Mit akartok, istenkáromlók?

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200521-mit-akartok-istenkaromlok

A libsik és a komcsik megint összezártak. Bősz Anett és Varju László is kitett magáért. Védték Kun­cze Gábort, amiért megosztott egy olyan képet, amelyen Müller Cecíliát Jézusként ábrázolták, szavait pedig apostoli idézetekként gúnyolták

Bősz azzal védte a Szent Koronát valamikor svájcisapkának tituláló liberális ősapját, hogy a kép nem Jézust akarta kigúnyolni, hanem Müller Cecíliát. Értjük, gúnyolni akart a „szerző”. A DK-s Varju pedig egyszerűen rendszerkritikának minősítette a karikatúrát.

Kedves Bősz elvtársnő és Varju elvtárs! Ezúttal is okosabb lett volna, ha hallgattak volna. Kunczét azért nem említem, mert említésre sem méltó az a valamikori SZDSZ-vezér, akinek pártja anno a Miatyánk egyik sorának kifordításával ösztönözte szavazóikat: „Jöjjön el a mi országunk.” Eljött, de korrupciós botrányokkal teli rövid idő múltán Kunczéstól együtt el is tűnt. Hát ezért nem érdemes az ő nevére még csak emlékezni sem. Önök viszont még labdába akarnak rúgni, ezért önöknek kell a mondanivalómat címezni. Szerintem nagyon nem jó liberálisnak vagy kommunistának lenni, ha az ember úgy áll a világ dolgaihoz, mint önök.

Az első kérdésem az, hogy miért akarják Müller Cecíliát kigúnyolni? Mit vétett ő, de inkább Gyurcsány után szabadon, mit vétett maguknak? Hú de undorító és primitív így magázódni, de ha maguknak ilyen a világuk, hát maradok ennél. A kérdés persze minden olyan liberálisnak, kommunistának, globalistának, ateistának és nihilistának is szól, aki mosolyra húzta a száját a blaszfémia kapcsán.

Mindenkinek szól, aki jót vigyorgott azon a rajzon is, amely a keresztre feszített Jézus mellett ábrázolta a tiszti főorvos asszonyt, vagy éppen tetszett neki az a drMáriás-„festmény”, amely Az utolsó vacsora arcainak magyar és külföldi politikusokat választott, Jézusként Orbán Viktort, egyik apostolának pedig a kormányfő feleségét, Lévai Anikót ábrázolta. Ő vajon kinek vétett? Érthetetlen, ostoba, zsigeri gyűlölet. Persze tudjuk, természetes állapot a kormányoldal és az ellenzék állandó harca. Lehet vitázni, lehet megjegyzéseket tenni, van, ahol verekednek, sőt még lőnek is a parlamentekben. Nincs rendben, de tekintsük rendben lévőnek.

De miért kell gúnyolódni? Miért kell a másikat megalázni, meggyalázni? Bősz szerint őket is gyakran kigúnyolják. Nem, Bősz elvtársnő, magát nem gúnyolták még, csupán kritizálták, bírálták, minősítették. De emberi mivoltában még nem alázták meg úgy, ahogy maga már megalázta a honlapján Kövér Lászlót, Orbán Viktort vagy éppen Schmidt Máriát.

A kritika és a gúny nem azonos kategória. Ennyit talán még maguk is megértenek. Azt viszont vélhetően nem értik, hogy mit okoznak primitívségükkel azoknak, akiknek van hitük, akiknek van Istenük. Úgy tudom, maguknak nincs, hacsak nem tekintjük annak a hatalmat és a pénzt. A hit meggyalázása nagyon fájdalmas, mert a hit tartóbástya. Többet ér, mint a világ összes pénze vagy hatalma. Sajnálhatják, hogy nem ismerik a hit csodálatos erejét. Hát ezzel a tartóbástyával szórakoznak maguk. Mintha a védelmező anyát gúnyolnák ki. Alázták már meg a maguk édesanyját? Hit hiányában legközelebb erre a kérdésre gondoljanak, ha emberek millióit támad kedvük megalázni.

Ennyire elveszítették a lelki nyugalmukat? Újabb eszköz a Szél Bernadett-forma hazudozás, Dobrev és a szoclib uniós képviselők hazaárulása, a gyurcsányi és jakabi gyalázkodás, a Nagy Blanka- és a Hadházy-féle trágárkodás, a Bangóné-, a Kunhalmi- és a Varju-féle fetrengés mellett? Nem elég a patkányozás, a képződményezés? A gyalázkodás után most már gúnyolódni is akarnak? Valóban ennyit tudnak?

Egyébként miért pont azt az apolitikus embert akarják kigúnyolni, aki igazán sokat tett magukért, szüleikért, rokonaikért, gyerekeikért? Csak azért, mert tisztességes, mert szeretetteljes, mert hivatástudó, mert keresztény? Csak azért, mert türelmesen, a maguk médiamunkásainak ostoba kérdéseire válaszolva akár ezerszer is elmagyarázza, hogy hogyan kell a maszkot hordani? Persze gyakran hiába, mert ne szépítsük: akár több millió jobb sorsra érdemes honfitársunk tartott ott a járvány elején, hogy az alapvető higiéniai szabályokat sem ismerte a kézmosás, a tüsszentés vagy a köhögés etikája terén. Merthogy még ezeknek is van etikájuk egy polgári világban.

Csakhogy a maguk negyvenöt plusz nyolc, ha úgy tetszik, kunczés éve olyan erkölcsi, etikai szintre süllyesztette a polgári Magyarország lakóinak nagy részét, amelyből bizony még a végtelenül türelmes és szeretettel teli tiszti főorvos asszony is nehezen tudja kirángatni az oda süllyesztetteket.

Tehát megint megkérdezem: valóban odáig jutottak, hogy már csak ez maradt? A gúnyolódásba kapaszkodnak? Akkor nagy baj lehet odaát. Ezért tisztázzunk néhány alapvetést. A blaszfémia vagy istenkáromlás a régebbi felfogások szerint egyértelműen Isten gyalázását, gúnyolását jelentette, de ma már más a tartalma. Jó, ha felfogják mindazok, akik a gúnyolódás platformján állnak, hogy Istent emberi cselekmény, ha mégoly vulgáris és undorító is, nem sértheti meg. Istent nem kell az embernek megvédenie, mert Isten az emberi gyarlóságok, aljasságok és az emberek által alkotott kusza jog felett áll. Jézus Krisztus még a maguk bűneit is magára vállalta, így őt megsérteni a maguk pondrósága sem képes.

Maguk védik a Jézushoz kötött gúnyolódást, az azonban nem az Istent, még csak nem is a tiszti főorvos asszonyt, nem Orbán Viktort gyalázza, hanem hívő emberek millióinak vallásos érzületét, a vallási tiszteletük tárgyát sérti. Maguk nem tisztelik az embert, és a meggyalázni, kigúnyolni akartak maguk feletti erkölcsi fölénye meglehetősen egyértelmű. Így aztán maguk nem Jézust, nem a gúnyra szánt személyeket járatják le, hanem saját magukat. Miért teszik? Tehetetlenségükben, vallásgyűlöletükben, esetleg azért, hogy szándékosan belerúgjanak embertársaikba?

Maguk nem tudják, hogy az új blaszfémiafelfogás éppen a liberálisok által oly nagyon támogatott jogegyenlőség kapcsán vezetett oda, hogy nem csupán a kereszténység, hanem minden elismert vallás, hitfelekezet tagja is legalább erkölcsi védelemben részesül a blaszfémiával szemben? És ez nagyon helyes. Igaz, nálunk nincs blaszfémia elleni törvény, de 2012-ben harminckét országban még volt, köztük huszonegy muszlim többségűben. Olyanokban, ahonnan maguk várják, hívják a jogellenes bevándorlókat. Hát majd idővel megtanulják, hogy mennyire lehet Allahot vagy vele összefüggésben bárkit gúnyolni, hogy mennyire lehet muszlimok millióiba a hitük miatt belerúgni. Több muszlim országban ugyanis halálbüntetés jár azért, amit maguk most itt művelnek. Sajnos a valamikor keresztény Európa számos országában – például Dániában, Németországban, Görögországban, Finnországban, Olaszországban, Máltán, Hollandiában, Lengyelországban és Nagy-Britanniában is eltörölték a blaszfémiatörvényeket 2014 és 2018 között, ezért ha nincs valakiben kellő emberi tartás, becsület és tisztesség, minimális emberség, nyugodtan szórakozhat milliók vallási érzésével.

Nálunk is csupán erkölcsi kérdés az ilyen típusú ocsmányság, bíróságaink nem igazán akceptálták az eddigi istenkáromlások elleni fellépést, még gyűlöletbeszédként sem. És úgy tűnik, maguk lubickolnak ebben a posványban. De az élvezeten és a bárgyú röhögésen kívül mit akarnak elérni? Mit akarnak kiprovokálni? Mi a szándékuk ezzel az emberi aljassággal? Hátha összejön valami jó kis balhé? Hátha valaki a megsértettek közül végre elveszti a türelmét és a józan eszét? Ez kapóra jönne maguknak, mert azonnal tele lehetne kürtölni a világot azzal, hogy úgy kezdődött, hogy a keresztény képződmények (vissza)ütöttek? Nem fog menni. Legfeljebb egy negyedik kétharmaddal két év múlva.

Lassan érteni vélem, hogy mi a helyzet a maguk alapvetésével, a liberalizmusuk jelmondatával, akár Voltaire-től származik, akár nem. Úgy mondják, hogy „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Nagyon jól hangzik. Csakhogy félnek megfogalmazni a mondat folytatását, amely valóban az ideológiájuk lényege: „Azért harcolok, hogy mondhasd, mert így folyamatosan egyre nagyobbat és nagyobbat rúghatok beléd.”

Szívem szerint azért megtisztelném magukat egy „önözéssel”. De nem megy. Magukat sajnos nem lehet tisztelni.

Szerző: Bencze Izabella jogász

Hülyeségeket beszél az antikrisztus

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200514-hulyesegeket-beszel-az-antikrisztus
Szerző: Bencze Izabella jogász

Komolyan, nem akartam sorosozni, de meg kell tennem. Meg kell tennem, mert Soros már ott tart, hogy nem csupán felforgató hazugságokat, hanem egyszerűen hülyeségeket beszél

Mit gondolnánk arról az emberről, aki azt állítja, hogy egy gyalogos a zebrán, tízezer méter magasságban összeütközött egy repülővel? Úgy vélnénk, hogy az illető demens, vagy hogy szimplán hülye.

Nos, pont ilyen képtelenséget állított a minap Gyuri bácsi. Adott ugyanis egy, a koronavírus hatásairól elmélkedő interjút a Project Syndicate-en. Ebben a kinyilatkoztatásban nemes egyszerűséggel azt állította a magyar miniszterelnökről, hogy a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzetet kihasználva kinevezte magát diktátorrá. Ekkora baromságot még Gyuri bácsi is ritkán mond, de most sikerült. De ezt hagyjuk is, elcsépelt, ócska propaganda.

Mondott azonban egy másik orbitális baromságot is. A milliárdos szerint ugyanis a magyar parlament jelenleg csak azért ülésezik, hogy automatikusan jóváhagyja Orbán rendeleteit, amelyek szerinte sértik az európai jogokat. Ez még nem volt, de valószínű hamar átveszi majd a magyar ellenzék is, mert végre valami új hülyeséghullám indult el a kritikaáradatban.

Hát ezért nem tehetem meg, hogy jogászként ne hívjam fel a figyelmet arra, hogy Soros tényleg ostobaságokat beszél. Az már megszokott dolog, hogy a civilek nincsenek tisztában a jogalkotási folyamatokkal. De azt jó tudni, hogy egy olyan mondatért, amelyet most Soros kiengedett a száján, simán kirúgás jár a jogi egyetemről.

Hogy minél egyszerűbb legyek, csontvázra vetkőztetem a jogalkotás alfáját és ómegáját. A parlament törvényeket hoz, a kormány meg rendeleteket. Két jogalkotó, két műfaj. Természetszerűleg a kormány rendeleteit a parlament soha nem hagyja jóvá sem automatikusan, sem más módon, mert bár törvényi felhatalmazáson alapul, és nem lehet ellentétes törvénnyel, a kormány jogalkotása szuverén. Vagyis még véletlenül sem találkozhat tízezer méter magasságban egy zebrán sétáló gyalogos egy repülőgéppel, mert képtelenség.

Természetesen a kormány jogalkotása most is szuverén, amikor az Alaptörvény felhatalmazása alapján, kizárólag a veszélyhelyzet idejére és csakis azzal összefüggésben rendeleteket hoz. Arról szól a veszélyhelyzeti kormányzás, hogy gyors, hatékony, akár napról napra, óráról órára változó jogalkotásra legyen lehetőség. Ez a parlament nehézkes adminisztrációjával nem lenne lehetséges, ezért kell tehát a kormányzati jogalkotás. Egyértelmű tehát, hogy teljes jogi képtelenség, hogy a parlament csak azért működik hazánkban, hogy automatikusan jóváhagyja a kormány rendeleteit. Ez az apró alkotmányossági tétel azonban természetesen nem zavarja Gyuri bácsit, meg vélhetően itthoni zsoldosait sem.

Szögezzük le, a parlament egy dolgot tehet Orbán veszélyhelyzeti rendeleteivel: kiiktathatja őket. A kormány ugyanis a ballibsik által „felhatalmazásinak” titulált törvényben átadta a jogot a parlamentnek, hogy megszüntesse a veszélyhelyzetet. Ha ezt megteszi, Orbán rendeleteinek vége is. Nos, ez ám az orbáni diktatúra!

A rettenetes autokráciában felelősséget vállalni egy országért, gazdaságvédelmi és egészségügyi stratégiát dolgozni ki egy életveszélyes helyzetre, hónapokig hajnalonként az operatív törzzsel egyeztetni, emellett belefolyni a normális parlamenti életbe, irányítani a végrehajtó hatalmat a költségvetés módosításával, tervezésével és egyéb „apró” államügyekkel együtt. Kissé mazochista önkényuralom! De menjünk tovább.

Soros szerint az orbáni rendeletek sértik az európai jogokat. Csak úgy. Úgy általában. Mert ő azt mondja. De mégis mivel? Azzal, hogy kijárási korlátozást rendeltek el? Vagy azzal, hogy elengednek vagy időben kitolnak adófizetést, hiteltörlesztést? Vagy esetleg azzal, hogy meghatározott esetekben hetvenszázalékos bértámogatást ad a kormány? Vagy hogy visszaállítják a 13. havi nyugdíjat?

Nincs is annál egyszerűbb, mint ostobaságokat belenyilatkozni a nagyvilágba. Nem is tudom, mi a rosszabb: az emberi ostobaság vagy az aljasság? Attól tartok, hogy spekulánsunk esetén keveredik a két tulajdonság.

Mindenesetre a riportból tisztán látszik a „filantróp” gondolkodásmódja. Tudniillik a jelzett interjúban a magyar kormányfő kritikájáról szóló mondatait szorosan követi az a gondolat, amely szerint „ha a német bíróság ítélete megakadályozza az EU-t, hogy ellenálljon ezeknek a fejleményeknek (mármint Orbán »rendeletalkotásának«), akkor az az EU végét jelenti, mint tudjuk.”

Szegény Gyuri bácsi és szegény jó barátja, Guy Verhofstadt és a többi liberális elvtárs. Nagy gondban vannak. Nem elég, hogy létezik egy Magyarország egy Orbán nevű rebellissel az élén, még az eddig oly szépen láncon tartott német bírói szervezet, az Alkotmánybíróság is lovat ad alá azzal, hogy védve saját nemzeti érdekeit, megkérdőjelezi a fényes tekintetű Európai Unió bíróságának döntését. Meg is jelent azonnal egy világvégét jósló cikk az Indexen A német alkotmánybíróság kiherélné az eurózónát – és szabad kezet adhat Orbánnak címmel. Miért is?

Többek között azért, mert a német alkotmánybíróság a német alkotmányba ütközőnek, tehát nemzeti szempontból alkotmánysértőnek találta az Európai Központi Bank 2015-ben indított államkötvény-vásárlási programját. Jó, nem megszokott ez a hozzáállás a németektől, de úgy látszik, ott is élnek normális gondolkodású emberek. De az igazi félelem attól van, hogy „a dolog legradikálisabb része… túlmutat a gazdaságon: a német bíróság ítéletében gyakorlatilag inkompetensnek nevezte az Európai Unió Bíróságát, és elutasította annak korábbi ítéletét” – írja az ellenzék egyébként teljesen független sajtója.

Szóval kibújt a szög a zsákból. Az egyesült európai unió már nem is annyira virtuális hajója kapott egy kis léket, és a süllyedést mindenáron meg kell akadályozni. Nem véletlen tehát, hogy Soros agyában a német alkotmánybírósági sztori azonnal összekapcsolódik Orbánnal, pontosabban az egyesült globális hatalommal szembeni nemzeti érdekek védelmével. Ezért rögtön hadrendbe szólította legfőbb hadvezéreit, például Verhofstadtot.

Věra Jourová pedig már valószínű május 9-én megkapta a selyemzsinórt, mert 10-én reggel a Frankfurter Allgemeine Zeitungban visszakozott korábbi, a magyar felhatalmazási törvényt jogszerűnek minősítő kijelentésétől. Aztán 11-én jött maga Soros, és kinyilatkoztatott. De úgy tűnik, Jourová miatt kénytelen volt más támadási felületet választani, így jobb híján nemes egyszerűséggel elkezdett hülyeségeket beszélni. Mert ha ő mondja, az úgy is van.

Hát nem tudom, ki hogy van vele, de ez a sorosi megközelítés engem sokkal jobban emlékeztet egy hírhedt náci vezér szónoklataira, semmint az Orbán-kormány rendeletei. És akkor még finom voltam. Mindenesetre finomabb, mint Bel­gium korábbi miniszterelnöke, Guy barátunk, aki ugyancsak május 11-én hadrendbe is állt, és azt állította, hogy Hitler 1933-as felhatalmazási törvénye óta nem látott ilyen fellépést Európa.

Így már érthető, miért ragasztotta már korábban az ellenzék ezt a jelzőt a magyar veszélyhelyzeti törvényre. Azért, hogy majd egyszer valaki kimondhassa expressis verbis Hitler és Orbán azonosságát. Az 1933-as törvény ugyanis felhatalmazta Hitler birodalmi kormányát arra, hogy törvényeket alkosson, ideértve a költségvetés elfogadásáról és az államháztartási hitelek felvételéről szóló rendelkezéseket is.

Hű, de szépen felépítették a szoclibek ezt a „köteles beszédet” a koronavírus elleni nemzeti védekezés égisze alatt. Csakhogy a két törvénynek annyi köze van egymáshoz, mint a gyalogosnak a repülőgéphez tízezer méter magasan. Semmi. De jól hangzik.

Lehet, hogy a ballibsik Hitler óta nem láttak ilyet, de ez magánügyük. Szerintem viszont Goebbels óta nem volt olyan propaganda-hadjárat, mint amilyet ők folytatnak Orbán ellen. Mindegy, milyen áron, hisz a cél szentesíti az eszközt. A szintén hadba állított Sophie in ‚t Veld holland liberális EP-képviselő viszont végre őszinte volt. Az EP LIBE bizottságában azt sikerült mondania, hogy még ha a magyar intézkedések jogszerűek is, akkor is el kell ítélni hazánkat. Szerinte ugyanis elég volt a jogi alapú megközelítésekből, és rendszerszinten kell megítélni Magyarországot.

Igen, jól értjük, el kell ítélni Magyarországot. Bármi áron. Az antikrisztus megtestesülni látszik.

 

A gonosz ötven árnyalata

Vagy még több. Vegyük számba azokat a gonosz, rágalmazó mondatokat, amelyek az utóbbi hetekben a bármilyen pártállásba belapult, szoclib politikusokból és követőikből kiszakadtak

2020. MÁJUS 11. HÉTFŐ.

Számukra a gonoszsághoz már annyi is elég, hogy a magyar országos tiszti főorvos nem szivárványszínű kendőt hord a nyakában, hanem láncot kereszttel. Ez annyira gyűlöletes számukra, hogy már egy nívótlan Bach Szilvia-paródián vagy egy otromba, de végtelenül szánalmas karikatúrán is szórakozni tudnak.

Egy másik árnyalatért gondoljunk a Pesti úti idősek otthonába rettegve eltántorgó Gy. Németh Erzsébetre, aki napokkal később önelégült vigyorral ült az immár vírusmentesnek tűnő parlamenti bizottsági ülésen, miközben Menczer Tamás kiborult az ellenzék nemtelen, az országos tiszti főorvos ellen indított támadása miatt. Érdemes azt a végtelen gonoszságot sugárzó vigyort jól megjegyezni.

Egy újabb árnyalat pedig attól jött létre, hogy a jobboldali magyar a magyart nem tagadta meg. Ez a szoclibeknek felháborító magatartás úgy torzított el egy ellenzéki női arcot, hogy attól joggal undorodott meg a férfiember. Bár egy hasonlóképpen gyűlölködő külhoni politikusban határtalan lelkesedést váltott ki. Igen, Szabó Tímeára és a román államelnökre, Klaus Iohannisra gondolok, aki nem csupán védelmébe vette a munch-i Sikoly-arcú Szabót, hanem tovább is ragozta saját magyargyűlöletét. Természetesen belerúgott minden magyarba.

Egy következő árnyalatért érdemes tanulmányozni a Jobbik ballib elnökének, Jakab Péternek a szemét, miközben Mészáros Lőrincről vagy Orbánról beszél. Munkácsy-modell lehetett volna a Jézust megfeszítő pribékek szemének megfestéséhez. Hiába no, a szem a lélek tükre. Nézzék meg például a megsértődött Donald Tusk szemét. Ömlik belőle a gyűlölet. Nem csoda, hogy amennyiben bele akar rúgni Orbánba, nem is képes más hasonlatot találni, csakis náci vonatkozásút. Lucifer után szabadon: senki sem adhat mást, csak mi lényege. A német közszolgálati tévében Orbánból pedig Hannibal Lecter, pszichopata gyilkos lett a Věra Jourová európai bizottsági alelnök által is jogszerűnek minősített koronavírus elleni védekezésről szóló törvény miatt. Összefolyt az ötven árnyalat.

Madách Luciferje azonban okos tanácsot is ad: „Tragédiának nézed? Nézd legott Komédiának, s múlattatni fog.” Igaz. Nem komédia-e, amit Szél Bernadett „független” és Steinmetz Ádám jobbikos képviselő művelt, amikor ugyanazt a 2007-es Orbán-beszédet mondta el a Parlamentben? Nem röhejes, hogy a szombathelyi momentumos vezér népviseleti ünnepről beszél a népképviselet ünnepe helyett? Nem komédia-e, hogy az az ájtatosan eszelős tekintetű Gyurcsány áll ki a nők védelmében, aki pár éve még az öregecskedő feleségek lecseréléséről beszélt, vagy éppen megnyugtatta híveit, hogy ne aggódjanak, Gurmai Zita nem szépségversenyen indul.

Igen, ezek komédiák, de egyben a kisstílű gonoszság árnyalatai is.

Igaz, szánalmat is érezhetnénk irántuk, hisz gonoszaink lassan úgy viselkednek, mint az a sarokba szorított élőlény, amely az életéért küzd. Nem használhattam a patkány szót, mert az már foglalt. Dudálnak, mocskolódnak, trágárkodnak, provokálnak, vádaskodnak, hazudoznak, és persze mindezzel a jobboldalt vádolják. Mit nekik – a időközben egyre ingatagabbá váló – Věra Jourová szakmai érvelése a magyar koronavírus elleni védekezésről szóló törvény jogszerűségét illetően, ha globalista elvtársaik mégis hajlandók Brüsszelben már a sokadik politikai karaktergyilkosságot is elkövetni. Hiszen kezd sikeresnek tűnni Juorová megpuhítása. Csak végre megszabaduljanak Orbántól. Mert a szoclib oldal nagyon kívánja a hatalmat, de kizárólag a saját feltételei szerint.

Erről eszembe is jut a DK jelmondata: „Közös lista, közös győzelem, közös Magyarország.” Közös. Ugyan kivel, hogyan? Mint a kétszázhatvanezer szavazóval elért olimpiabuktatás tízmillió magyarral szemben? Vagy a Liget-projekt leállítása pár százezer budapesti szavazó miatt? Az abszolút kisebbség közössége? Vagy a Karácsony-féle, egyszemélyes közösségre gondoljunk? Azt mondta a főpolgármester, azért lesz sebességkorlátozás Budapesten, mert az édesapja közlekedési balesetben halt meg. Őszinte részvétem mellett mindenesetre hadd szögezzem le, ez a típusú közösség már csupán egyetlen ember érzelmeit képviseli. Rendben. De ha a döntéseket ennek a közös koalíciónak egyik, hatalomra került képviselője érzelmi alapon hozza, akkor fogadják el, hogy ugyanilyen érzelmi alapon magyarok milliói szeretnék, ha a szoclib magyar ellenzék teljes sebességkorlátozás alá kerülne. Mert sokak apukája, anyukája, férje, felesége az ő jogelődjeik, sőt egyesek felmenői által elkövetett bűncselekmények miatt halt vagy nyomorodott meg.

Persze Karácsony kapcsán nem árt szót ejteni főpolgármesterünk most már állandósult mentális állapotáról sem, a sértődöttségről. A sértődés elsősorban azoknál lép fel, akik vélt vagy valós tehetségükkel, tudásukkal nem tudják megszerezni azt, amire vágynak. Például a tekintélyt vagy a hitelességet. Esetleg a még nagyobb hatalmat. Így aztán romba dől a fontosságuk, vélt értékességük, hírnevük, vagy éppen nevetségessé válnak. Tehetetlenségükben pedig jön az ész nélküli vagdalkozás, a hazudozás, a gyűlölet, a gonoszság.

Jean-François Thomas atya a következőket írta a gonoszokról a Katolikus.ma honlapon 2020. április 27-én megjelent cikkében: „A gonosz átlép minden határon, minden akadályon, áttör minden biztonságosnak és legyőzhetetlennek hitt védelmet.” Gonoszságát „a legkülönfélébb, gyakran jól kimunkált, agyafúrt formában képes (…) megtenni: megszólalással, rágalmazással, árulással. (…) A leggonoszabb gonosz az a gonosz, aki álszent módon megsértődik, ha gonoszsággal vádolják. Égnek emeli a kezét és a tekintetét, ha vádolni kezdik.” Nem ismerős? Az atya még hivatkozik a Szenvedélyes bácsikák című olasz film egyik szereplőjének mondatára is, amely szerint „Az örömlányok, azok mindent mernek, éppen ez az, amiről felismerhetők.” Majd az atya így folytatja: „Ez a magvas meghatározás kiválóan alkalmazható a gonoszokra. Csalhatatlanul jellemzi őket vakmerőségük a gyalázkodás és az övön aluli ütések terén.”

Igen, ilyen a szoclib oldal legtöbb képviselője határon innen és túl. Örömlányok és örömfiúk vagy a kettő hetvennégy változata, a gonoszság ötven árnyalatával színezve. De hogy a módszerük, az övön aluli ütések használata egyértelmű legyen, idézzük fel Antall József azon beszédének egy részét, amelyet miniszterelnökké választásának előestéjén, 1990. május 1-jén mondott el az MDF-frakció tagjai előtt: „Az elmúlt héten a hét vezető ország vezető bankárjai jelentek meg. (…) Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az elmúlt hónapokban a Kelet–Közép-Európával szembeni bizalmatlanság keretében több száz millió dollár betétet vontak ki a magyar bankokból, így a Nemzeti Bank nehéz helyzetbe került. (…) Nekünk olyan magatartást és politikai helyzetet kell teremtenünk, ami azt mutatja, hogy Magyarország kormányzóképes lesz.(…) Az előbb elmondott kritikus helyzetben folytattuk a tárgyalást a legnagyobb ellenzéki politikai szervezettel, a Szabad Demokraták Szövetségével, (…) hogy eredményt érjünk el a kormányozhatóság érdekében.”

Nos, íme, a zsarolás, a pénzügyi hatalommal való visszaélés, egy ország lemeztelenítésének ordas példája. Anno, 1990 őszén, még a taxisblokád előtt Antall-lal felvettek egy beszédet, amit azonban a rádió akkori, az SZDSZ által támogatott elnöke, Hankiss Elemér nem engedett (!) leadni.

Pedig már benne volt az áprilisi bankárlátogatás eredménye. „Míg az előző kormány az előző esztendőben ötvennégymilliárd forint deficitet csinálhatott, addig a mi kormányunk tízmilliárd deficitet csinálhat csak, mert a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás ezt írja elő… Ez viszont azt jelenti, ha a megállapodást nem kötjük meg és nem tartjuk be, akkor Magyarország finanszírozása lehetetlenné válik, nem vagyunk továbbiakban hitelképesek.” Azaz bukhat a demokratikus kormány egy kreált államcsőd miatt. Ezért aztán az 1988-ban még a komcsik által felvett kölcsön mellett már 1990. május 14-én újabb 159 millió SDR-értékű hitelt kellett felvennünk. Ezért mondta el Antall az övéinek, hogy mit jelent a „kormányozhatóság”.

Így működik azóta is a globalista erők, benne a szoclibek aljassága, spekulációs technikája. Kezeljük hát ennek megfelelően őket.

(A szerző jogász)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200511-a-gonosz-otven-arnyalata

 

Időseink

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200418-idoseink

Vigyázzunk időseinkre, s amíg tehetjük, hallgassuk meg a történeteiket! És tanuljunk belőlük

Filozófusok, elméleti fizikusok állítják, hogy az idő nem létezik. Csupán illúzió. Einstein szerint viszont az idő a tér egyik dimenziója, amely szabadon átjárható. A perceket pedig csak mi, emberek képzeljük el. S minthogy az időt az emberi agy hozta létre, azonnal el is kezdtük mérni. Nem tudom, mi az igazság, de az idő valós léte igazán meggyőző. Mert mi máshoz kapcsolhatnánk az emberi test öregedését, mint az idő múlásához.

Szerveink elhasználódása, ízületeink kopása, csontjaink ritkulása, hajunk őszülése, alakunk torzulása, arcunk ráncosodása nem illúzió. S az idő múlásával bizony elménk is tompulhat, lelkünk megfáradhat, szívünk megkeseredhet. De egy hosszú élet bölccsé, tapasztalttá és megbocsátóvá tesz. Ezért az idősek kevésbé félnek az élet nehézségeitől, mert az már jócskán megpróbálta őket. Rengeteg emlék, történet, csalódás, megpróbáltatás, öröm és bánat meséje, maga a történelem tör fel belőlük. Ha van, aki meghallgassa.

De legtöbbször csak legyintünk, ha időseink mesélni akarnak. Bölcsességeiket csak akkor ismerjük el, ha magunk is megöregszünk. Csak akkor bánjuk, hogy nem figyeltünk történeteikre, amikor már az illúziónak nevezett idő felemésztette az életüket. Addig csak legyintünk: rég volt, oly mindegy, ma már más az élet. Eszünkbe sem jut, hogy ez a korosztály mi mindent vállalt azért, hogy ma élhessünk.

Aztán váratlanul ránk támad egy világjárvány, amely megint őket, a drága nagyanyákat, nagyapákat, dédmamákat, dédpapákat, az időseinket veszélyezteti legjobban. A járványban elhunytak átlagéletkora világviszonylatban hetvenöt-nyolcvan év között van. Pedig ők még élni szeretnének néhány évet fájdalom, zaklatás, hangoskodás, szitokszó nélkül, és ha lehet, nyugalomban, szeretetben. Mert hányattatásból bőven volt részük életük során.

A Covid–19 eddigi magyar áldozatainak átlagéletkora hetvenöt év. Veszélyben lévő időseink nagy része 1945-ben vagy előtte született. A második világháború alatt vagy annak végén. Gyerekkorukban még hullottak a bombák, vagy már az ország újjáépítése folyt. Rettenetes szegénységben éltek. A nyomor évtizedekig zsarolta őket. Például az 1945. júniusi szovjet–magyar jóvátételi egyezmény alapján hat év alatt kétszázmillió amerikai dollár értékben leszerelt gyári berendezéseket, villamos erőműveket, komplett gyárakat kellett szállítanunk a szovjeteknek.

Az egyezmény betartásának ellenőrzésére létrejött, a győztes hatalmak képviselőiből álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság sem volt olcsó mulatság. A Közellátásügyi Minisztérium szerint 1945 és 1947 között például 3,2 tonna libazsír, 244 kiló libamáj, 104 tonna borjú, 400 tonna marha, 600 tonna liszt, és majdnem 24 ezer liter bor fogyott el, miközben Budapest éhezett. Csata folyt a döglött lovak húsáért.

Időseink pedig összeszorított foggal tűrtek, és fizettek. Még egy szovjet tiszt barátnőjének szánt virágcsokor árát is. Aztán átvészelték az 1946 augusztusában bekövetkezett hiperinflációt, amelynek havi mértéke 41 900 billió százalék volt. Időseink megélték, hogy a pénz, amely egyik nap még egy jó minőségű télikabát ára volt, másnapra már csak egy doboz gyufára volt elég. Aztán 1946-ban elkezdődött a kommunista államosítás. Nem érzéki csalódás, hanem szörnyű valóság volt, hogy az egy életen át gyűjtött vagyon állami tulajdonba és a kommunista hatalmi elit birtokába került. Ellenszolgáltatás nélkül.

További terhek nehezültek rájuk 1947-ben.  A világháborút lezáró párizsi békeszerződés hazánkat összesen háromszázmillió dollár jóvátétel fizetésére kötelezte, a szovjetek, a jugoszlávok és a csehszlovákok részére.

Hogy teljesíthető legyen, 1949-től egyhavi fizetés erejéig évekig kötelező volt békekölcsönt jegyezni. Drága időseink nem jajongtak, nem kértek segélyt, nem tüntettek a jogaikért, hanem fizettek rendületlenül. És lemondtak minden falatról, hogy a gyerekeiknek jusson étel. Közben az árak ugrásszerűen emelkedtek, 1952-ben kétszázötven százalékkal voltak magasabbak, mint 1946-ban. De mindez nem volt elég.

Rákosi Mátyás lett a miniszterelnök 1952 augusztusában. Személyi kultusz, koncepciós perek, csengőfrász, beszolgáltatási kötelezettség, ÁVH. Mintegy nyolcszázezer értelmiségit, arisztokratát telepítettek ki. Tombolt a Gulag és Recsk iszonyata. És tomboltak a koncepciós politikai perek. Kétszáz embert kivégeztek, egymillió ügyészségi eljárás folyt. Negyvenezer politikai elítélt ült börtönben 1953-ban. Az országban mindent behálózó rendőrállam épült ki huszonnyolcezer fős államvédelmi rendőrséggel és negyvenezer besúgóval. S ők ezt is kibírták, miközben gyermekeik lassan eszmélni kezdtek.

Igaz, sokan nem tudták, hogy Lenin vagy Isten a hatalmasabb, vagy hogy a nagynénik, nagybácsik hova tűntek, amikor még tegnap együtt játszottak velük. Mert voltak besúgók és besúgottak, körömletépők és körömletépettek. Kettészakadt a magyar világ. De a felnövő nemzedék már értette ’56 üzenetét, a szovjet tankokat, a bombázások rettenetét. Voltak, akik pesti srácokká váltak. Közben pedig újra csak fizettek. A győztes államokkal vagyonjogi megállapodásokat írt alá a magyar állam 1949 és 1975 között, a háborús jóvátételek konkrét rendezése érdekében. Összesen tizennyolc országgal született ilyen szerződés. Fizettünk Dániának, Svédországnak, de még a Luxemburgi Nagyhercegségnek is. Az Egyesült Államoknak például tizennyolcmillió-kilencszázezer dollár átalányösszeget. Az MSZMP Politikai Bizottsága által az 1963. decemberi ülésre készített kimutatás a nyugati tőkés államok akkor még fennálló pénzügyi igényeit mutatja be. Ekkor a földreform miatt még negyvenkétmillió, a vállalatállamosításokkal összefüggésben négyszázhuszonkétmillió, a házállamosításokból származóan még mintegy négyszáztizenkétmillió forint adósságunk volt más államok, illetve külföldre menekült magyar állampolgárok részére. Az itthon maradottaknak, mai időseinknek csak a fizetés terhe jutott. Amikor pedig harmincévesek lettek, ha szerencséjük volt, beszorultak egy panel szűk falai közé. Május elsején kötelezően felvonultak, majd kaptak sört és virslit, hogy érezzék a kommunizmus áldásos támogatását. Háromévente száz dollárral Nyugatra is elutazhattak. A végtelen igénytelenség és szürkeség uralta az országot, s a gerincek kicsit meghajlottak. Mert élni akartak. Mert túl akarták élni.

A rendszerváltozáskor időseink már középkorúak voltak. Túl egy értelmetlen, nehéz, megnyomorított, hazug, kizsákmányolt, kárpótolatlan élet delén. És az idő egyre csak telt. Mára sokan idősek otthonába kerültek, mert így hozta az élet. Szűk volt a panel. Nincs kinek többé elmondaniuk a történetüket, nincs kinek elsírniuk, hogy milyen nehéz volt az életük. Az életük, amely most ismét nagy veszélybe került. S ha idő előtt meg kell halniuk, viszik magukkal az el nem mesélt történeteiket. És a múlt végképp törlődik.

A nagy jogvédő, liberális Svédországban a nyolcvan év felettiek esélyt sem kapnak az életben maradásra, az orvosi kezelésre. Budapesten a liberális városvezetés saját bevallása szerint először az operatív törzs tájékoztatójából értesült a Pesti úti idősotthonban bekövetkezett fertőzésrobbanásról. Az illetékes fővárosi helyettes a botrány kipattanása után elsompolygott ugyan az otthonba, de számomra még a maszkkal takart DK-s arca és testtartása is azt üzente, hogy tán aznap hallott először arról, hogy ők nem csupán színházak, hanem idősotthonok fenntartói is.

A magyar miniszterelnök fertőzötteket is ellátó kórházak sorát járja be, hogy személyesen győződjön meg a kellő felkészültségről. A liberális főpolgármester azonban még ebbe az egy, a fenntartásuk alatt álló intézménybe sem tette be a lábát, hogy érdeklődjön nagyanyja-nagyapja korú honfitársai hányattatásáról. Íme, a ballib felelősségvállalása. Valódi illúzió.

Mi viszont, amíg nem késő, mondjunk köszönetet azoknak a drága időseinknek, akik nem hagyták el hazájukat a legsötétebb időszakban sem. A háború után és a kommunizmus mocska alatt is összeszorított szájjal, nyomorúságban, szabadságuktól megfosztva nevelték a következő generációt, és a saját életük romjain építették azt a jövőt, amelyben most élünk. Vigyázzunk rájuk, s amíg tehetjük, hallgassuk meg a történeteiket! És tanuljunk belőlük. Legalább azt, hogy hogyan kell túlélni. És szeressük őket nagyon, amíg tehetjük.

Szerző: Bencze Izabella jogász

Egy emberi elme összeomlása

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is

Kőszeg Ferenc blogot írt Reichstagtűz Budapesten címmel. Ebből talán a cikk elolvasása nélkül is lehet mondanivalója lényegére következtetni: a Reichstagot nem a nácik gyújtották fel, de jól jött nekik, és segítségével Hitler abszolút teljhatalmat szerezhetett. A koronavírust nem Orbán Viktor tenyésztette ki, de jól jött neki, és ezen keresztül abszolút teljhatalmat szerezhet. Ergo, Hitler egyenlő Orbánnal. Persze göröngyösebb az út, amin Kőszeg eljut idáig. Azért kellett hozzá egy „futóbolond” Kásler, egy „kormánykezes” Müller Cecília országos tiszti főorvos, egy Kovács Zoltán államtitkár elleni meglehetősen nagy ellenszenv, a miniszterelnök „kajánnak” minősítése, a katonaságtól való rettegés, és csak ezután válhatott a kormányfő Hitlerré.

No meg kellett hozzá egy kis tudatlanság is, amikor a jelen veszélyhelyzetet szükséghelyzetnek minősíti, pedig olyan nincs is a magyar Alaptörvényben. De kicsire nem adunk, a hitelesség és a tudás soha nem volt erőssége a baloldalnak. Meg fűszerként kellett még egy kis belerúgás a határvédelembe. „Pedig ha a menedékkérők számíthattak volna rá, hogy a magyar hatóságok a magyar törvényeknek megfelelően tisztességes eljárásban bírálják el a kérelmüket, egyáltalán nem lett volna szükség hőkamerákra, hiszen a menekülők maguk keresték volna a határőröket”, hisz „a beutazni szándékozók 99 százaléka legálisan érkezik” a magyar határra, írja Kőszeg.

Hogy ennek mi köze az igazsághoz, és Orbán felvázolt diktatúrájához, nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy végül is melyik történelmi figurába bújt Orbán. Mert a blog címéből, meg a cikk végéből egyértelmű, hogy Hitler a nyerő, no de van ám itt más is. „Orbán Viktor abban is hasonlít a Napkirályhoz, hogy szeret katonai eréllyel fellépni a helytelen természeti jelenségek ellen, legyen az hófúvás vagy árvíz.” Nem folytatom. Olyan mértékű Kőszeg Orbán-gyűlölete, no és szellemi katyvasza, hogy az már orvosért kiált.

De ki is Kőszeg Ferenc? Szerkesztő, tanár, politikus, 1939-ben született. „A Kádár-korszak idején a demokratikus ellenzékhez tartozott, részt vett a szamizdatok terjeszté­sében. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója volt 1988-ban, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. A rendszerváltást követően a Magyar Helsinki Bizottság megalapítója és első elnöke” – írja róla a Wikipédia.

És máris álljunk meg a szakasz végénél. A Magyar Helsinki Bizottság eszmeisége sütne át Kőszeg szavain? Akkor nincs min csodálkoznunk. A bizottság honlapja felhívó, kedvcsináló mondatai a következők: „Civil jogvédő szervezet, amely az emberi méltóságot védelmezi a jog és nyilvánosság eszközeivel. Segítséget nyújtunk menekülőknek, fogvatartottaknak és hatósági erőszak áldozatainak.” Igen, migráns- és börtönbiznisz. Számomra ezekről híresült el ez a társaság. A globalizmus szélsőliberális eszméinek hirdetői, a kreált emberi jogok védelmezői. Az illegális migránsok jogainak védelme az ország állampolgárai alkotmányos jogainak védelmével szemben, és az elítélt bűnözök napfényhez való jogának védelme a bűnözők áldozatai jogának védelmével szemben.

Akárhogy próbálom elkerülni a nevet, nem tehetem meg, hogy ne írjam le: Soros György. Nem arra akarok kitérni, hogy a bizottságot Soros tartja el, de kénytelen vagyok, mert így nyilván ő a megrendelő, az eszme főmágusa, akinek igényeit nem végrehajtani egyenlő az odaszegődöttek lehetőségeinek megszűnésével. És minél ádázabb a küzdelmük, és normális emberi aggyal minél felfoghatatlanabbak a céljaik, annál nagyobb a liberális karrier és az anyagi jólét biztosítása. Csupán a sorosi reflexivitás elméletét kell elsajátítani.

Többször hivatkoztam már rá, de nem lehet eleget ismételni egy Soros-interjú néhány mondatát: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve” (2003, Fortune Magazin). Ez az elmélet egyenes utat képez a természetes egyensúlyi állapotok erőszakos felforgatásáig pénzügyi, társadalmi, politikai téren egyaránt. Mivel a sorosisták két funkcióban hisznek: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában, így számomra egyértelmű, hogy az ő életükben a manipulációé a főszerep.

Soros azt is vallja, hogy a hamis feltevésre alapozott ideoló­giák alapjaiban megváltoztathatják, megváltoztatják a valóságot. És ez az a mondat, amely egyenesen visszavezet Kőszeg Ferenc mondanivalójához, pontosabban az igazán zavarosan megfogalmazott mondanivaló lényegéhez. A hamis feltevésre alapozott ideológiákkal való manipuláláshoz. Kőszeg és a többi szoclib politikus, valamint követőik – jobb híján és minden alap nélkül – felállítottak egy hamis feltevést. Nevezetesen, hogy az az Orbán, akinek a vezetésével a Fidesz–KDNP-szövetség már tizedik éve kétharmaddal irányítja az országot, teljhatalomra tör, méghozzá választás nélkül. A feltevés politikai abszurditásának elemzésére semmi kedvem, mert az abszurditások elemzése eltévelyedett teóriákat hozhat csak létre. Az viszont tisztán látható, hogy a liberális ellenzéknek nincs más eszköze arra, hogy megpróbálja eltántorítani Orbán szavazóit a negyedik ciklusbéli támogatástól, csak az, ha hamis feltevéseket és azokon alapulva szörnyideológiákat gyárt, amivel, mint a gyerekeket a mumussal, manipulálják és ijesztgetik a politikából kevésbé felkészült szavazókat.

Hátha bejön. Hisz alapelvük a nemtelen hazugságokkal való befolyásolás. Hátha végre legalább hárommillió ember megijed attól az általuk felvázolt rémképtől, hogy a koronavírusos világtragédia idején, majd azt követően Orbán katonai erővel körbebástyázott teljhatalommal kíván Napkirályként vagy Hitlerként uralkodni egy gazdaságilag bedőlt, életképtelenné váló, halálos betegek tömkelegéből álló, maszkos, lélegeztetőgépre kapcsolt ország felett. Ráadásul korlátlan ideig.

Úgy gondolom, ez a gondolatsor csupán beteg agyak szüleménye lehet, amit megtetéz a katonáktól való rettegésük. A katonák mostani jelenléte és közbeavatkozása számomra a rendet, a fegyelmet jelenti, amely ilyen koronavírus-zavaros időben a megmaradást garantálhatja. Ha a liberalizmus pusztító eszméje nem vette volna el a fél világtól a rend és a fegyelem tiszteletét, ha nem szabadította volna ránk az anarchiához vezető, korlátlan szabadság vágyát, ha a teremtett világ emberének természetes jogait védte volna a szürreális emberi jogok helyett, most talán katonaság nélkül is felfogná mindenki, hogy a világ és az emberi élet megmentése nem holmi ostoba liberális ellenállás, hanem a rend, a fegyelem, a másik iránti alázat, a feltétlen bizalom, a szeretet és egy tábornoki képességekkel bíró vezető kérdése.

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is. Olyanokéban is, mint Kőszeg Ferenc, aki már olyannyira megfertőződött a liberálvírus által, hogy talán még hisz is az abnormális világképében. Sajnos ez a harc, amit ők folytatnak a világ megszerzéséért, komolyan vetekszik a koronavírus kártékonyságával és mérhetetlen alattomosságával. Ez lehet az a szükséghelyzet, amire Kőszeg freudi módon, de hibásan utal: a törvényes rend megdöntésére irányuló eszmei cselekedet, amelyet egymást túlszárnyalva igyekeznek megvalósítani. Ennek magyarországi legyőzéséhez is bizony Orbán Viktor és csapata kell.

(A szerző jogász)

 

 

 

 

 

Hátrább az agarakkal!

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt

A kormányfő a minap azt kérte az ellenzéktől, hogy fogadja el a veszélyhelyzet fenntartásáról szóló törvény azonnali tárgyalását jóváhagyó, az Országgyűlés normál ügyrendjétől eltérő eljárást azért, hogy a már meghozott, a veszélyhelyzet kezelésére vonatkozó kormányrendeletek folyamatosan hatályban maradhassanak.

Bonyolult jogi eljárásrend áll a kérés mögött, fárasztó lenne a joggal nem foglalkozó közönség számára a háttér részletezése. De a lényeget mindenkinek meg kell értenie.

A lényeg pedig a következő szóban rejlik: katasztrófahelyzet. Ugye tudjuk, mit jelent a görög eredetű szó? Megsemmisülést, csapást, az emberi élet pusztulását. Nos, pillanatnyilag ilyen helyzetben vagyunk, és döbbenetes, hogy a baloldali ellenzék Orbán-fóbiájától hajtva nem hajlandó normális emberként kezelni a helyzetet. Pedig az életünkről van szó. Ezt Alaptörvényünk szelíden veszélyhelyzetnek hívja, amely úgynevezett különleges jogrend alkalmazását igényli. Amikor az élet normálisan zajlik, az általános jogszabályok keretei között működik az állam.

De nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy belássuk, amikor nem mindennapi körülmények között zajlik az élet, valami másra van szükség, hogy az ország irányítható legyen. Ezeket a helyzeteket az Alaptörvény határozza meg. Az országgyűlés idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén rendkívüli állapotot, a törvényes rend megdöntésére irányuló fegyveres cselekmények esetén szükségállapotot, külső fegyveres támadás veszélye esetén megelőző védelmi helyzetet, terrortámadás esetén a kormány kezdeményezésére terrorveszélyhelyzetet hirdet. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás esetén azonban a kormány kapott jogosítványt a veszélyhelyzet kihirdetésére. Ezekben az esetekben beszélünk különleges jogrendről, amely alatt érthetően azonnali és különleges intézkedéseket kell elrendelni, amely eljárásokat a honvédelemről, a veszélyhelyzetben pedig a katasztrófavédelemről szóló törvény szabályai garantálják.

Különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása néhány kivétellel felfüggeszthető vagy korlátozható, de az Alaptörvényt alkalmazni kell, és az Alkotmánybíróság működése sem korlátozható. A különleges jogrendet az annak bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn. Nos, jelen esetben a kormány a koronavírus pusztítására tekintettel veszélyhelyzetet hirdetett, amelyet határzárral, otthoni tanulással, hatósági karanténok elrendelésével próbált első lépésben azonnal orvosolni. Ezek a rendeletek azonban az Alaptörvény szerint csupán tizenöt napig lehetnek hatályban az országgyűlés felhatalmazása nélkül, ezért életmentő szükséglet lett volna, hogy a parlament a tizenöt nap lejárta előtt „megerősítse” a rendeleteket. Ehhez azonban az ellenzék együttműködése kellett volna, amelyet nem kapott meg a kormány.

Biztos vagyok abban, hogy kormányfőnk és kormányunk rendkívüli erőfeszítések árán megoldja a jogi helyzetet, és kizárólag a tízmillió magyar érdekét és életét veszi figyelembe azért, hogy egy napra se nyíljanak meg újból a határok, hogy ne jöhessenek repülőjáratok Ferihegyre, hogy ne nyíljanak meg ismét a felsőoktatási intézmények, ahol a fiatalok agyonfertőzhetik egymást. Persze ettől a megoldástól az ellenzék nagyon szomorú, és elkeseredetten nyilatkozták, hogy „a Fidesz hataloméhségét ismerve, sajnos biztosak lehetünk abban, hogy a jövő héten a kétharmad birtokában minden korlátozás nélkül meg fogják szavazni”. Nagyon reméljük, hogy így lesz, mert ha nem, az ellenzék elképesztő felelőtlensége miatt sokan kerülhetnénk életveszélybe.

Az ellenzék riasztó viselkedése azonban felvet néhány kérdést. Hogy volt mersze pont Gyurcsánynak a parlamentben a demokráciá­ról papolni, és felszólítani a hetek óta éjjel-nappal pihenés nélkül szervező, gondolkodó kormányfőt arra, hogy dolgozzon? És honnan volt bátorsága 52 ellenzéki képviselőnek, hogy tízmillió magyar életével szórakozzon? Honnan volt képe a V21 (volt miniszterek és államtitkárok csoportja) tagjainak, hogy azt feltételezzék, hogy Orbán Viktor korlátozni kívánja a szólás- és sajtószabadságot csak azért, mert a mocskos rémhírterjesztést kemény büntetéssel sújtaná a parlament? Csak nem retteg az ellenzék és sajtója, no meg civil irányítóik attól, hogy megnyilvánulásaik nagy része ilyennek fog minősülni?

De mitől ilyen ellenséges a baloldal? Attól, hogy „nem bíznak az Orbán-kormányban”. Abban a kormányban, amely az ellenzék egy része által itt hagyott mocskot felszámolta, amely a világon páratlan családtámogatási programot vezetett be, amelyik öt éve védi hazánkat és Európát az illegális migrációtól. Nem bízik abban a kormányban, amelyik az elmúlt években mindenütt elismert gazdasági felemelkedést biztosított, amelyik felszámolta a munkanélküliséget, példaértékű gyorsasággal lépett a gyilkos kór elleni harc megszervezésében, s amelyik tizedik éve kétharmados többséggel irányítja az országot. Mert bár az ellenzék nem bízik a kormányban, az állampolgárok milliói igen.

Míg az ellenzék azt látta, „hogy az elmúlt hetekben a kormány alkalmatlannak bizonyult időben felismerni a veszélyt és kezelni azt”, mi, állampolgárok azt látjuk, hogy ennél a kormánynál alkalmasabb szervezet nem is állhatna ebben a borzalmas szituációban az állam élén. Gondoljanak bele, mi történne velünk, ha most Gyurcsány, Szél, Fekete-Győr, Szabó Tímea, Had­házy vagy bárki hozzájuk hasonló lenne a kormány feje? Még a gondolatától is borzadok.

A vétószavazás után egy nappal kiadott közös nyilatkozatuk pedig elhallgat egy tényt: a parlamenti vitában a szocialista frakció vezetője csupán egy gesztusért könyörgött a miniszterelnöknek. Egy gesztusért, amelyet híveik számára úgy tudtak volna továbbítani, hogy Orbán meghajolt a követelésük előtt. Hogy végre valami morzsa nekik is jusson. Azt a gesztust kérte, hogy a törvény tartalmazzon legalább egy kilencvennapos határidőt, ameddig a veszélyhelyzetről szóló törvény hatályban lehet. Mert ha nincs benne határidő, félnének Orbán „túlhatalmától”. Attól, hogy a rendeleti kormányzással, időbeli határ nélkül olyan korlátlan hatalmat kap a kormány, amellyel elérheti, hogy ne legyen parlamenti választás 2022-ben. Hogy az ég nem szakad le!

Miközben emberéletek sokasága a kérdés, az ellenzéket a két év múlva esedékes választás érdekli csupán. Nem írnék most arról, hogy ennek még az esélye sem valós, hiszen a törvény kizárólag a járvány megállítása érdekében ad felhatalmazást a kormányrendeletekkel való irányításra. Arról sem írnék, hogy nem korlátlan idejű a felhatalmazás, mert a törvényjavaslat szerint a parlament bármikor visszavonhatja azt. Arról sem írok, hogy az ország összes lakójának az az érdeke, hogy minden téren hatályban maradjanak az eddigi rendelkezések, mert az életünk és a jövőnk függ tőle. És az sem szorul magyarázatra, hogy a vírus még nem közölte, meddig marad. Arra is csak utalok, hogy mindenki magából indul ki, vagyis számomra az ellenzék most bizonyította, hogy ha hatalomra kerülne, azzal korlátlanul visszaélne.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt. Ennek ellenére mindnyájan rendületlen hittel és erővel védenek mindnyájunkat a lehetetlen elvárások lehetővé tétele árán is. Ezért az orvosok, egészségügyi, kereskedelmi, tömegközlekedési dolgozók mellett ideje köszönetet mondanunk Orbán Viktor miniszterelnöknek, kormányának, a jogalkotóknak, az operatív törzs minden tagjának, a rendőröknek, katonáknak, akikben – a csaholó és katasztrófa esetén is csupán a saját politikai érdeküket szem előtt tartó baloldali ellenzékiekkel szemben – több millióan hiszünk! Köszönjük az erőfeszítéseiket, imádkozunk, hogy kitartsanak!

Mindnyájunkért, beleértve az életellenes ellenzékünk áldemokráciára hivatkozó, Orbán Viktortól rettegő szónokait is, akik tán életükben összesen nem vállaltak annyi felelősséget, mint amit a kormányfő vállalt csupán az elmúlt hetekben. Úgyhogy nagy léptékben hátrább az agarakkal!

(A szerző jogász)