Fricz Tamás beszéde a Hősök terén

Sokféle fontos üzenete van az Európai Parlamenti választásoknak, ám a legfontosabb mégis az, hogy az emberek nem csak a közvélemény-kutatásokban, hanem immáron valóságos szavazataikkal is megvonták a bizalmat a szocialista párttól és a Bajnai-kormánytól. A szavazók 82 százaléka voksolt olyan pártokra, amelyek szorgalmazták és szorgalmazzák az előrehozott választásokat, s csak 18 százalék gondolja úgy, hogy a szocialisták által vezetett Bajnai-kormánynak maradnia kellene.

Ez olyan egyértelmű és elsöprő erejű üzenet, ami után valóban csak banánköztársaságokban és afrikai diktatúrákban nem vonják le a következtetéseket a hatalmon lévő erők. De van két jó hírem: az MSZP középpárttá zsugorodott – reméljük, lesznek ők még kispárt is, csak igyekezniük kell, mi segítünk nekik! -, az őt pedig elvtelenül, kétszínűen és álszent módon támogató SZDSZ pedig egyszerűen felszámolódott. Ez utóbbi igazán reménytkeltő hír! Nyilvánvaló tehát, hogy június 7.-én megszűnt a Bajnai-kormány társadalmi támogatottsága. Ilyen körülmények között pedig nem szabad, nem lehet kormányozni, mert az szembemegy a társadalmi akarattal. Nem lehet semmiféle megkezdett válságkezelésre, reformokra hivatkozni, ugyanis a válságot éppen a Bajnai-kormány léte okozza. Emiatt van az, hogy gyakorlatilag megállt az élet az országban, afféle interregnum-állapot van, amelyben már minden magyar állampolgár arra vár, hogy szűnjön meg ez az illegitim, ex-lex, azaz jogon kívüli helyzet, amelyben senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő, ezért senki nem tervez és senki nem kíván hosszú távon gondolkodni és ez alapján cselekedni.

Ebben az áldatlan állapotban az ország kivár és túlélésre rendezkedik be.  De mindez tragikus! Hiszen a vállalkozó nem vállalkozik, a hitelező, a bank nem hitelez, a kereskedő nem kereskedik, a termelő nem termel, a rendőr nem védi a rendet, az ügyészség és a bíróság halogatja a döntéseket, az állam pedig lebénul. Ennek következtében pedig felbomlik a rend, megszűnik a jogkövetés, az államigazgatás és a rendőrség nem végzi a munkáját, minek alapján már vannak olyan vidékek, tájak, falvak és települések Magyarországon, ahol lényegében az ököljog érvényesül, ahol valójában már vadnyugati állapotok alakulnak ki, ahol az erősebb és kegyetlenebb egyszerűen elveszi a gyengébbtől és védtelenebbtől a javait, termékeit, jószágait. Ebben az állapotban a szabadrablás válik természetessé, s a rablók és tolvajok tevékenységükhöz teljesen feljogosítva érzik magukat, hiszen azt láthatják és azt látja az egész ország is, hogy az országot olyan emberek irányíthatják, akik off-shore-lovagként százmilliárdokat vontak ki az adózás alól, az állampolgárok kárára. Majd utána éppen ezek az emberek, a Bajnaik, Oszkók, Simorok vették át az ország irányítását, s ez pedig – higgyék el! – tényleg csak az Idi Aminok, Mugabék, Kim Dzsong Il-ek diktatúráiban fordulhatna elő. Egyszóval, a kormány állításával szemben, nekik nem azért kell maradniuk, mert válságot kezelnek, hanem azért kell azonnal távozniuk, mert ők maguk a válság okozói!

Másfelől azért is távoznia kell a Bajnai-kormánynak, mert jelenléte és maradása azt bizonyítaná, hogy a társadalom, a nemzet elsöprő többségének akarata semmit sem számít. Ha a Bajnai-kormány csak a jövő évi rendes választásokon bukik meg, az azt üzenné az országnak, hogy a társadalom és a nemzet akaratát bármikor semmibe lehet venni. Azt üzenné, hogy ügyeskedő, adómegkerülők, illetve pártállamból ittmaradt hatalomtechnikusok makrogazdasági számokra, statisztikai adatokra, forint-árfolyamra és a tőzsde ilyen-olyan manipulatív mozgásaira hivatkozva újra és újra zárójelbe tehetik az emberek, a nemzet szándékát és akaratát. Ha a nemzet egyben akar maradni, ezt az állapotot sürgősen meg kell szüntetnie. A Bajnai-kormánynak távoznia kell – most! Mert ahogy a mondásban van: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Harmadrészt, a Bajnai-kormánynak mennie kell, mert a szocialisták választások utáni vérlázító reakciói egyértelműen bizonyítják: a posztkommunisták, akárcsak a Bourbonok, semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, most is a pártállami reflexek alapján működnek, a hatalom számukra privilégium, s a demokráciáról azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Amikor a posztkommunizmus igazi üdvöskéje, az újult erő, Lendvay Ildikó azt képes mondani a választások estéjén, hogy a választások eredményével az emberek azt üzenték nekik, hogy folytassák tovább a munkájukat, akkor ezzel a mondattal megölte a demokrácia szellemét, lényegét. Nos ez az a pusztító, hazug és hatalommániás világ, ami nem folytatható tovább, ezért kell a posztkommunista korszakot befejezni, ezért kell egy második rendszerváltás, amelyben a demokráciát és a nemzetet eredeti rangjába állítja vissza az ország, mégpedig a civil emberek, a civil társadalom bázisán.

És itt hadd mondjak egy aktualitást: éppen a napokban derült ki, hogy a 20 évvel ez előtt, 1989. június 16-án e téren lezajlott Nagy Imre-újratemetésen 180 kommunisták által beépített ügynök vett részt, melyből 118 nevet nyilvánosságra is hozott az 56-os Intézet. Ezek az ügynökök minden ellenzéki pártban és szervezetben jelen voltak, s feladatuk volt azt sugallni a résztvevőknek, hogy ez nem egy új korszak, nem a történelmi igazságtétel, a nélkülözhetetlen elitcsere és a kommunisták eltávolításának kezdete, hanem megbékélés, elvtelen és hazug megbékélés az MSZMP-vel, a múlt zárójelbe tétele, a megbocsájthatatlan bűnök szőnyeg alá söprése. Barátaim! Húsz évig azt  hittük, hogy a Nagy Imre-újratemetés az úgynevezett rendszerváltás szimbóluma; ma már tudjuk, hogy – Orbán Viktor forradalmi beszédét leszámítva – a húsz évvel ezelőtti nap nem volt más a jelenlévő ügynökökkel, a besúgókkal és a mindenhová beépített embereikkel, mint a rendszerváltás elárulása, derékba törése! Immáron kész a leltár: húsz év hazugsága áll elöttünk teljes életnagyságában, húsz év félrevezetés, húsz év rablás, húsz év posztkommunizmus és nemzetárulás! Barátaim, ebből tényleg elég volt!

Végül negyedszer a jobboldal számára is fontos üzenete van az EP-választásoknak. Az mégpedig, hogy a jobboldali pártoknak politikai és erkölcsi kötelességük minden erővel fellépni a Bajnai-kormány távozása és az előrehozott választások érdekében. Semmiféle pártszempont most nem lehet előrébbvaló ennél a célnál, ugyanis nyilvánvaló, hogy most van itt a történelmi pillanat, amikor egy előrehozott választás után megfelelő politikai többség kínálkozna az ország újjáépítésére, a hatalom és a civil társadalom közötti új társadalmi szerződés megkötésére és a nemzet feltámasztására. Most itt van ez az alkalom, de lehet, hogy később már elillan. Éppen ezért a jobboldali pártok történelmi felelőssége, hogy megragadjanak minden törvényes lehetőséget a előrehozott választások kikényszerítéséért!

Ide tartozik az is, hogy új helyzet alakult ki a jobboldalon. A Fidesz kiemelkedő eredményt ért el, mellyel egyedüli domináns, meghatározó ereje lett a pártrendszernek, míg a két középpárt, az MSZ és a Jobbik pedig a második helyért vetélkedik. Ám mégis, a Fidesznek el kell fogadnia, hogy immáron két párt van a  jobboldalon, s a Jobbikkal számolnia kell, a Jobbik szinte bizonyos, hogy bekerül a parlamentbe és politikai tényező lesz, sőt már ma is az. Ezt nem belátni tévedés lenne. Ugyanakkor a Jobbiknak meg azt kell tudomásul vennie, hogy
az egyetlen kormányképes erő a Fidesz, a Fidesz fog kormányt alakítani a következő választások után Magyarországon, a Fidesz a Jobbik számára tehát megkerülhetetlen, más út nincs egy nemzeti kormány kialakítására és a nemzeti célok megvalósítására.

Tehát a következőkben kéretik mindkét nemzeti elkötelezettségű pártnak figyelembe venni egymást, nem elhatárolódgatni kell egymástól, hanem világosan megfogalmazni egyfelől az egymástól elválasztó témákat, másfelől viszont az egymást összekötő ügyeket, értékeket. A Fidesz és a Jobbik, bár versenytársak, ám nem ellenségek, igaz, markáns különbségek vannak köztük; mégis, nem a Fidesz és a Jobbik egymás ellenségei, hanem mindkettőjük közös ellensége a Bajnai-kormány, a posztkommunizmus és a nemzetietlen, kozmopolita liberalizmus, az országrombolás, a hazaárulás. A két nemzeti párt közös ügye viszont a nemzet felemelése, a nemzeti vagyon, a föld, a víz és természeti kincseink védelme, közös ügye a hazai kis- és középvállalkozók, a hazai  mezőgazdaság védelme, a privatizáció leállítása, a multinacionális cégek és bankok kedvezményeinek megszüntetése, a határon túli magyarok védelme és még sorolhatnám. Az igazi törésvonal tehát nem a radikális és a mérsékelt nemzeti pártok között van, hanem a nemzeti pártok és a nemzetietlen poszkommunista és kozmopolita pártok között.  Immáron ez az új politikai pálya, ezen kell játszani a két nemzeti pártnak a továbbiakban.

S az imént megfogalmazott nemzeti célok mögött ott áll a civil társadalom, a hazafias érzelmű állampolgárok, civilek sokasága, mindazok, akik ma ide eljöttek a Hősök Terére. Köszönet Nektek azért, hogy itt vagytok és itt voltatok áprilisban is! Ti vagytok annak a civil polgárságnak a letéteményesei, akiket foglalkoztat a közélet és a nemzet sorsa, akik felismerik a problémáinkat, tenni is akarnak azok megoldásáért, s akikkel megvalósítható a demokrácia!  S tegyük hozzá: a nemzeti célok érdekében tevékenykedik a Civil Összefogás Fórum is, mely koordináló mozgalomként arra törekszik, hogy elősegítse a nemzeti politikai erők győzelmét, s a civilek támogatásával a rendszerváltás megvalósulását!

Szeretném beszédemet a CÖF kedvenc jelszavával befejezni: folytatjuk – méghozzá a Kossuth térnél!

Szerző
CÖF

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!