A civil társadalom egyre világosabban látja, hogy a polgárok szava csak a kiírt országgyűlési választások eredményeként érvényesülhet.

Fölösleges demokráciáról beszélni, ha a különböző pártok a hatalom megszerzésének reményéért, népszavazás nélkül a parlamenti ciklusokon belül érdekszövetségeket köthetnek.

Az olasz kormányválság világossá tette, hogy a polgárok akaratának kikerülése nem okoz fejfájást a megélhetési politikusoknak. Helyzetüket könnyebbé teszi, ha elgondolásaikra még törvényi passzus is lehetőséget ad. A parlamentben lévő pártok képviselői nem törődnek a ciklus alatt a civil emberek többségének változó akaratával. Érdekük, hogy a lehető leghosszabb ideig élvezzék hatalmukat, és növelhessék egzisztenciális javaikat. Igaz, hogy a közvélemény-kutatások éreztetik népszerűségük hanyatlását. Ha odafigyelnének, az emberek hangulata is iránymutató lehetne számukra. Félnek attól, hogy a választók adott bizalmukat megvonják. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a választási ciklus alatt képviselőik helye bebetonozott maradjon. Ezt erősíti, hogy a választói érdekeket semmibe vevő képviselők vissza sem hívhatók.

Az európai demokráciát kikezdte, hogy egyes politikai pártok és vezetőik kényükre-kedvükre fittyet hányhatnak a népfelség írott és íratlan szabályaira. A demokrácia e súlyos betegségét jól példázza Olaszország jelenlegi helyzete. Láthatjuk, hogy ez a betegség miként rombolhatja a társadalom egészséges szövetrendszerét. A történelem azonban igazolja, hogy a népek immunitása előbb vagy utóbb felülkerekedik a vírushordozókon. Sorsuk nem lehet más, mint a karanténba zárás.

Felmerül a kérdés, hogy amikor a képviselők szembefordulnak megbízóikkal, miért kell ezreknek, akár millióknak az utcára vonulni és nyomást gyakorolni a bizalmat már nem élvező kormányra és pártokra. Valódi demokráciában nem lenne fenntartható olyan kormányzás, amitől a többségi civil társadalom bizalmát megvonta. Olaszországban ez történt, hogyha a kisebbségbe kerülők elfeledkeztek az erkölcs prioritásáról. Az illegális migrációtól az olaszok féltik családjaikat, munkahelyüket, életük nyugalmát. Joggal teszik, hiszen az embercsempészek bandáival szerződött NGO-k ma már nemcsak a félrevezetett migránsokat küldik hullámsírba, hanem hazájukban élő őslakosságot is veszélyeztetik. Salvini szembe mert nézni az igazsággal, olyan kormányzást akart, ami a legitim demokratikus választások alapján a népfelség betoncölöpén nyugszik.

Véleményem szerint az új olasz kormány gyorsan elpárolog a közéletből. A népszavazást elutasítók és egymással kiegyező pártok forró platnira öntöttek vizet. A keresztény igazság legyőzi a pártkufárok hatalmi törekvéseit, és a józan olasz polgárok nem engedhetik, hogy a senki által meg nem választott kormány gazdasági és pénzügyi csődbe vezesse az országot.

A brüsszeli szocliberálisok és Macron gyenge Olaszországot szeretne, amely kiszolgáltatottá válik az általuk áhítozott európai szuperállamnak. Giuseppe Conte félrerántotta az olasz hajó kormányát, és háborgó, zavaros vizekre vezette Olaszországot. Saját népe ellen fordult a régi-új miniszterelnök.

Magyarországon is volt hasonló helyzet, amikor 2009-ben az új választások helyett Gyurcsány a szocliberális Bajnait ültette a miniszterelnöki székbe. Szerencsénk van, mert mi már tudjuk, hogy mi lett ennek az eredménye. A népeket nem lehet sokáig félrevezetni, így az új olasz kormány napjai meg vannak számlálva.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190903-fagyi-olasz-modra