A bevándorláspárti politikai erők vesztettek. Először elvesztették a józan eszüket, utána az ideológiai vitát, végül pedig az emberek bizalmát és a választásokat. Egész Európában. Kivétel nélkül. Vereséget szenvedtek. Megbuktak.

E sommás megállapítás túlzónak és leegyszerűsítőnek tűnhet, de ha végigvesszük az elmúlt három év eseményeit, felfedezhetjük, hogy nem áll messze a valóságtól. A mögöttünk hagyott időszak fontos európai választásait egyesek a populista erők legyőzéseként értékelték, holott éppen az ellenkezője történt.

Franciaországban Marine Le Pen, Hollandiában Geert Wilders, Ausztriában a Szabadságpárt ért el kitűnő, a korábbiaknál sokkal jobb eredményt. Németországban a második világháború óta először a parlamentbe került egy nyíltan iszlám- és bevándorlásellenes párt.

A német tartományi választások is az AfD megerősödését hozták magukkal, Nagy-Britanniában pedig a bevándorlás miatti félelem játszott központi szerepet abban, hogy a britek az EU elhagyása mellett döntöttek.

A migrációs hullám és a részben ezzel összefüggő terrorveszély egyes országokban a „nem populista” kormánypártokat is cselekvésre és álláspontjuk megváltoztatására késztette. Ilyen volt Ausztriában a szociál­demokrata párt, amelynek a társadalmi megítélése a német Willkommenskulturral való szembefordulása után mutatott javulást.

Szigorúbb bevándorlási politikát kezdett el képviselni a holland és a dán liberális, valamint a svéd és az olasz baloldali kabinet is. Utóbbi azonban várhatóan elveszíti az idei márciusi választásokat: a nála sokkal inkább migrációellenes jobboldaliak és euroszkeptikusok között folyik a versengés.

A menekültkérdés uralja a német koalíciós tárgyalásokat is. Emiatt nem tudott megállapodni egymással a jobboldali CDU/CSU, a liberális FDP és a Zöldek sem, de ez a téma akaszthatja meg az Angela Merkelék és Martin Schulzék közötti alkudozásokat is.

Ha megállapodnak, ha nem, utólag bebizonyosodik majd, hogy a bevándorlási válság félrekezelése okozta az egyre népszerűtlenebb kancellár vesztét. Ha mindez nem lenne elég: az európai liberálisok által körülrajongott új „Messiás”, Emmanuel Macron Észak-Afrikában tartaná a bevándorlókat, ráadásul bevezette Európa egyik legszigorúbb, a szabadságjogokat is korlátozó terrorellenes törvénycsomagját.

Szóval minden a bevándorlás körül forog. Hogy miért? Azért, mert a tömeges, megállíthatatlannak tűnő migráció rémisztő. Azért, mert a tömeges, megállíthatatlannak tűnő migráció összefügg minden mással: a környezet megváltozásával, a munkanélküliségi mutatókkal, a bűnügyi statisztikákkal, a multikulturalizmus minőségével, a terrorizmussal, a radikalizációra hajlamos emberek számával. Vagyis a társadalmi jóléttel, a mindennapokkal.

Ha a VII. kerület lakosai úgy érzik, hogy a bulinegyed a kezdetben előnyös volt, de ma már csak a brit legénybúcsúk meztelenkedő, ittas résztvevőit látják ablakaikból, akkor jogosan merül fel, hogy népszavazást kellene tartani a kocsmák korai bezárásáról.

Ha a bevándorlásból korábban hasznot húzó országok lakosai úgy érzik, ma már túl sok a török étterem és a mecset a házuk szomszédságában, a külföldiek beilleszkedésre való törekvése pedig mintha lanyhult volna, akkor miért is ne követelhetnék meg, hogy lassuljon a bevándorlás folyamata?

Márpedig megkövetelték. Németországban, Ausztriában, Franciaországban. Egész Európában. Kivétel nélkül. Megingott a bizalmuk a bevándorláspárti politikusokban, akiket sorozatosan megbuktatnak. Velük együtt pedig az átkozott kvótarendszerük is megbukik hamarosan.

Kottász Zoltán

Beküldő: N.I.