A történtek sokak ajkán kacajt fakasztottak, miközben az MSZP vezetői – a rájuk jellemző realitásérzéküknek megfelelően – inkább a Jobbik előretörése miatt sopánkodtak. Persze ha belátták és bevallották volna, milyen csúfos vereséget szenvedtek, azonnal be kellett volna jelenteniük lemondásukat, és az előrehozott választás kiírását. Erre azonban még vagy már (?) gyávák. Jobban félnek gyengeségük belátásától és a változásoktól, mint maguk szétesésétől és megsemmisülésétől. Sokan már most hallani vélik a szocialisták önmosdatását, amikor egy év múlva a nulla százalékos MSZP mostani vezetői mondogatják, hogy ők már akkori is látták, tudták, csak „mások” sajnos nem engedték nekik, hogy megtegyék.
A választók több, mint 80%-a a változásokra szavazott. Mi kell a változásokhoz? Annak belátása, hogy a legolcsóbb válságkezelés az előrehozott választások kiírása, s ez a szabaddemokraták vagy a szocialisták feladata. Ez olyan ugyanis olyan kétfejű sárkány, mely ha egyik fejét elveszti, akkor elvérzik. A vérző sebek pedig már megjelentek, leglátványosabban a szabaddemokraták körében, ahol naponta jelenti be egyik vagy másik vezetője, hogy lemond. A széttört MDF nem tudja pótolni a liberálisok hagyta űrt, de nem is érdeke, hiszen úgy érzi, egy megmérettetésben is nehéznek találtatik. Az SZDSZ politikusai számára adott a lehetőség, hogy egy előrehozott választásokon a szocialistákkal közös listán szerepelve ismét bekerüljenek a parlamentbe, ahogy ezt a KDNP tette…
Az igazi kérdés az, hogy az MSZP milyen választ ad csúfos vereségére. Több érv is szólna amellett, hogy a baloldali pártnak is érdeke a választások mielőbbi megtartása. Ha a lejtmenetben lévő MSZP most vállalná a megmérettetést, akkor ma még esélye lenne a szavazatok negyedének megszerzésére, de holnap már ötödét sem kapják meg. Ráadásul a nagy terhet magára vállaló FIDESZ mellett az önkormányzati választásokon visszajöhet a párt, megerősödve, mint ahogy 1998-ban is tette.
A politikai osztály nem hitte el, hogy rajtuk kívül más erő is be tud kerülni a Parlamentbe, de az eredmények hirtelen letaglózták őket. A képviselők egy jelentős része nem ismeri a valós életet, csak lakása és a parlament között ingázik, néha pedig beiktat egy ciprusi kiruccanást, hogy nyaralását összekösse off-shore pénzügyei intézésével. A szocialista vezetők első reakcióiból egyértelműen kiderül, hogy nem akarnak szembenézi kormányzati hibáikkal, önmaguk új helyzetével és az általuk előidézet problémák súlyosságával. Társadalmi támogatottságuk elpárolgott. De ők nem pártjuk lesújtó szereplését elemzik – mondván, hogy eleve ezt várták -, hanem a Jobbiktól esnek pánikba. Vezetőik farkast kiáltva, a szélsőségesek parlamentbe kerülésétől rettegve a politikai osztály összefogását, összezárását sürgetik a radikális párt ellen. Látszik, hogy az MSZP tudatosan át akarja helyezni a törésvonalat a mérsékeltek és a radikálisok közé. Dávid Ibolya nyilatkozatai azt mutatják, hogy az MDF vezetése hajlandónak is mutatkozik erre. Az ilyen irányú folyamat azonban komoly veszélyeket rejt magában. Ha a kormánypárt és ellenzék összezár, lefagyasztja a jelenlegi pártstruktúrát, akkor a hatalom tovább elitesedik és megindul egy új politikai nomenklatúra képzése. Emellett elfedi a megoldandó feladatok és konfliktusok lényegét.
A FIDESZ-nek azonban nem szabad beleszaladnia ebbe a csapdába, mert az veszélyes következményekkel járhat mind a párt, mind az ország szempontjából. Az ellenzéknek egyértelművé kell tenni, hogy a törésvonal ma a kormánypárt(ok) és az ellenzék között húzódik, vagyis a globális tőke feltétlen kiszolgálói é a nemzeti erők között. A narancsosoknak is érdekük, hogy mielőbb előrehozott választások legyenek, mert a kormányzó erők által félrekezelt krízis miatt az emberek tömegesen mennek tönkre, maguk is radikalizálódnak, s a növekvő bizalmatlanság az egész politikai osztályt érinti, A radikalizálódás pedig nem a FIDESZ-nek kedvez, hanem tovább növeli a rendet hirdető Jobbik szavazóbázisát. Ne felejtsük el, hogy a Jobbik tényleg új politikai erő, mely sokak számára reményt ad a politika korrupcióval és hazugságokkal terhelt világában. Ugyan kinek nem tetszenének azok a hívószavak, hogy biztonság, rend, munkahelyek, haza és nemzet.
Ebben a helyzetben a konzervatívoknak nem a liberálisokra jellemzően kell viselkedniük, vagyis nem elhatárolódniuk kell, hanem az alapkérdésekben világossá kell tenniük az álláspontjukat. Láthatóvá kell tenni, hogy miben hasonlítanak a Jobbikhoz, miben értenek velük egyet és miben mások, miben térnek el tőlük. A tisztulást az idő fogja meghozni, de a gyakorlati politikai lépéseket és a mögöttük álló elveket a FIDESZ-nek is egyértelművé kell tennie.
Ma az a sajátságos helyzet állt elő, hogy mind a kormányzó szocialistáknak, mind az ellenzéki FIDESZ-nek objektív érdeke lenne a választások mielőbbi kiírása. Csakhogy a szocialisták ezt még nem akarják belátni, a FIDESZesek pedig nem tudják keresztül vinni. Az EP választások idején a választópolgárok állásfoglalása egyértelmű volt. Úgy látszik azonban, hogy a hatalmon lévő politikai elitnek további bizonyságra lesz szüksége. Ezt szolgálják azok a demonstrációk, utcai tüntetések, sztrájkok, melyeket utolsó figyelmeztetésként a civilek szerveznek az előre hozott választásokért. Nemcsak a nyár lesz forró, de az ősz is annak ígérkezik.
Tisztelt képviselők és székbitorlók! Itt az ideje, hogy végre Honatyaként viselkedjetek és távozzatok! Zárjátok be a Parlament kapuját kívülről és adjátok az ország házának kulcsát a nép kezébe! Döntsön a Nép!
