Teher alatt nő a pálma, bajban virul a magyar humor…
Koalíció
„Gyurcsány (Azthiszi Szent) Ferenc, elkezdett prédikálni.
Az állatok köréje sereglettek és hallgatták.
A kígyók kígyóztak, leszállt a Varjú is, az erdő összes Vadai köré gyűltek.
Mindenkit odafújt a Szél. Még Vágó marhák is voltak köztük.
Az Arató félbe hagyta az aratást, Szabó a szabást, Tordai a hasadást,
Kanász Nagy a terelgetést, Krisztina báránya abbahagyta a bégetést.
Újhelyi (Bolond) Istók táncra kerekedett, Borbély a pamacsát habozta.
Jakab és Péter eléje terítette kifordított köpönyegét, hogy arra lépjen.
Hadházy vitéz beteg lovon érkezett, Márki nagy zajt csapott, mégis, egyetlen Momentumot sem mulasztottak volna el a szavaiból.
Pedig már Cseh(ül) álltak egyesek, mégis annyian voltak, hogy Donát(h)
lehetett volna rekeszteni velük.
Totó (Berci) is ott nyugtatta fejét a Kunhalmon, és áhítattal figyelt.
Aztán már egy (S)muck sem hallatszott. Még a Fegyőr is abbahagyta a lánccsörgetést. Karácsony(ra) mindenki megérkezett.
Ott álltak, csajkáikat maguk elé tartották, üres zsákjaik száját kibontották, és feneketlen mohósággal várták, hogy (Azthiszi Szent)Ferenc megtöltse nekik. Meg is alakították nyomban az ellenzéki koalíciót.”
E.Q.