Kedves Civilek!
Látva a tegnapi, oktatási kritikát hangoztató tüntetők tömegét, eszembe ötlött, már 2010. óta folyamatban vannak a hasonló szervezések, kisebb-nagyobb sikerrel. A szervezkedés sorából nem maradt ki szinte egy valamire való csoportba vonható ember sem.
Most is a gyermekek, unokák oktatásáért, sorsáért aggódni képes, de az oktatás környékéről elérhető emberek, a nagy tömeg látványát jelentő megmozdítása volt az indulás, de a megérkezésben a Kossuth térre már 44 más szervezetből, köztük taxisokból, vasutasokból és egészségügyisekből is voltak támogatók.
Két korszak adatának frissítését hoznám a múltból, a kormány mögött felsorakozó magyarok emlékeztetésére:
– 1990. előtt nyolcszázezer kommunista párttag is volt Magyarországon, köztük a szilárd, materialista, elvakult, elvhű moszkovitáktól, internacionalistáktól kezdve a megtévesztettek és haszonlesők, érvényesülni vágyók, valamint a megélhetési sunnyogó proletárok elvtelenek tömegéig. (magam nem voltam érintett)
A tüntetésen megjelentek tömegessége ebből a körből származhat, mert valódi komolysággal sem számonkérés, sem büntetés nem történt, de a rendszer lebontását alattomos belügyként kezelő kört szolgáló privatizálás szervezőit és haszonélvezőit sem érte számonkérés. Nagy hiba, de javítható.
-A bolsevizmus magyarországi első kötete 133 napos uralmat jelentett. (A 133 napot a tatárjárás mintájára, vörösjárásnak illendőbb lenne nevezni.)
Összességében az 1919/1920-as tanévben a 284 919 tanulót 20 840 oktató képezte.
A kommunista a tanácsállam 133 napig tartó uralma alatt, a vörös terror idején 590 személyt végeztek ki. Az áldozatok közül 200 tanító és pedagógus volt.
1919 augusztusától a tanítók és tanárok ezrei ellen indult — jogosan, igen gyakran kartársaik feljelentései alapján — fegyelmi eljárás. Az évekig elhúzódó további fegyelmi eljárások nyilvánvalóan befolyásolták a későbbi B-listázások szempontjait is. Ennek folytán összesen kb. 6500 tanítót és tanárt bocsátottak el végkielégítéssel vagy soron kívüli nyugdíjazással. (Ez a fentekiből 30 % körüli érték megdöbbentő.)
A Kossuth téri próbálkozás még mindig a kormányzati váltás képzelgésének jegyében a zavar okozását szolgálja, minden egyéb indoklás ellenére, mivel úgy tűnik a pedagógus társadalom (a kapcsolható részeivel együtt) ehhez megfelelő médium most is, meg mint látható, a múltban is.
A szovjet csapatok kivonulása után, a kommunista bűnösök, meg a működésüket megszilárdító besúgóik, meg a spontán és ocsmány (jobb és baloldali meghatározás nélkül) privatizáció „megtévedt” tolvajait szeretnénk többen még elítélve látni. Vagy talán, Orbán Viktor fogalmazását idézve – „képmutatásban évszázados lemaradásunk van” – a mi generációnk világába csak ennyi fér?
Alapvetően nem tüntetés fogja megoldani az oktatás felemlített problémáit sem, hanem az érintettek ész alapon történő egyeztetése az őket alkalmazó és fizető társadalommal és a kormányzattal. Talán a hazafias nevelés alapjait kellene ismét kidolgozni és visszaszerezni a pálya régi elismertségét, tiszteletét keresztény alapon.
Budapest, 2016. február 14. Barátsággal: N.J.
____________________________________________
Tisztelt Cím!
Rendszeres olvasója vagyok az önök cikkeinek. Mivel én is pedagógusként dolgozom már több mint 35-éve, bizony bőven részesülök a jelenlegi helyzet „áldásaiból”.
Elsőként azzal kezdeném, amivel levelük alapján én sem értek egyet. Nagyon aljas dolognak tartom, hogy kiszolgáltatott helyzetünket a politikai pártok saját szavazóbázisuk növelése céljából kihasználják. Valóban különösen igaz ez a baloldalra, de egyik párt sem kivétel, főleg ígéretek terén!
A fizetéssel kapcsolatos megjegyzésükre szeretnék reflektálni! Igen, kaptunk fizetésemelést. Vagy mégsem? Fizetésemelésnek véleményem szerint az minősül, ha ugyanakkora terhelésért, munkáért magasabb bért kapunk. Jelen esetben nem ez történt! A kötelező óraszámunkat megemelték, szó sem lehet helyettesítés kifizetéséről, hát még túlmunka díjról!- Bár túlórázunk éppen eleget!- Kis iskolák esetében ha csak egy kolléga is kiesik a rendszerből, ez a többire kivetítve nagy terhet jelent.
Heti 32-órát az intézményben töltünk. Kötelező órákkal, ügyeletekkel, ebédeltetéssel, stb… A fennmaradó nyolc órában készüljünk fel másnapra, – bizony készüljünk, mert bármilyen régóta tanítok is, minden órára készülök, hisz minden osztály más közösség, a tapasztalataim alapján évről -évre gyengébb képességűek, alul motiváltak. Talán ez nem csak a pedagógusok bűne!- készülni kell, mert ha valaki lépést szeretne tartani a kihívásokkal, bizony kipróbálja az új kiadványokat, tankönyveket, munkafüzeteket.
Dolgozatokat íratunk, azokat ki kell javítani és értékelni kell.
Közösségi programokat szervezünk az osztályunknak, akár szombati napon is,mert fontos a közösség fejlesztése.
Értekezleteket és szülői értekezleteket tartunk, természetesen munkaidőn kívül.
Bálokat, összejöveteleket szervezünk szülőknek, gyereknek. Mikor is??!!!
Kirándulásokat, táborokat szervezünk és valósítunk meg. Természetesen mindezt a heti negyven órás munkarendben!
Tessék kérem számolni, mennyi is ez? Míg régen ha nem is sokat, de valami juttatást kaptunk a többnapos kirándulásokért, táborokért, most még köszönet sem jár érte.
Életpálya modell! Bizonyára a fiatalok profitálhatnak belőle, de mi van a nyugdíj előtt állókkal?? Majdnem elfelejtettem, hogy a lehetőség számukra is adott. De nem véletlen, hogy nagyon sokan a portfóliózást és a vele járó mindent megalázónak tartják.
Nem beszéltem még a valóban rengeteg adminisztrációról, aminek a legnagyobb része úgy felesleges ahogy van!!
Mióta az intézményünk a KLIK-hez került, semmire nincs pénz. Az informatikai eszközeink állaga romlik, nem javítják meg azokat. Ha ez vonatkozik a projektorokra, vagy bármire. Indok: Nincs pénz! Ha különböző pályázati pénzekből – ami egyre kevesebb- nem tudunk nyomtató papírt, patront venni, majd veszünk a megemelt fizetésünkből!
Nem írtam a diákok túlterheltségéről. Azért nem, mert sajnos olyan közegben dolgozom, ahol a minimumok minimumának a megtanítása is óriási erőfeszítésbe és energiákba kerül. De a diákok óraszámának emelése még így is nagy terhet jelent a gyerekeknek, különösen a hetedik osztályban.
Úgy érzem, mindent leírtam ami kikívánkozott belőlem levelük olvasásának hatására. Jó lenne tehát ha nem nyafogó és mesterségesen problémát generáló emberekként kezelnének bennünket!
Üdvözlettel: T-né H.M.
___________________________________________
Tisztelt Civil összefogás Fórum!
Teljesen véletlenül a házi lomok közül a kezembe került egy 2003.szeptember 6.-i újságcikk,a Magyar Nemzet Magazin száma.A cikk címe:Magyar iskolaügy-állandó reformlendületben.A cikk szerzője:Hanthy Kinga.Bevezető:Közoktatásunk állandó viták és ideológiai harcok középpontjában áll. Mivel az egész társadalom érintett e kérdésben,gyermekeit figyelve,gyermekkorára emlékezve mindenki gondol-képzel róla valamit.A laikus vélemények mellett megjelenő szakmai érvek és ellenérvek sem teszik világosabbá a képet:Lényegét tekintve sikeres-e a magyar oktatási modell,vagy megérett az alapos átalakításra?
Tehát az amiért az utcára mentek a „Pedagógusok” az nem a napjaik problémája,hanem a kiüresedett ellenzéki politikai hergelésének aknamunkája.
Szemelvények a cikkből:Nincs abszolút jó oktatási modell,vélekedik Sásks Géza oktatáskutató.A szegény és írástudatlan Magyarországon a XVIII.században eredményesnek bizonyult a felvilágosult abszolutizmussal érkező állami rendszer a tankötelezettség elrendelésével,amelynek persze voltak szenvedő alanyai is.II.József például erőszakkal iskoláztatta a romákat,a katolikus egyház pedig jelentős teret veszített.A közoktatási rendszer iránya természetéből következően mindig valakiknek kedvező,másoknak viszont rossz lesz,mivel a közoktatás minden időben politikai,nem pedig szakmai kérdés.A szülő úgy közelíti meg:mit kíván,mi a jó az én gyermekemnek?Csakhogy ezt az igényt kizárólag a magánoktatás keretei között lehet kielégíteni,mindenki iskolájában soha.Az ingyenes közszolgáltatás iránt mindenkor nagy a kereslet,éppen ezért igen nagy a vele szembeni elégedetlenség is.
Sáska Géza szerint közügyekben minden értékválasztás politikai kérdés,a megvalósítása pedig szakmai feladat.Ám nem célravezető,ha bármely pedagóguscsoport kisajátítja magának a szakmaiság jogcímét,mert azzal kizárja a közoktatásban érintett laikusok érdekeinek és véleményének megjelenését,holott az ingyenes és kötelező közoktatás éppen miattuk és értük van.
A túl széles körű konszenzus keresése azonban hatékonyságcsökkentő tényező,így meg kellene találni azokat a szereplőket,akik eredményesen és kompromisszumképesen tudják a véleményt formálni és az érdeket is képviselni.
A probléma lényegére mutat az is Sáska Géza szerint,hogy a közoktatás ügyet nálunk nem közügynek,hanem pedagógiai szakkérdésnek tekintik,s paradox módon ez torlaszolja el a megoldáshoz vezető utat.
Igen,ennyit mazsoláztam ki a cikkből és ennek alapján a tüntetést a Pedagógusok politikai beetetésének tartom.
Tisztelettel :G.A.
_________________________________________
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék annyiban reagálni nyílt levelükre,hogy a 40 százalékos béremelés nem teljesen állja meg a helyét
Megvonták a tanároktól a pótlékokat , a túlóra díjakat és a cafeteria teljes összegét. Így inkább bérrendezés mint béremelés valósult meg.
A munkaidő több lett ,tehát van olyan tanár kolléga aki kevesebbet visz haza.
Tisztelettel: U.A.
_________________________________________
Sajnos nem az oktatásról szól az egész dolog, a baloldal hatalmi harcról.
P.Zs.
__________________________________________
Maximálisan egyetértek! Köszönöm!
O.F. (40 éves oktatási múlttal rendelkező nyugdíjas tanár).
__________________________________________
