Szél Bernadett blogjában „zsebpénznek” nevezi az MVM közösségünk feladataihoz nyújtott támogatását.
A közgazda végzettségű képviselő asszony biztosan nem találkozhatott a vállalati mérlegbeszámolókban ilyen rovattal, sőt, az egyetemen sem taníthatták ezt a fogalmat, hiszen a gazdasági elszámolási struktúrában nem létezik. Az igazság, hogy ismeretei karbantartása nélkül az ember gyorsan felejt.
A zsebpénzt a szerencsés fél bármire költheti, míg a cégtámogatás a szerződésben lefektetett célok közhasznúságát szolgálja. A támogatott fél a donor felé elszámolási kötelezettséggel tartozik. A szerződések tartalmára a polgári jog szabályai szerinti előírások vonatkoznak. Ezek szankciókkal alátámasztottak.
Ismereteink szerint az állam által alapított cég önálló jogi személyként folytatja gazdálkodását, ahol a menedzsment, valamint a tulajdonosok felelőssége elhatárolt. A gazdálkodás eredményeként létrejött osztalék mértékéről és felhasználásáról a tulajdonosok, míg a költségvetésbe fizetendő adóról az ide vonatkozó törvények rendelkeznek.
A vállalati tevékenység költségtényezői az üzletpolitika céljai alá rendeltek. Az adott cég támogatásra fordított költségei, a felelősség szempontjából, befektetésnek nyilvánulnak. Erősítik a társadalomért vállalt felelősség tényállását, így egyben jelenthetik a bevételek és a nyereség növekedését. Nőhet a befizetésre kötelezett adó mértéke, csakúgy, mint az érintett gazdálkodó (jelen esetben az állam) tőkéje.
Láthatjuk, a jogismeret és a közgazdaságtan alapos tudást feltételez. Valóban az állami befektetés közpénzből történik, viszont az önálló jogi személyiségű vállalat pénzügyi folyamatainak irányítása, és azért a felelősség vállalás, az alapított céget terhelik, és nem nyilvánulhat közpénz jellegűnek. A céggazdálkodás költségei élesen elkülönülnek a nyereség, az osztalék és az adó felhasználásának irányaitól.
Fentiek alapján javasoljuk, hogy Képviselő Asszony figyeljen a bibliai mondásra: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess.”
Csizmadia László
