A Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány javaslatának szakmai indoklása
I. A Polgári Törvénykönyvnek a 209.§-ához fűzött Miniszteri indokolása szerint tisztességtelen minden olyan magatartás, amely a közfelfogással ellentétes. Ellentétes a közfelfogással a szerződéskötő felek között az egyoldalú előny kikötése vagy egyoldalú hátrány okozása, azaz minden olyan feltétel kikötése, amely a szerződő felek egyenlő jogai és kötelezettségei megsértését jelenti. A Ptk. 209.§.(1.) bekezdése a fenti magatartásokat tiltja. Vagyis az összes deviza hitel szerződés ezen jogszabályhely alapján semmisnek tekinthető. A Kúria ennek megfelelően a Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítéletében egy konkrét ügyben kimondta, hogy az alperes bankokkal kötött deviza-alapú kölcsönszerződése semmis. Ezt – többek között – azzal indokolta, hogy a szerződés szerint a folyósításkor alkalmazott deviza vételi és a törlesztésekkor alkalmazott deviza eladási árfolyamok között szükségképpen keletkező különbség olyan költségnek minősül, amit a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződésnek külön is nevesítenie, tartalmaznia kellett volna.
A Kúria ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a szerződésnek az árfolyamrés, mint költség feltüntetésének hiányából eredő semmissége (Doubravszky György) jogkövetkezményét a Hpt. 213. §-a nem szabályozza, ezért ebben a körben a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni. Ez utóbbi jogszabály négy lehetséges jogkövetkezményt tartalmaz: az eredeti állapot helyreállítását, a szerződés hatályossá nyilvánítását a határozat hozatalig terjedő időre, a szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítását, illetve az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását, ha az érvénytelenség oka megszüntethető. E lehetséges jogkövetkezmények értelmezéséről, alkalmazásáról a Legfelsőbb Bíróság már korábban elfogadta az 1/2010.(VI.28.) PK véleményét. Ennek útmutatásai alapján a Kúria a konkrét perbeli szerződés esetében azt a jogkövetkezményt találta alkalmazhatónak, miszerint az érvénytelenség okát megszüntette azzal, hogy kifejezetten is a szerződés részévé tette a THM kiszámításakor, a szerződés megkötésekor fennállt vételi és eladási árfolyam eltérés százalékos mértékét és ezzel a tartalommal nyilvánította a perbeli szerződést érvényesnek.
A Kúria döntése tekintetében is figyelemreméltó a 32/1991 (VI. 6) AB határozatban kifejtett azon álláspont, amely szerint „a fennálló szerződések szolgáltatási egyensúlyának felborulása esetén az állami beavatkozást egyes-egyedi jogviszonyokban a bírósági szerződésmódosítás jelenti.”
II. A gyakorlat alapján az adós által felvett kölcsön fedezetéül sok esetben a kölcsönből vásárolt vagyontárgy, ingatlan szolgál. Az adott vagyontárgy jövőbeni forgalmi értékének lehetséges változása jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy nem fizetés esetében az adott ingatlanra vezetett végrehajtás eredményeként befolyó vételár a hitelező teljes követelését nem fedezi. A hitelezőt ez természetesen hátrányosan érinti, azonban megteheti azt, hogy az adós egyéb vagyonából, keresetéből, vagyontárgyaiból keres kielégítést követelésének. Vagyis elvileg mindkét fél viseli annak kockázatát, ha a kölcsön vissza nem fizetése esetén a kölcsönből vásárolt ingatlan értéke jelentősen kisebb, mint a lejárt adósság, azonban a hitelező ebben az esetben továbbra is az adós egyéb vagyonából még hozzájuthat a követeléséhez, az adósnak azonban már nem marad lehetősége az ingatlan piaci értékének kedvezőtlen alakulásából eredő veszteségeinek fedezésére. A szabályozás logikája alapján tehát a hitelezőnek nem elsődleges érdeke az, hogy a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlannak a kölcsönszerződés aláírása időpontjában megállapított értékével – azon túlmenően, hogy elvileg a kölcsön összegét eléri-e – foglalkozzon, különösen nem érdeke annak vizsgálata, hogy az ingatlanpiac rövid- és középtávú lehetséges változásai alapján az ingatlan értéke miként változhat. Megfontolandó olyan szabály kialakítása, ami ezt a kockázatot megosztja a felek között. (Sándor István) Ha egy ún. előreláthatósági klauzulát alkalmaznánk a kölcsönszerződésekben, amely alapján a felek a kölcsön vissza nem fizetése esetén az ingatlan-fedezet értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázatát nem csak a magánszemély adósra, hanem a pénzügyi vállalkozásra is telepítenénk, úgy a laikus fogyasztó és a szakember hitelező viszonyában kiegyensúlyozottabb lehetne a kölcsön vissza nem fizetése esetén viselendő veszteség. Határozottan sérelmesnek tartjuk e körben azt a jogi megoldást, amelynek keretében a gépjármű kölcsönök esetén lehetősége van a pénzintézetnek a kölcsönvevő tulajdonában álló ingatlan megszerzésére, elárverezésére. Fontosnak tartjuk, hogy autóhitel esetén ne veszíthesse el az adós lakóingatlanát.
III. Az uniós és a hazai bírói gyakorlat áttanulmányozása alapján egyértelművé vált, hogy az igazságszolgáltatás partner egy konszolidált, határozott ugyanakkor jogállami megoldásban, különös tekintettel a végrehajtok felfüggesztése, az árfolyamrés, illetve a költségek bankok részéről történő korrekciója tekintetében az adósok javára. Ugyanakkor a vonatkozó ítéletekből az is látszik, hogy sem az uniós, sem a hazai bírói fórumok nem kívánnak muníciót szolgáltatni jogellenes akciókhoz, nem támogatják a felelősség egyoldalú megállapítását a bankok tekintetében, a Legfőbb Ügyészség szakmai álláspontja nyomán pedig nem látszik reális esély egy sikeres büntetőeljárás lefolytatására. Ilyen feltételek mellet minden olyan megoldást, amely figyelmen kívül hagyja az igazságszolgáltatás által felállított jogi kereteket, szakmai értelemben provokációnak tartunk. (Lásd még USA példa AIG, Citigroup etc.)
Ifj. Lomnici Zoltán
