Egy minden tekintetben megfelelő jelölt.
Brett Kavanaugh az Egyesült Államok elnökének jelöltje a legfelsőbb bíróság testületébe. Szerdai szenátusi meghallgatása izgalmas, egyszersmind érdekes volt – a demokraták időhúzása ellenére a szenátus igazságügyi bizottságának republikánus elnöke, Chuck Grassley, úgy is mint az utolsó ciklusát töltő nagy öreg, Orrin Hatch méltatta a jelölt érdemeit.
Dianne Feinstein, a bizottság demokrata korelnöke ezzel szemben kétségeit fogalmazta meg a jelölt abortuszellenessége és fegyverpárti mivolta miatt. Két konkrét jogesetet megjelölve kívánta demonstrálni, hogy a jelölt nézetrendszere nem illeszkedik a bíróság joggyakorlatába, amely feszültségekhez vezethet a testületen belül.
Utóbbi kérdéskör kapcsán a bizottság korelnöke arra utalt, hogy ugyan a Heller versus District of Columbia-ügyben alapvető alkotmányos jognak nyilvánította az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 5:4-es szavazati aránnyal az állampolgárok fegyvertartási jogát, ám a jelölt nézetei még a döntésben foglaltaktól is részben eltérnek. A bírói testület akkori döntésében ugyanis kiemelte, hogy a fegyvertartást lehet korlátozni, és emlékeztetett arra, hogy nem tarthat fegyvert zavart elméjű vagy jogerős ítélet alatt álló bűnöző sem.
Természetesen nem ritkák a hasonló jellegű, illetve súlyú bírói döntések az Egyesült Államokban. Korábban a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság példa nélkül álló határozattal semmissé nyilvánította a Floridai Legfelsőbb Bíróság határozatát, elrendelvén a 2000-ben tartott elnökválasztás kapcsán vitatott szavazatok újraszámlálásának beszüntetését, és szintén 5:4 arányú többséggel George W. Bush texasi kormányzónak ítélte az elnökséget, aki így az Egyesült Államok 43. elnöke lett. A fentiek nyomán tehát nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban a legfelsőbb bírósági bírák kinevezése sarkalatos pontja az amerikai belpolitikának.
Az amerikai alkotmány második cikkelyének második szakasza alapján a legfelsőbb bíróság bíráit az elnök nevezi ki a szenátus tanácsának és hozzájárulásának kikérése után. A mandátum határozatlan időre szól, így egy kinevezéssel az elnök politikai elképzelései – természetesen a jogrendszerbe becsatornázva – mandátumának lejárta után is akár évtizedekig jelen lehetnek a politikai rendszerben, sőt egy elnök, amennyiben megbízatása alatt több hely üresedik meg, tartósan egy irányba tudja – elvben – befolyásolni az ítélkezési gyakorlatot.
Ehhez persze az is szükséges, hogy a felsőházban pártja szenátorai legyenek többségben, ami, tekintettel az amerikai választási rendszer sajátosságaira (a szenátori megbízatás hat évre szól, a mandátumok egyharmada kétévente megújul), viszonylag ritkán fordul elő.
A kilenc bíróból álló testület tehát rendkívül nagy befolyással lehet a belpolitika alakulására. Roosevelt elnök idején például a bírák többsége hosszú ideig képes volt a New Deal program végrehajtásának hátráltatására, hiszen a legfontosabb jogszabályokat szabadpiac-ellenességre hivatkozva alkotmányellenessé nyilvánították és alkalmazásukat megtiltották. A Supreme Court ugyanis a Marbury versus Madison-ügy óta fenntartja magának a törvények bírói felülvizsgálati jogát.
Ez az úgynevezett judicial review, amely tulajdonképpen a magyar alkotmányos normakontrollnak felel meg. Megjegyzendő, hogy az amerikai alkotmány nem szól arról a funkcióról, amelyet később az alkotmányos irodalom normakontrollnak nevezett el, s amelynek lényege, hogy a legfelsőbb bíróságnak joga van mind a föderatív, mind pedig az egyes államok törvényhozása által hozott törvények alkotmányosságát felülvizsgálni.
Három évtizednyi szolgálat után, 2018 nyarán fölállt hivatali székéből a 82 éves Anthony Kennedy, az amerikai legfelsőbb bíróság karizmatikus bírája, aki a testület konzervatív és liberális blokkja közé kerülve hosszú időn keresztül és számos nagy horderejű, 5:4-es szavazati arányú ügyben játszotta a fő döntnök szerepét. Övé volt a „swing vote”, amivel ő döntött a legális abortusz fenntartásáról, az egyneműek szexuális kapcsolatát büntető texasi törvény hatályon kívül helyezésén át egészen annak kimondásáig, hogy az amerikaiak alkotmányos joga önvédelem és vadászat céljából fegyvert tartani.
Visszavonulása bejelentésével üres helyet teremtett a legfelsőbb bíróságon, ahová még július elején Trump elnök az ugyancsak katolikus Brett Kavanaugh-t jelölte. Az ő személye révén nem alaptalan azok feltevése, akik szerint Kavanaugh sikeres kinevezése esetén értékelvű, konzervatív irányba, politikailag jobbra tolódhat el a testület.
Kavanaugh 53 éves, kétgyermekes, keresztény hitű jogász; a Fehér Ház személyi titkára volt George W. Bush elnöksége idején, korábban pedig ügyvédként vezető szerepet vállalt a Starr-jelentés elkészítésében, amelyben (1998 őszén) sürgették a szexuális botrányba keveredő elnök, Bill Clinton közjogi felelősségre vonását.
Pályája tipikusan ívelt felfelé: most ügyvédből lett szövetségi bíróként kerülhet a legfőbb bírói fórum testületébe. Bush elnök először 2003-ban próbálta kinevezni bírónak Kolumbia kerület körzeti fellebbviteli bíróságára, végül csak 2006-ban foglalhatta el hivatali helyét a republikánus és demokrata szenátorok megegyezése révén. Kavanaugh a keresztény katolikus értékek elkötelezettje, aki egyházi karitatív programok támogatójaként hajléktalanok ellátását is segíti. Korábban elvégezte a washingtoni Jezsuita Akadémiát.
A szimpatikus és fiatalos megjelenésű, közéletileg aktív, felső középosztálybeli Kavanaugh szövetségi bírói múltjával „a” tipikus aspiránst jelenti, leszámítva talán katolikus hitét. Némileg megújíthatja is az idősnek számító, még Kennedy nélkül is 67 éves átlagéletkorú testületet, ahol nem mellesleg 26 évre nyúlt meg az átlagos mandátumviselés időtartama.
Jelölése előkészítésében, a kinevezési eljárás lebonyolításában mind Trump kabinetjének tagjai, mind az elnök személyes tanácsadói, de az igazságügyi tárca munkatársai is részt vesznek, és Kavanaugh-t meg kell erősítenie az Egyesült Államok szenátusának is. A szenátorokat az igazságügyi bizottság készíti fel a szavazásra, amely jelölti meghallgatást szervez és szavazást bonyolít annak kapcsán, hogy a jelölést pozitív, negatív vagy semleges jelentéssel együtt terjesztik-e majd a szenátus teljes ülése elé.
Az amerikai ügyvédi kamara is szerepet kap az eljárásban, mivel évtizedek óta véleményezi a jelöltek tudását és felkészültségét – a kamara véleményét a szenátusnak és az elnöknek is megküldik, így még Trumpnak is lehetősége lesz újra mérlegelni saját korábbi döntését. Ez Kavanaugh esetében meg is történt: az ügyvédi kamara egyhangúlag a legmagasabb minősítést adta neki, vagy az értékelkötelezettségen túl – amely korábban számos jelöltnél, például a két éve elhunyt Antonin Scaliánál is számított – Donald Trump szakmailag is helyes döntést hozott. Nem véletlen, hogy a jelölt a különösen szigorúnak számító szenátusi meghallgatáson is jól szerepelt.
A liberális demokraták viszont háborognak, szerintük ugyanis meg kellene várni az őszi félidős választásokat. Trump jelöltjének 50 százalék plusz egy szavazatra lesz szüksége a szenátusban, vagyis rendes körülmények között, amikor mind a száz szenátor szavaz, 51 szavazat kell az eredményességhez. Ez 51 támogató szenátort jelent vagy 50 szenátort plusz az alelnök mindent eldöntő voksát. A republikánusoknak most csak ötven szenátori szavazata lehetne, két hónap múlva pedig választások lesznek, vagyis izgalmas ősz vár a kilencről nyolctagúra csökkent, de legalább hattagúan határozatképes legfelsőbb bíróságra.
Szerző: ifj. Lomnici Zoltán
Forrás: Magyar Idők: https://magyaridok.hu/velemeny/trump-fobiraja-es-a-demokratak-3451859/
