Egyeseknek véletlen egybeesés, másoknak szimbolikus lehet az a három tény, hogy július végén meghaladta a százezret a magyar határt ez évben eddig illegálisan átlépők száma, augusztus 1-jén hatályba lépett a menekültügyi törvény módosítása, amely egyszerre szigorítja, egyszerűsíti és gyorsítja a magyar határt törvénysértő módon átlépő migránsok menekültstátus iránti kérelmeinek elbírálását, augusztus 3-án, hétfőn pedig elkezdődött a magyar–szerb határon az ideiglenes műszaki határzár – közkeletű nevén a kerítés – építése, amelynek, mint Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn bejelentette, augusztus végéig kell elkészülnie. Mindezzel új szakaszába lépett az újkori népvándorlás hazánkat érintő problémájának kezelése, amely elsősorban a kormányzat felelőssége, jog- és hatásköre, de a civil társadalom is részes benne. Már csak azért is, mert ahogy a CÖF-CÖKA vezetőségének július 25-i közleménye fogalmaz: „Több mint egy millió aktív magyar polgár tartotta fontosnak, hogy éljen a népi konzultáció lehetőségével, így az illegális bevándorlás elleni küzdelemhez megvan a legitimizáló válasz. A pozitív visszaigazolások most már a gyors és hathatós intézkedésekre várnak. Európa és hazánk védelmét nem az okoskodó pártok érdekei szerint, hanem az itt élő őslakosok, családok és nemzetek civil polgárainak akarata alapján kell megvalósítani.”
Az „egymilliós virtuális békemenet Európa és Magyarország védelméért”, azaz a bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció eredménye egyértelmű. A kérdőívre válaszolók kilencvenhét százaléka valósnak ítélte a megélhetési bevándorlás erősödését, a szigorúbb bevándorlási szabályozás bevezetését támogatta kilencven százalékuk, a törvénytelen bevándorlók lehető legrövidebb időn belüli visszafordítását nyolcvanhat százalékuk, s kilencvennyolc százalékuk egyetértett a kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség. Ezt úgy kommentálta Orbán Viktor, „Jól látható, hogy a magyarok még nem vesztették el a józan eszüket”. Hogy mennyire reális a nemzeti konzultáció végeredménye, és egyben a magyarok mennyire nem állnak egyedül a törvénytelen bevándorlással kapcsolatos véleményükkel, az is megerősíti, hogy az Európai Bizottság által július végén ismertetett közvélemény-kutatás szerint az európaiakat az illegális bevándorlás aggasztja leginkább. Az uniós állampolgárok harmincnyolc százaléka jelölte meg a bevándorlást az egész EU szempontjából a leginkább aggodalomra okot adó ügyként, ami tizennégy százalékkal magasabb, mint a tavaly novemberben mért adat. A májusban készült felmérés szerint a magyar állampolgárok negyvenhárom százaléka jelölte meg a bevándorlást mint az Európai Unió előtt álló legfontosabb megoldandó kérdést, viszont csak tizenhárom százaléka gondolta úgy, hogy a saját országa számára is ez a legégetőbb probléma. Május óta azonban sokat romlott a helyzet, hiszen most már naponta átlagosan ezerötszázan lépik át illegálisan a magyar határt, s ha ez a trend így folytatódna, akkor az év végére elérhetné akár a háromszázezret is a migránsok száma. Gondoljunk bele: ez több mint háromszor annyi ember lenne, mint ahány gyermek évente összesen születik Magyarországon, s ekkora „lakossággal” Budapesten kívül egyetlen magyar város sem rendelkezik, tehát valóban irdatlan és gyakorlatilag kezelhetetlen embertömegről van szó, hiszen ha tartósan itt maradnának, rengeteg szállást kéne biztosítani, és hatalmas sátortáborokat kellene építeni számukra, de hol és miből?!
Ezért a jelenlegi (szükség)helyzetben valóban nem látszik célravezetőbb megoldás az illegális menekültáradat megfékezésére, mint a kerítés felépítése a teljes magyar–szerb határon, mert ott lép be hazánkba a migránsok túlnyomó többsége. Hiába tiltakozik ellene a baloldali politika és sajtó, s hiába jelenti fel a magyar kormányt az Európai Bizottságnál Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, „tudatos félelemkeltéssel”, „idegengyűlölet, indulatok szításával” vádolva a magyar kormányt, ráadásul azt állítja – amit a nemzeti konzultáció eredménye is egyértelműen megcáfol –, hogy „a magyar kormány álláspontja ebben az esetben sem egyezik meg a magyar társadalom többségének a véleményével”. Joggal mutatott rá Schöpflin György európai parlamenti képviselő a Magyar Hírlapban: „Gyurcsány pontosan tudja, hogy nincs hatalma Magyarországon, ezért megpróbálja bevonni az uniót a magyar belpolitikába”, hogy elleplezze saját tehetetlenségét, de hiába, mert a határvédelem tagállami hatáskörbe tartozik, ráadásul egyre több tagállam támogatja a magyar fellépést az illegális migráció megfékezésére.
Miközben a hazai baloldal és a balliberális sajtó egyre enerváltabban azt szajkózza, hogy a kormány elszigetelődött, mert úgymond szembemegy Európával, az az igazság, hogy egyre többen – nyíltan vagy diplomatikusan – dicsérik a magyar kormányt, például Reinhold Mitterlehner osztrák alkancellár az elmúlt hét végén megértően nyilatkozott a magyar–szerb határon épülő kerítésről, mondván, ez „jelzésértékű az embercsempészeknek, mert egyértelművé teszi, hogy elérkeztek a szolidaritás határához”. Bár néhány hónapja Orbán Viktor még egyedül volt az európai vezetők között, aki nyilvánosan, egyértelműen, határozottan kimondta, hogy napjainkban egy újkori népvándorlás felerősödésének vagyunk tanúi, amely példátlan veszélyforrást jelent Európa számára, vagyis számunkra a tét ma már Európa, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, ma már egyre több vezető európai politikus osztja ezt a véleményt. Elég csak arra utalni, hogy az elmúlt hét végén a brit és a francia belügyminiszter két újságban megjelent közös cikkben közölte: Franciaország, Nagy-Britannia és egész Európa globális migrációs válsággal áll szemben, amelyet hosszú távon csak az Afrikából Európába érkezők számának csökkentésével lehet megoldani. Ennek érdekében azt sürgetik, hogy kézre kell keríteni az embercsempész bűnszervezetek vezetőit és tagjait, a migránsok számára pedig egyértelművé kell tenni az Európába tartó út veszélyeit, kockázatait és azt, hogy mindenkit hazatoloncolnak, aki nem jogosult menekültstátusra. Peter Altmeier német kancelláriaminiszter a Bild című német lapban hétfőn megjelent interjúban elismerte, hogy Németország nincs felkészülve az évtizedek óta legnagyobb menekülthullám kezelésére, „alábecsülték” annak új dinamikáját, ezért a szövetségi kormány a tartományokkal együtt most „teljes erővel” dolgozik egy „gyakorlatias koncepción”, amely a „menekültáradat feltartóztatását” célozza. Horst Seehofer bajor miniszterelnök pedig ismét azt követelte, hogy véget kell vetni a Nyugat-Balkán felől érkező szervezett és tömeges menedékjogi visszaéléseknek és „meg kell állítani a menekültstátusra nem jogosult nyugat-balkáni menedékkérők áradatát”. Hangsúlyozta, az nem megoldás, hogy „a politika egyszerűen nem vesz tudomást a lakosság aggodalmairól és félelmeiről”.
Márpedig az európai politikusok zöme eddig ezt tette, és aki mégis beszélni mert a veszélyről, mint Orbán Viktor, azt az európai baloldal hevesen bírálta és támadta. Most már, hogy a legnagyobb uniós tagországok legfelső vezetése – Camerontól Hollande-on át Merkel asszonyig – nyíltan és egyértelműen beszél a migrációs válságról és annak szigorú, határozott kezeléséről, a hazai baloldal és sajtója is beláthatná végre, hogy a magyar kormány támadásával és feljelentgetésével „döglött lovon” ül. Ráadásul az említett országok mellett a visegrádi országokban is egyre többen kezdik hasonlóképpen látni a népvándorlási problémát, mint az Orbán-kormány és a magyar társadalom többsége. A szlovák kormány éppen most kapott egy komoly figyelmeztetést saját polgáraitól. A csallóközi, többségében magyarok lakta Bősön rendezett vasárnapi helyi népszavazáson a település lakóinak túlnyomó többsége elutasította, hogy újranyissák a helyi migrációs tábort, és oda vigyenek át Ausztriából ötszáz migránst. „A népakarat ilyen megnyilvánulását egyetlen demokratikus kormány sem hagyhatja figyelmen kívül. Ezért a belügyi tárcának át kellene értékelnie korábbi döntését” – mondta a népszavazás után Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, és e tekintetben is számíthat a felvidéki magyarság az anyaországi nemzeti érzelmű, felelősen gondolkodó és tenni kész civilek szolidaritására.
Mivel korunk legnagyobb kihívásával állunk szemben, vizsgáznunk kell emberségből és életrevalóságból. Embertelenek vagyunk, ha nem védjük meg a valóban üldözötteket, és életképtelenek, ha hagyjuk, hogy elsöpörjön minket – magyarokat, európaiakat – az új népvándorlás baljós áradata. Nincsen vesztegetni való időnk, mondta Németország kancelláriaminisztere az említett interjúban, s igaza van: ne várjunk az újabb, talán utolsó figyelmeztetésre, mert lehet, hogy akkor már késő lesz!
