A józan észre és a nemzeti függetlenség megőrzésnek eszméjére apellált Orbán Viktor a minap, a Kossuth rádió 180 perc című műsorában, illetve a nemzeti konzultációs ívekhez mellékelt levelében. Úgy tűnik, századunk döntő kérdése, hogy a pénzvilág dominanciája, Soros György és a mögötte álló háttérhatalom (hiszen a milliárdos üzletember csak a jéghegy csúcsa, aki névvel vállalja a józan észtől idegen, a nemzetek szabadságvágyát lábbal tipró politikai ambícióit) le tudja-e gyűrni azokat a történelmi hagyományokat, amelyek éppen a józan észben és a nemzeti függetlenség eszméjében gyökereznek. Hiszen a józan ész is azt diktálja, hogy a múlt század totalitarizmusai után, amelyek valamiféle doktriner vagy Istentől és a józan észtől elrugaszkodott eszme jegyében (amelyeket gátlástalan tömeggyilkossá „avanzsált”politikai kalandoroknak sikerült rövidebb-hosszabb időre diktatúra formájában működtetni), sárba taposták a nemzetek szabadság és függetlenség utáni vágyát, végre minden nemzet megpróbálhassa megélni és megvalósítani ezt, anélkül, hogy egymásnak esnének. Ezeknek a doktriner, népirtásba torkolló eszméknek egyikéről még elég sokunknak személyes emléke van. Arra a vicces (kockázatos volt élni vele!) „meghatározásra” is emlékezhetünk, amely ezt a torz, bűnös rendszert így jellemezte: „a szocializmus/kommunizmus az eszme diadala a józan ész fölött”.
Engedhetik a nemzetek, hogy a proletár internacionalizmus folytatásaképpen megjelent neoliberális nemzetköziség, nemzetek felettiség torzítsa vagy rabolja el a jövőnket? Ha jól megnézzük, legalább is Magyarországon a nemzeti függetlenség, a nemzetek öntudatra ébredése nagy századának, a XIX. századnak irodalmunk által is gyönyörűen képviselt eszmevilága köszön vissza, amikor, mint ahogy a miniszterelnök fölszólít rá, kiállunk nemzeti függetlenségünk mellett. Elég talán, ha már úgyis születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeljük, Arany János gyönyörű, 185O-ben írt, az emberiség nagy családjának s ebben az egyén szerepének szentelt filozófiai költeményét idéznünk (Gondolatok a béke-kongresszus felől). ”Mikép egy Isten-atyja van/ Az égben e családnak, / Kit (a művelteken kívül) / Minden népek imádnak:/ Úgy lenne földön józan ész/ A egy közös hatalom,/ Törvény, igazság…akitől / Jő büntetés, jutalom.” Írta pedig ezt a költő éppen akkor, amikor szertefoszlott a függetlenség nagy álma, a szabadságharc bukása után az önkényuralom esztendei következtek.
Az a világ, amelyet Soros György és érdekérvényesítő képességüket tőkeerejüknek köszönhető neoliberális eszmetársai tervbe vettek, amelynek megvalósítást morálisan felháborító eszközök alkalmazása révén is szorgalmazzák, itthon és a nagyvilágban, mintha nem egészen ilyen volna. Ha a különbséget zongorázni tudnám… Éppen, hogy egy új önkényuralom fenyegetése bontakozik ki ezekből a forgatókönyvekből. Nekik persze ódivatú és poros az, ami másoknak, a létüket nemzetállamban elképzelőknek az életet jelenti. Vagy… talán csak nem hoz elég profitot, hatalmat az emberiség elenyésző kisebbségének, nem erkölcsi, hanem politikai elitjének!
K. I. B.
