Egyre gyakrabban hallhatunk a migrációval kapcsolatban arról is, hogy valójában nem a munkaerőhiány, nem a kontinens elnéptelenedésének pótlása motiválja a migrációt szorgalmazó törekvéseket, hanem a polgárháború kirobbantásának szándéka. Nem új az ilyesmi a politika történetében. Ma, amikor minden eddiginél jobban tudjuk, hogy a kiprovokált fegyveres konfliktus, káosz, anarchia lehetővé teszi a zavarosban halászást, az érdekvezérelt erőszakos beavatkozást, a háború utáni újjáépítés pedig profitlehetőségeket biztosít, ezeket a lehetőségeket is komolyan fontolóra kell vennünk. Annyival inkább, minthogy a terrorista cselekmények, a párhuzamos társadalmak, az erőszakos muszlim térhódítás (amelynek része, illetve elősegítője a korábban bevándorolt nemzedékek radikalizálódása is) láttán egyre gyengébbek és erőtlenebbek a bevándorlók integrálhatóságát hangoztató elképzelések. Kérdés, hogy hányan gondolták ezt egyáltalán valaha is komolyan, és hányan tettek úgy, mintha elhinnék ennek lehetőségét. Annak a német autógyárosnak az őszinteségéért sem tehetjük tűzbe a kezünket, aki köpte a markát, ujjongott, hogy mindig ilyen fiatal, motivált jól képzett munkaerőre vágyott. Vagy ötvenet tudott is közülük foglalkoztatni.
Annyi biztos, hogy zömmel olyan fiatal, erőteljes férfiak ékeznek, akik szülőföldjükön is jobban tudnának boldogulni, mégis hódító kalandra vállalkoztak, és egyre agresszívabb viselkedésük alapján egyre nő az aggodalom a migránsbefogadó országok lakosságban: mi lesz, ha egyszer valaki fölfegyverzi őket? (Tudjuk, profithozammal bíró jó üzlet a fegyvereladás is.) A migráns bűnözés következetes elhallgatása az egyenirányított nyugati sajtóban, a migráns bűnözőkkel való kesztyűs kézzel bánás és az emiatt elégedetlenségüket kifejezők lerasszistázása, sőt olykor szankciókkal sújtása ugyancsak azt a képzetet keltheti bennünk, hogy itt valakik szándékosan fokozzák a feszültséget, robbanásveszélyes helyzetet akarnak előidézni, mintegy a szelep alatt próbálják meggyűjteni a gőzt. Kell a casus belli, casus belli civili. Ha pedig kirobban a konfliktus, már lehet (mert hiszen „muszáj”) „lépni”.
Az ugyanis, hogy mindez az „emberi jogok” palástja, örve alatt történik, csak a legnaivabbakat tévesztheti meg. A bevándorlást, a bárhol való letelepedést alapvető emberi jognak feltüntetni egyet jelent az invázió bátorításával, előidézésével. Próbálnának egyébként valakik Európából kölcsönösségi alapon valamelyik muszlim kibocsátó országban alapvető emberi jogaikra hivatkozva letelepedni (ha ugyan éppen erre szottyan kedvük), és párhuzamos társadalmat alkotva, szokásaikat, hagyományaikat megtartva ott élni!
A kereszténységhez, a keresztény hagyományokhoz, emberekhez való ellenséges viszony is arra utal az EU kollaboráns politikai elitje részéről, hogy itt valóban az európai fehér kultúrával, civilizációval, illetve fajjal való leszámolás előkészülete van folyamatban. Ezt a piszkos munkát akarják a migránsokkal elvégeztetni. Akik erre eszközül használják őket, azokat természetesen nem érdekli, hogy hányan pusztulnak el közülük is egy ilyen polgárháborúban. Mint ahogy nem érdekelte az sem, hogy a Soros hálózat (amely csak a jéghegy csúcsa) szolgálatában álló embercsempészek rábeszélő, szervező munkája következtében hányan lelik halálukat a tenger hullámai között.
Éppen ezért ideje leszámolnunk azzal a hamis illúzióval, hogy a bevándorlásnak, illetve bevándoroltatásnak az európai lakosság elöregedése, a népességpótlás szándéka az oka. Egyre inkább kitetszik, hogy ez csak ürügy, álságos, hazug magyarázat. Különösen akkor kell odafigyelnünk és ellenlépéseket tennünk, ha úgynevezett ”szakértők” képviselik ezt az álláspontot. Ahogyan ezt Földi László A szakértők felelőssége című írásban olvashattuk (Magyar Idők, 2019. január 4.) ”Egy téves vélemény, rossz gondolat vagy éppen szándékos félrevezető manőver szép lassan polgárháborús helyzetbe tud sodorni államokat… A megtévesztés fegyvere sorozatvetővé változik majd…” Amelynek valóban áldozatul eshet „sajnálatosan a józan ész és maga az igazság is.”
K. I. B.
