogy menedékkérők, de a menedéket kérők – kérni
szoktak. Vagy előre, vagy a helyszínen. /ld. Az ’56-os magyarok külföldi segítése, ám előzetes folyamodványok alapján./.
Ám itt ilyesmi sutba dobva.

E sorok írásának napján /2015. augusztus 15./ minden eddigi „ rekordot” megdöntve 16oo-an sétáltak át, futottak be Szerbia felől hazánk területére, Csongrád megyében. Miközben rendőrök szemlélték a vonulást. Ez évben összesen 123 ezer 157 fő.

A törvény betűit nézve – valami politikai szájzár miatt – kerülgetünk egy kifejezést, de mégis itt van: mindenki /a végül menekült-státuszt kiérdemlő is/
törvénytelen határsértő, még akkor is, ha az „ európai liberális szabadság” következményeként a „ légies határok” lett a divatos kifejezés.
Íme az eredmény. Erre senki, de senki nem gondolt, amikor éveken át passzírozták a szavakat az EU okosai…

A törvénytelen határátlépést mindenütt a világon büntetés követi. Volt, amikor golyó járt érte a nyugati magyar határon, /amikor még egy bizonyos határsávba sem lehetett belépni, csak külön engedéllyel/, vagy a berlini falnál.
A néhány televíziónak mutatóba megjelenő határőrző lovakon fordítva ül tehát a magyar és a brüsszeli hatalom. Jó szolgálatként kezeli az első, súlyos törvénytelenséget: egy ország határának engedély nélküli átlépését!
.
És ettől a ponttól kezdődik minden politikai csiki-csuki, magyarázkodás, mellébeszélés, ez az „alapja” az ellátási kötelezettségnek. Az pedig az egyenes következménye, hogy hetek alatt megteltek a városok utcái, parkjai olyan emberek tíz és tízezreivel, akik azt sem tudják, hogy a térképen hol vannak.
Minden esetre jókat heverésznek, szép idő van.
De mi lesz, ha megjön az eső, a vihar s majd a hó meg a tél?…
Hová megy ez a töménytelen, telet sem ismerő ember?
/S ide írom még egyszer a mai hírt: további, sok százezres tömegek vannak
indulóban dél-Európa felé./

És, mi lesz a már itt levőkkel? Nem nehéz elképzelni…
Ők a rosszabb idő beálltával el kezdenek csoportokban /majdnem azt írtam bandákban/ lófrálni. Élelmet keresni, tetőt a fejük fölé. A menekült táborokban elhelyezettek egyszerűen ki fognak törni mondván: ők, a teljes ellátás mellett nem börtönre számítottak. Már hallatszott ilyen hang…
Az lesz a „ szép, új világ…”

És gondold végig mindezt te nagyszájú libi. Te, aki 1989-90 óta még a Parlamentben is azt harsogtad, hogy „ az idegen szép!” És most is pártfogolod
ezt az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan, az európai kultúr-rendszerben elfogadhatatlan tömeget. /ld. a ballibis pártok szimpátia tüntetései./

Ám egyszer csak a te házad vagy lakásod ajtaja előtt fognak megállni 10-en, 20-an, 30-an és megnyomják a csengőt. Ne, ne reménykedj. Nem azt kérik majd, hogy adj egy pohár vizet vagy a gyereknek kenyeret. Nem. Azt fogják kérdezni, hogy hányan élnek ebben a látható jólétben. És majd akármit is mondasz, ők azt válaszolják valamilyen hottentotta testbeszéddel, hogy bizony mi itt többen vagyunk, mint látnivaló. És libikém, bizony benyomulnak hozzád. Akár akarod, akár nem. S, ha netán nálad nem férnek el átmennek a szomszédba és ott is megnyomják a csengőt.

És nincs az a magyar rendőrség, amely kiteszi őket.

Magánlaksértés? /Büntető Törvénykönyv 221.§./ Ugyan már.
És akkor neked, libikém, az idegen még mindig szép lesz? De hol fogsz aludni a családoddal?

És a szomszédok, sokan. Százan és sok-sok ezren.
Mert csak a vak nem látja és az agyament ember nem érti, hogy ez a tömeg elsősorban ránk van eresztve.
Nem látjuk? Az Ausztria felé tülekedőket is mi huzigáljuk le a vonatokról, nehogy eljussanak takaros osztrák szomszédainkhoz és onnan tovább. Az ottaniakat meg hozzánk szeretnék küldözgetni, nagy erővel.
Vagy mi nem egyformán vagyunk tagjai ennek a bizonyos EU –s konglomerátumnak?

Mi vagyunk tehát Schengeni lerakodóhely?
Schengeni Végrehajtási Egyezmény /1995/: „… megerősíti a külső országokkal szembeni ellenőrzést, amely… elsősorban biztonsági célokat szolgál.”
Mint látható: a miénket biztosan nem.
Ugyan ez az Egyezmény mondja ki /teljes jogúan 2008-ban írtuk alá/ :… „nem schengeni országokból csak határellenőrzés után lehet belépni.”
Az épülő határzár 170 egynéhány kilométer hosszon csak erőteljes, fegyveres ellenőrzés mellett lehet eredményes, hiszen az érkezők mindenre el vannak szánva. A bontásra is…

Milyen tömeg áll tehát itt? Egy törvénysértő, lassan több száz ezres tömeg.
Végig gondolni is elborzasztó.
És nincs tudomásunk arról, hogy egyetlen egy határsértőt is megbüntettek volna az elmúlt hónapokban.

E megnyomorított helyzetben lévő hazánknak óriási anyagi teherrel jár mindez. Az EU azonban baksissal nyomja ki a szemünket. Mintha nem látná, hogy mi történik. Az összeget le sem írjuk, csak azt, hogy egy nyár eleji statisztika szerint /Eurosat MTVA Sajtó-és Fotoarchívum/ hány emigráns jut Európában, egy millió lakosra számítva:

Horvátországban, Szlovákiában 9-9,
Csehországban 34,
Egyesült Királyságban 114,
Franciaországban 224,
Görögországban 240,
Ausztriában 1141,
Hazánkban 3322

Ez a szám önmagában egy kiáltás a világba!

Eközben ezt a szót: kitoloncolás nem is halljuk. Tehát azt, hogy – akár állami költségen – a „gazdasági menekülteket” repülőre ültessük és folyamatos légihídon oda szállítsuk vissza, ahonnan eljöttek! Vagy abba a célországba, ahová indultak.
Más megoldásokon csak a politika koptatja a száját és „emberi jogokról” beszél. Eközben a mienkről – egy szót sem.
Pedig a mi jogunk is legalább annyi, mint azoké, akik ránk törtek, akiket ránk eresztettek.

Az 1956-os magyar forradalom óta Magyarország legnagyobb próbáját igyekszik átélni, az ellene induló támadást kivédeni.
Magyarország nagy bajban van.
Magyarországot tehát meg kell menteni!
Az események áradását látva, ma már minden eszköz megengedett!
M.L.

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!