Interjú Csizmadia Lászlóval
Magyar Nemzet, 2014.03.27.
Minden eddiginél nagyobb tömegeket megmozgató békemenetet tervez a Civil Összefogás Fórum szombaton a Kossuth térről. Csizmadia László, a szerveződés szóvivője lapunknak úgy nyilatkozott: a társadalom nagy része érzi, a mostani kormányzat ismételt mandátumhoz juttatása jelenthet csak garanciát arra, hogy a négy éve beindult és mára kiteljesedő kedvező változások tovább folytatódjanak. A jogász szakember arról számolt be: megtették az intézkedéseket, hogy ne lehessen a tömegről készült fotókat – a kevesebb embert vonzó baloldali rendezvény illusztrálására felhasználni. Szerinte a hazánkat érő állandó nemzetközi és hazai ballib támadások csak megerősítették a polgári civil szférát.
Megyeri Dávid
– Az öt éves Civil Összefogás Fórum nagy célt tűzött ki maga elé azzal, hogy nyolcszázezer embert visz ki a békemenetre. Nem túl nehezen teljesíthető ez?
– Úgy gondoljuk, ha sokan egyetértenek azzal, hogy a mostani kormánynak folytatnia kell a négy éve megkezdett munkát, egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás ennyi jószándékú, tenni akaró ember részvétele.
– Annak idején az úgynevezett demokratikus ellenzék is társadalmi szerződésnek nevezett egy dokumentumot Rousseau után szabadon. Nem zavaró, félreérthető kicsit, hogy önök is erre a névre keresztelték az elképzeléseiket összefoglaló kiadványt?
– Mi azért inkább az eredeti, Rousseau-i társadalmi szerződésre gondoltunk, mint szellemi asszociációs előképre. Annál is inkább, mivel a szó legszorosabb értelmében szerződést kínálunk a jelenlegi kormányzatnak. Úgy véljük: a négy évvel ezelőtti hasonló iratunkban foglaltak javarészt teljesültek. Az eddigi békemeneteink bizonyítják: a társadalom nagy része a mi álláspontunkon van.
– Önöket hatalmas tömegeket vonzó rendezvényeik ellenére rendszeresen holmi fideszes fiókszervezetként állítják be a balliberális oldalon. Még a civil létük valódiságát is kétségbe vonják.
– Akik ilyesmikről beszélnek, magukról állítanak ki nem túl kedvező bizonyítványt. Az ország nagy részét becsülik le ezekkel a hamis beállításokkal. Az emberek ugyanis nem csupán tiltakozásból, proteszt-hangulattól vezetve juttatták kétharmados többséghez a mai jobbközép kormányt. Olyan pártszövetséget támogattak, amelynek konkrét és keresztülvihető, jó programja volt. Elegük volt abból, hogy a szemük előtt, a rovásukra teszik tönkre gazdaságilag és morálisan az országot. Ezen akartak változtatni és egy olyan többséget választani, amely tudja, hogy egy nemzetnek van kormánya és nem fordítva. Amely elődjével ellentétben bevonja a társadalmat a kormányzásba és nem csupán négyévente megnyerendő, aztán elfelejtett szavazógépnek tekinti. A polgárok azt tapasztalták 2010 előtt, hogy még ezzel sem éri be a szocialista hatalom. Nemcsak nem vonja be a kormányzásba őket, nem kíváncsi a véleményükre, hanem az akkori miniszterelnök világossá tette Őszödön: hazugságokat akar elfogadtatni velük. Sőt, még arra is vetemedett a hatalom, hogy 2006 őszén saját állampolgáraira támadjon, sokaknak a szemét kilőve.
– Nem volt még ennél is rosszabb a helyzet? Mert aki nem szabályszerűen földre, hanem szemre, az valójában fejre céloz. Vagyis a célbavett személy életének elvételétől sem riad vissza.
– Kétségtelen, hogy a gumilövedék emberi élet kioltására alkalmas. Ezért óriási szerencse, hogy nem vesztette senki sem az életét a lakosság elleni terrortámadások idején 2006-ban. A mi szempontunkból az agresszivitásuk azért lényeges momentum, mert ez is közrejátszott abban, hogy az emberek elementáris erővel utasították el az antidemokratikus, ellenük irányuló hatalmi arroganciát. Arra sarkallta őket, hogy a civil, polgári összefogásban lássák a kiutat. A jobbközép pártszövetség pedig megérezte, hogy erre az önálló gondolkodásra építhet a kormányzás során is.
– De akkor nincs mégis valami igazság abban, hogy felülről szerveződtek, s inkább politikai célokat követnek?
– Nincs, mert már a békemenet is úgy jött létre 2012 januárjában, hogy egyre-másra kaptuk a leveleket, emaileket, telefonokat: tenni kellene végre valamit az országot és kormányzatát érő összehangolt itthoni és nemzetközi támadások kivédésére. Ez az eredettörténet az egész CÖF-ről is elmondható. Alulról jövő kezdeményezés a miénk, szemben az álbaloldali, álliberális és álcivil szervezetekkel, amelyeknek a gyökerei kimutathatóan a pártállami összeköttetésekre építenek. Miért kellene védekeznünk amiatt, ha a jelenlegi kabinetet támogatjuk? Hiszen éppen azon fáradoztunk évekig, hogy ez a fajta konzervatív, jobbközép kormányzati gyakorlat jusson demokratikusan érvényre az országban, amit most építenek ki. Azt valljuk, hogy a polgárság és az értelmiség, a kreatív dolgozók sokasága együtt sokra lehet képes, a haza gyorsabban tud fejlődni.
– Pedig az értelmiséget sokan még mindig automatikusan a balliberális oldalhoz kötik. Amely mintha nem is ismerné el, hogy a jobbközép értelmiség, szellemiség egyáltalán a világon lenne.
– Ez a szemlélet is egyfajta posztkommunista maradvány. A CÖF éppen azt bizonyítja, hogy az értelmiség nem feltétlenül baloldali liberális. Igaz, ők a jobboldalnak a létjogosultságát is kétségbe vonják. Számukra mi egyszerűen nem létezünk. Mi ezzel szemben tényleg a hagyományos magyar befogadó, toleráns álláspontot képviseljük és nem vitatjuk a baloldali alapállás létjogosultságát. Már ha ez a kirekesztő beállítódás valóban baloldali és nem pusztán a pártállami hozzáállás meghosszabbítása. És itt van a legfőbb gondunk ezzel a politikai szemlélettel. Hogy saját hazája ellen az internacionalista külső erőket is felhasználja, segítségül hívja. Ezért a kormány megvédése nem pártpolitkai indíttatású, hanem egyértelműen nemzeti érdek. A felelős magyar értelmiségi ilyenkor félretesz minden egyéni, önös megfontolást és a saját hazája mellé áll.
– Kötelezően szajkózandó ballib toposz, hogy szabadságharcot vív az unortodox politikájával Brüsszel ellen a kabinet. Nem ezeknek a hangoknak ad tápot a CÖF is az uniós apparátcsikokkal szembeni kritikájával?
– Brüsszel és az Európai Parlament balliberális többsége valóságos össztüzet zúdított az országra. Ezt nem lehetett annyiban hagyni. Nyíltan a hazai utódpárti erők mellé álltak, ami azért is volt súlyos, mert ennek köszönhetjük nagyrészt a mai gondjainkat. Ha régebben Almunia baloldali pénzügyi biztos vezérletével nem nézik el az MSZP-SZDSZ kormánynak, hogy nyilvánvalóan meghamisítsa a költségvetési adatokat, ma egészen máshol tartanánk. Durván beleszóltak a hazai belpolitikába, amikor megengedték, hogy a konvergencia-tervet példátlanul csak a 2006-os választás után nyújthassa be az ily módon uniós segédlettel újraválasztott álbaloldali kabinet. Mindezzel ráadásul azt a hatást keltették a hazai választókban, hogy ha a szocialistákra adják voksaikat, számíthatnak az EU jóindulatára, amely mindent elnéz Gyurcsányéknak. Ne feledjük: ekkor halmozódott föl a magyar államadósság döntő része, ami mind a mai napig minden magyar állampolgár vállát nyomja. Ugyanez a globalista társaság viszont a kettős mérce jegyében azonnal megkezdte a harcot az új magyar kormány ellen 2010 nyarán. Mára bizton elmondható: Brüsszel rossz úton jár, úgyhogy legfőbb ideje, hogy az Európai parlamentben és az Európai Bizottságban is változások következzenek be. Vissza kell térniük Robert Schuman és az alapító atyák befogadó, kereszténydemokrata alapelveihez.
– Némi cinizmussal úgy is lehet fogalmazni: a békemenet az unió nélkül nem jöhetett volna létre?
– Való igaz, minden rosszban van valami jó: a polgári civil szféra megerősödése, összezárása ilyenformán nekik és itthoni politikai lobbiszervezeteiknek is köszönhető. És a fizika hatás-ellenhatás törvényszerűségének megfelelően a kormány támogatottsága növekedett, amit a félmilliós békemenetek is illusztráltak az utóbbi években.
– Annyira meggyőző hatást keltettek ezek a grandiózus felvonulások, hogy meg is irigyelték őket. Egyes külföldi orgánumok a meglehetősen soványkára sikeredett 2012 januári Operaház előtti balos tüntetés képei helyett a békemenet felvételeit vágták be. Ezzel akarták szemléltetni, milyen nagy a jobbközép magyar kabinet elutasítottsága. Hogy kívánják elejét venni a hasonló abszurd, inkorrekt lenyúlásoknak?
– Rengeteg jelzést kaptunk ilyen esetekről. A balliberálisok úgy látszik, ha nem tudnak kellő számú embert maguk mellé állítani, másoktól tulajdonítanak el. Éppen ezeknek a próbálkozásoknak elejét veendő angol nyelvű táblákat is kiteszünk, amelyek elmagyarázzák rendezvényünk céljait. Hogy ne lehessen a nemzetközi közvéleményt félrevezetni. Sajnos most is érkeznek hozzánk figyelmeztetések, hogy megkísérlik majd megzavarni a békemenetet a neoliberális alakulatokhoz köthető elemek. Arra kérjük őket, ne tegyék, mert a történelem bizonyítja: minden átlátszóan alantas akció visszafelé sül el. Cserébe garantáljuk, hogy az ő következő napi összejövetelüket tiszteletben tartjuk.
– És önök szerint a kormány miként tud elszámolni azzal az ígéretével, hogy lesz elszámoltatás?
– Sajnos ezzel főként az igazságszolgáltatásnak kellene elszámolnia. Egy jellemző adalék: négy éve tettünk feljelentést az előző állami vagyonkezelés 14 ezer milliárd forintos ordító hiányosságait tapasztalva hűtlen kezelés alapos gyanújával. Négy év alatt még mindig nem zárták le a nyomozást. Holott korábban az – a szocialisták által kinevezett vezetésű! – Állami Számvevőszék kimutatta a hatalmas hiányosságokat, amelyek főként Veres János pénzügyminisztersége és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt halmozódtak föl. Számos más esetben a bírósági szakaszban lassulnak le az ügyek. Pedig a devizahitelesek ügyében tett erőfeszítések mutatják meg, hogy lehet előrelépni. Éppen mi derítettük ki, hogy az Alkotmánybíróság 1991-es döntése értelmében a kormány módosíthatja a törvényi szabályozást, s egyes esetekben a szerződések megváltoztatása is lehetséges a megsegítésükre.
– Azt mondják némelyek: most már késő az elszámoltatás.
– Sosem lehet késő: mert nem a megtorlás a lényeg, hanem a társadalom igazságérzetének helyreállítása. Az erkölcsös politizálás, közéleti szereplés ázsiójának, becsületének visszaszerzése. Az viszont kétségtelenül elszomorító, hogy olyan emberek ágaskodnak, nyújtózkodnak még mindig a hatalom után, akik szóba sem jöhettek volna, ha valóban működik, komolyan veszi hivatását az igazság szolgáltatása.
– Az alaptörvény megalkotását a négy évvel ezelőtti társadalmi szerződésükben önök is sürgették. Elégedettek-e a jogalkotási teljesítménnyel?
– Irdatlan munkát végzett a kormány. Nyilván a maga által diktált gyors tempó miatt van még csiszolnivaló egyes jogszabályokon. Ám az alaptörvény olyan hiányt pótolt, ami visszaadta a nemzet önbecsülését. És igen: a CÖF vetette föl először a 2010-es Társadalmi szerződés első pontjaként, hogy a toldozott-foldozott 1949-es sztalini alkotmány helyett egy vadonatúj, korszerű alaptörvényt kell létrehozni.
– A liberálbaloldali ellenzéket ez nem hatotta meg. Nem vettek részt még a vitájában sem.
– Éppen ezért nincs erkölcsi alapjuk szidalmazni és külföldön rossz hírét kelteni. A civil szervezetek, így mi is nagyszámban küldtek be észrevételeket, javaslatokat, amelyeknek jelentős része be is épült a végre minden magyar állampolgár jogait méltó módon megörökítő, széles körű konzultációkra épült alaptörvényben.
– Mi lesz a sorsa a mostani dokumentumnak?
– Szintén eljuttatjuk a választás után az ország miniszterelnökének, aki reményeink szerint ismét Orbán Viktor lesz.
– Mi az üzenete a szombati békemenetnek? A tervbe vett hatalmas tömeg nem azt sugallja, hogy még szoros a verseny? Holott a felmérések, az elemzők szerint már nagy negatív meglepetések nem érhetik a polgári erőket.
– Ahogyan a Nemzeti társadalmi szerződés mottója szól: célunk a magyar-magyar kiegyezés, a megbékülés és az emberi méltóság tisztelete. Ezt csak a jelenlegi kormány tudja a következő négy évben is biztosítani. Óriási a tét, mert ha megállnak a mostani kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok, ismét visszasüllyedhetünk az önállótlanság és a szabadsághiány állapotába. Ezért van szükség arra, hogy mindenki személyes jelenlétével nyomatékosítsa kiállását a Kossuth térről délután fél kettőkor induló békemeneten, amely három órára ér a Hősök terére. A választás ugyanis egyáltalán nem lefutott: ha nem megy el minden jóérzésű ember szavazni április hatodikán, kellemetlen meglepetések is bekövetkezhetnek.
– Végezetül nem az ünneprontás szándékával egy kérdés: mi szólnak ahhoz, hogy az MSZP elnöke személyiségi jogi pert indított, amiért a CÖF plakátján szerinte rabosított személyként szerepel?
– Amikor valakinek a fényképe alatt egy táblán olvasható a neve, az nem jelent rabosítást. Legfeljebb az asszociálhat ilyesmire, s húzhatja magára a vizes lepedőt, akinek rossz a lelkiismerete. Másrészt az alkotmánybíróság nemrég hozott egy olyan határozatot, amely szerint a közszereplőknek többet el kell tudniuk viselni. Ha Mesterházy nem bírja a terhelést, más pályát kellene találnia.
