Zákányban jártunk

A migránshelyzet, úgy tűnik, egyelőre alábbhagyott, legalábbis ami a zákány környéki eseményeket illeti. 2015. novemberében a Civil Összefogás Fórum önkéntesei azért látogattak el a Somogy megyei, határ menti településre, hogy saját szemükkel is lássák, milyen pusztítást tudnak végezni a hívatlan vendégek. Végighallgatni a lakosság döbbenetes élményeit és történeteit a napról, amikor tömött sorokban jelent meg több száz arab-szír-kitudjahonnanérkezett férfi. Nem a szenzációhajhászás és mesedélután volt az önkéntesek célja, hanem a helyiek felé kifejezni a magyar nemzet szolidaritását, hogy ha kell, oda tudunk állni egymás mellé, ha kell, szabadidőnket és energiánkat nem kímélve segítjük a másikat. Az óvodát ért, magukat jogvédőnek titulálók általi feljelentés elszenvedőit kívántuk megsegíteni. Azokat a kisgyermekeket, szüleiket és az óvoda dolgozóit támogatni, akik a helyszínen levő katonákat kívánták megmutatni a gyermekeknek. Szülői beleegyezéssel. Gondoljanak bele, hogy egy határmenti településen élnek, ahol idegenek masíroznak az utcákon, és az önök megsegítésére és megvédésére érkezik a honvédség alakulata. Az óvoda előtt is állomásoznak, a gyermekek pedig folyton kérdezgetik, hogy kik ezek a bácsik. Nem gondolom, hogy az lenne a helyes válasz, hogy semmi közöd hozzá kisfiam/kislányom, és hátat fordítunk nekik. Mondjuk el a gyermekeknek, hogy a katonák azért vannak itt, hogy ne essen bántódásunk, minden rendben legyen. Nos, ők a szívükre hallgatva ezt tették. Más, aki nem élte át azokat a borzalmakat, amiket a zákányiak, egészen máshogy gondolta, és lett is belőle per. Mi a meghurcoltakon kívántunk segíteni. A rossz idő miatt a tervezett feladatoknak csak egy részét sikerült elvégezni. Ekkor megígértük, hogy még visszajövünk.

A 2016. évben, mint oly sok éve, ismét sor került a zákányi falunapra. Egy rendezvényre, melyre zákányiakat, közeli és távoli településeken élőket is szívesen látnak. Ahol a színpadon megfér egymás mellett a helyi óvodások tánccsoportja, a gyékényesi iskola mazsorettcsoportja, a néptáncegyüttes és Wolf Kati. De menjünk csak sorban, mi is történt aznap.

A CÖF önkéntesei Budapestről a zákányi megérkezésig felelevenítették a korábbi önkénteskedések, pl. Hegyeshalom, Zákány eseményeit, élményeit. Zákányba érve kezdődött az újabb akció. Rövid eligazítás után a lelkes csapat nekiállt az óvoda kb. 60 méter hosszú kerítésének rendbetételéhez. Csiszolás kézzel és géppel, majd festés. Mindenkinek jutott feladat.

Már ekkor is lehetőség nyílt a helyiekkel való közös munkára, ugyanis a falunap egyik első programja a főzőverseny volt, melyre a CÖF két önkéntesét is felkérték.

A zákányi óvoda kerítésének festése olyan jelképes feladat, mely megmutatja az önkéntesség alapvető értékeit, mint a szolidaritás, tettrekészség, önzetlen odaadás, felebaráti szeretet, valamint kiemelt figyelmet nyújt a veszély és megpróbáltatások sújtotta térségre.

A falunapon lehetőségünk nyílt Jankó Szabolcs polgármester úrral, az óvoda pedagógusaival, a falunap szervezőivel és a megjelent zákányi és környező településekről érkező emberekkel beszélgetni. Jó volt látni, hogy a megpróbáltatások, és sokszor a nemtelen támadások kereszttüzében is a magyar virtus megtalálja a kiutat a nehézségekből, meglátja azt a kicsi jót is, aminek tud örülni, van ereje a megpróbáltatások közepette is ünnepelni. Ajánljuk ezt az erőt minden magyar embernek szerte a Kárpát-medencében és azon túl is.