Európa kormányzójának képzeli magát az a Jean-Claude Juncker, aki Luxemburgban a kreatív könyvelés és az adóelkerülés állami szintű nagymestere volt
Szívbéli barátjával, Soros Györggyel nemcsak az uniós pénzügyek uraivá váltak, hanem kontinensünk társadalmi rendjének szisztematikus feldúlói is. Időskorukra maguknak kívánnak szobrot állítani. Ez meggondolatlan elképzelés csakúgy, mint a bevándorláspártiság párosítása a nyitott társadalom eszméjével. A személyi kultuszra utaló hatalmi építkezésük jutalma csakis a népharag és a „szobor”-döntés lesz. Az európai parlamenti választások előtt a pártok egymásnak feszülnek, sokszor nemtelen eszközökkel próbálják térdre kényszeríteni ellenfeleiket.
E tekintetben élenjárók a szocliberálisok, hiszen a legutolsó ciklusban ugyan uralták a többséget, mégis elhibázott a politikájuk, így sikerült az európai polgárok nagy többségének elégedetlenségét kiváltaniuk.
Az uniós országok többségében kialakult polgári akarat köszönőviszonyban sincs a megbízott, választott képviselők cselekvéseivel. Ugyanez mondható el több, választók bizalmát elnyerő kormányról, akik eltűrték a brüsszeli alávetettséget. Az olasz, osztrák választások igazolták, hogy az elmúlt öt évben nagyot fordult az európai világ. Az EP-választások után látni fogjuk, hogy a népek meghallgatása nélkül nincs demokrácia. Az egyéni és közösségi szabadság egy tőről fakad, mert az emberek csak közösségben tudják megélni szabadságukat. Jó példa erre, hogy az iszlám betörése Európába miként korlátozta az őslakosság szabadságjogait.
Nevetséges az Európai Bizottság véleménye, miszerint Juncker és Soros munkálkodásával sikerült 92 százalékra csökkenteni a bevándorlást. A csökkenés oka az olasz, magyar és osztrák kormányok karakán kiállása a határok védelme mellett. Továbbá az EP-választások közeledtével növekszik a brüsszeli bürokraták félelme, tudják, hogy kisebbségbe kerülnek, és az erkölcsi és politikai felelősségrevonást sem kerülhetik el. Ezért rafinált módon szeretnék politikájuk pálfordulását elhitetni. Úgy gondolkodnak, hogy a választások után azonban megindíthatják a bevándorlás gőzhengerét. A nép nem tökfilkó, különösen nem a V4-es országok polgárai. Eszük ágában sincs elfogadni az ötvenéves szovjet gyarmatosítás után a kialakulófélben lévő brüsszeli abszolutizmust. Számunkra elutasítandó az egy kézben összpontosított, föderalista jellegű hatalomgyakorlás.
Kinek higgyünk?
Nem hihetünk az ingujjba rejtett kártyákkal játszó brüsszeli elitnek, viszont higgyünk saját szemünknek.
A magyar kormány Szent György-harcához hasonló küzdelme Európa jobb jövőjét célozza. A kontinens sokszínűsége, a nemzetek építőereje a görög–zsidó–keresztény civilizáció széles sztrádát biztosít a fejlődés útján. „Járt utat járatlanért el ne hagyj!”
Az Európai Bizottság hazugságainak tükre a kormányunk plakátkampánya. Brüsszelnek nem az a dolga, hogy észt osztogasson. Európai polgárok látják a migránsokat szédítő kufárok üzletelését, a Földközi-tengerre kivezényelt NGO-kkal és az álcivil szervezetek vámszedő tevékenységét. Látjuk az embercsempészbandák korrupciós összefonódását a háttérben rejtőzködő politikai hatalomra törekvő „pénzmágusokkal”.
Hol az átverések határa? Mikor jön el a számonkérés?
Az importált terrorizmus áldozatainak hozzátartozói előtt bűnös tételekről kell majd számot adni. Nincs magyarázat a több mint harmincezer migráns tengerbe vesztésére.
Ha Juncker, Timmermans, Soros kampányolhatnak felhatalmazás nélkül erőpozícióból, mi magyarok is a világ elé tárhatjuk, hogy az igazság nem brüsszeli termék.
A magyar kormány népszavazáson, népi konzultációkon, valamint országgyűlési választáson kapott legitim felhatalmazást politikájához. Kérdezzük: a választópolgárok felhatalmazása nélküli Európai Bizottság kinek a jogán tapossa a demokráciát, a szabad véleménynyilvánítást és a szubszidiaritás szentségét? Elég volt az idiotizmusból, reméljük, hogy még lidérces álmainkban sem fogunk rájuk emlékezni.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke
