1968-ban Amerika polgárai Richard M. Nixont választották elnöküknek. Nagy volt a riadalom a „választottak” körében, de mikor Henry Kissinger Nixon tanácsadója lett, akkor megnyugodtak. Röviddel Nixon második megválasztása után kitört a Watergate botrány, mely az elnök lemondásához vezetett. Kissinger lett a felkent mindenes. Elment Kínába, s miután visszajött nagy csinomdratta közepette bejelentette, hogy jönnek a kínai pingpongjátékosok, akik összemérik tudásukat Amerika legjobbjaival. Ennyi! A Council on Foreign Relation kiadványa arról írt, hogy Amerikából és Európából a kereskedelmi központ áthelyeződik a Távol-keletre. Valóban, azt vettük észre, hogy az amerikai és európai gyárosok leányvállalatokat építene Távol-keleten, főleg Kínában. A befektetőknek az olcsó munkaerő hatalmas haszonnal kecsegtetett, míg mindenegyes leányvállalat munkahelyvesztést jelentet Amerikában és Európában, de a befektetőknek milliárdos hasznot hozott. Európában és Amerikában milliók és milliók vesztették el jól fizető munkahelyüket, az életszínvonal emelkedése lelassult, majd visszaesett. Miközben az ifjúságot buzdították, hogy tanuljon, melyhez diákkölcsönöket vettek fel. Befejezték tanulmányaikat, de a remélt munkahelyre bőven volt pályázó, azokat is, ha lehetett a vállatok igyekeztek betölteni olcsóbb, idegen munkással, ezért sokan munka nélkül maradtak, több tízezer dolláros adósággal a nyakukban. A politika színterére lépett a szocialista/kommunista Bernie Snders, és a pórul jártaknak megígérte, ha megválasztják elnöknek, akkor ő eme adóságokat eltörli, sőt, a tanítás és egészségügy is ingyenes lesz.
2016-ban egy üzletember, Donald J. Trump lépett a politika színterére, aki meghirdette, hogy ez így nem mehet tovább. A gyárainkat vissza kell hódítani, amelyhez meg kell teremteni a gazdaság számára kedvező feltételeket, mondta Trump. Trumpot megválasztották, és késedelem nélkül munkához látott. Elsőként feloldotta az eszelős, gazdaságot korlátozó rendeleteket, majd a vállalatok haszonadóját 35 százalékról leszállította 21 százalékra. Ezen intézkedések beindították a gazdaság egészséges működését. A munkanélküliség az 50 évvel ezelőttire csökkent, és a bérek is emelkedtek, amely főleg az alsórétegek esetében volt a legkedvezőbb. Belenyúlt a nemzetközi kereskedelmi egyezményekbe, mert azok Amerikának veszteséggel jártak, de nagyon kedvezőek voltak a rablótőkések és egyes politikusok számára, akik vagyona több tízmilliárd dollárra emelkedtek. Ezzel Trump kihívta maga ellen eme tőkések bosszúját. A sajtó pedig eme tőkések tulajdonában van. Érthető, hogy beindították a Trump ellen a könyörtelen politikai háborút.
Hillary Clinton, Trump ellenfele, a Demokrata Párt jelöltje 2016 áprilisában a Fusion GPS-t felfogadta, hogy Trumpról gyűjtsék össze a szükséges tudnivalót, amivel ellenfelét besározhatja. A Fusion GPS egy magánkutató cég, amely politikusok és vállalatok megrendelésre dolgozik. Még az év júniusában a Fusion GPS felfogadta a volt angol kémet, Christopher Steelet, hogy állítson össze egy aktát a megrendelésnek megfelelően. Steele orosz kapcsolatokra – e kapcsolatok (?) névtelenek maradtak – hivatkozva összegyűjtötte a szükséges anyagot, amely júliusban „dossier” néven az FBI birtokába került, de amelyet soha nem hitelesítettek. Ez lett az alapja a Trump ellen beindított hadjáratnak, miszerint Trumpot Putyin segítette hatalomra, tehát hazaáruló. Miután Trump megnyerte a választást, és menesztette az FBI főnökét, James Comeyt, aki bosszúból titkosított iratot csúsztatott a sajtónak, ami a külön ügyész (Special Conceal) kinevezéséhez vezetett. Eme bizonyos „dossier” John McCain szenátor tudomására jutott, kért egy másolatot a Fusion GPS-től, amelyet megmutatott barátjának, Sidney Graham szenátornak, aki azt javasolta McCainnek, hogy adja át az FBI-nak. McCain és Trump között elég hűvös volt a viszony, valószínű ezért találták alkalmasnak arra, hogy a két republikánus szenátort is az ügybe keverjék, amit a demokraták és a sajtó készségesen hangoztatott is.
A Trump megbuktatását a legmagasabb szinten dolgozták ki, amely tervről a volt elnök,
Obama, és a helyettes elnök Joe Biden is tudott. A terv kivitelezésre egy magas rangú FBI tagot, Peter Strzokot bízták meg. Strzok a Trump-kormány Nemzetbiztonsági Tanácsadóját, Michael Flynn tábornokot célozta meg. James Comey, az FBI vezetője egy FBI tagot küldött a tábornokhoz, hogy érdeklődjön, és lehetőleg csalja kelepcébe. A beszélgetést kielemezték, de nem találtak benne semmit olyat, amiért Flynnt perbe foghatták volna. Ettől függetlenül Strzok nem engedte meg az ügy lezárását. Miután Trump menesztette Comeyt, a boszorkánykonyhán kikotyvasztották, hogy a tábornok hazudott. Megfenyegették, ha nem vállalja a hazugságot, akkor fiát is perbe fogják. Flynn vállalta a hazugságot, hogy ezzel védje fiát. A tábornokot erkölcsileg és anyagilag is tönkretették. Ez történt több Trump-támogatóval is. Így működik a globalista „demokrácia”. Flynnt azért tartották veszélyesnek, mert az előzőekben leírtak az ő tudomására jutottak volna, ami Trump megbuktatásának tervét zátonyra futatta volna. Érdemes megjegyezni Strzok és szeretője, Lisa Page közötti, nyilvánosságra került levelezést, amelyben a magas rangú FBI-osok Trump megbuktatásáról értekeztek. Az elnök elleni hadjáratban az FBI mellett az Obama igazságminisztérium és a CIA felső vezetése is részt vett.
A külön ügyész kinevezése is a globalista „demokrácia” menetrendje szerint történt. Alabama szenátora, Jeff Session már 2016-ban Trump támogatója lett. Trump őt nevezte ki igazságügy miniszternek. Mikor a külön ügyész kinevezésére került a sor, ő nem tehette, mert már Trumpnak támogatója volt elnökké választása előtt. Ez a helyettes igazságügy miniszter, Rod Rosenstein feladata lett. Rosenstein Robert Müllert, a volt FBI főnökét nevezte ki, aki Trumppal nézeteltérésbe került, mert az elnök nem őt nevezte ki az FBI főnökének. Müller a demokrata pártot támogató ügyvédeket alkalmazott a bizottságban. Ezek között is a legharapósabbat, Andrew Weissmannt állította a csapat élére. A kivizsgálás közel két évig tartott, de nem tudták bizonyítani Trump hazaáruló mivoltát. Időközben nyilvánosságra került a Steele által összeállított vádanyag hamissága, amely nem akadályozta Müllert a kivizsgálás folytatásában, melyet a globalista sajtó lelkesen támogatott.
2018-ban a demokraták kerültek kongresszusi fölénybe. Az ő kezükbe került a bizottságok vezetése. Már csak ürügy kellett, hogy folytassák, amit Müller abbahagyott. Trump az új ukrán elnökkel beszélt telefonon, és arra kérte, hogy segítse Bill Barr igazságügy minisztert, aki a Trump-Putyin ügy hátterét, a „dossier”-ben szereplő vádakat szeretné felderíteni. A demokraták feljajdultak, hogy Trump ezt az ukrán elnöktől a valamit valamiért alapon kérte, ami törvényellenes. A valóság éppen az ellenkezője volt. Biden fia Hunter, a Burisma nevű ukrán vállalatnak „dolgozott”, holott se nyelvtudása, se szaktudása nem volt, de havi 83 ezer dolláros fizetést vett fel. Ezért az apa 1 (egy) milliárdos segélyt ajánlott fel az amerikai adófizetők pénzéből Ukrajna részére. Az ukrán kormány – ettől függetlenül – kivizsgálást indított Burisma üzletvitelével kapcsolatban, ekkor Joe Biden, Amerika helyettes elnöke megfenyegette a kormányt, ha nem bocsátják el a kivizsgáló ügyészt, akkor elesnek az egymilliárd dollártól. Az ügyészt elbocsátották, a kivizsgálást beszüntették. Erről videó felvétel is van. Hunter Biden ellen továbbra is kivizsgálás folyik pénzmosás, és sexkereskedelemmel kapcsolatban. A demokratáknak és Bidennek volt mit takargatni. A legjobb védekezés a támadás, ezért támadásba lendültek. Bűneiket Trumpra kenték, amit megtehettek, mert a globalista sajtó őket támogatja.
A kongresszus elnöke, Nancy Pelosi elindította a Trump ellenei eljárást (impeachment), amelynek célja az elnök elmozdítása volt. A bizottság élére David Schiff képviselőt ültette, aki azzal tette magát hírnevessé, hogy gátlástalanul tud hazudni. Schiff nyilvánosan hirdette, hogy cáfolhatatlan bizonyítékai vannak Trump és Putyin kapcsolatáról, de e „bizonyítékokat” soha nem terjesztette a bizottság elé. A bizottságnak volt és ma is van egy másik demokrata tagja, akiről kiderült, hogy egy kínai kémnő volt a szeretője, aki segítette a képviselőt, Eric Swalwellt a kongresszusi szék megnyerésében. Ez nem zavarja Nancy Pelosit, vagy akár a demokrata párt vezetőségét. Swalvell szintén, nyilvánosan hazaárulónak nevezte Trumpot. A kémnő meg lelépett még mielőtt letartóztatták volna. Ők tehát Trump ellenségei, de ez csak a jéghegy csúcsa! Dian Finstein szenátor is kínai nőt alkalmazott irodájában, és a Ház Elnökének, Nancy Pelősinak is üzleti érdekeltsége van Kínában. Ezt kell takargatni Trump orosz kapcsolatával. Azonban, ne higgyük, hogy a hazaárulás demokrata kizárólagosság. Peter Schweizer, a Breitbart Hírszolgálat munkatársa arról tudósít, hogy a volt szenátusi többség vezetőjének, Mitch McConnell fiatal és csinos felesége, Elain Chao családjának hajógyára van Kínában. Ki merné állítani, hogy a házasságok nem a mennyekben köttetnek?
Miután Jeff Sessionnal Trump nem volt megelégedve, elbocsátotta és William Barr-t nevezte ki igazságügy miniszternek. Barr már Bush elnöksége alatt is szerepelt ebben a minőségben, ezért mindenki abban reménykedett, hogy Barr feltárja a törvénysértéseket, mert Trump ismételten hangoztatta, hogy ami vele történt, nem történhet meg a jövőben egyetlen elnökkel se. Barr kinevezett egy ügyészt, John Durham-ot az orosz és Biden ügy kivizsgálása céljából. Aztán telt/múlt az idő, némelyek, mint John Sullivan és Sarah Carter újságírók reménykedtek, hogy ekkora meg akkorra Durham elkészül a kivizsgálással, és nyilvánosságra hozza az eredményt, a bűnösöket pedig törvény elé állítja. Jelek szerint kiszaladtunk az időből, és a bűnösök hatalomban vannak. Kérdés, hogy mi az a háttér, amely a baloldali bűnözőket futni hagyja, míg a jobboldalt szigorúan bünteti?
Trump, még mielőtt megpályázta az elnökséget, jól ismerték ellenségei és barátai egyaránt. Gazdasági elképzelése se volt titok, mert van neki egy kb. 15 perces videója 35 éves korából, amelyben arról beszél, aminek megvalósítását célul tűzte ki. Trampot a nép szellemileg és erkölcsileg egészséges fele sajátjának, közülük valónak tekinti. Nagy volt a népszerűsége kezdettől. Ez nagyon zavarta globalista rablótőkéseket. Trump a NATO-t idejét-múlottnak tartotta. Felesleges kiadás, a Szovjetunió már régen felbomlott, gondolta. Nem gondolta, hogy ezzel ellenfelei lábujjára lépet. Mire a NATO találkozójára sorkerült, a háttérhatalom ebben hátráltatta meg először. Ettől kezdve a tagállamokat arra ösztönözte, hogy fizessék a fenntartás rájuk eső részét. A NATO első titkára, Lord Ismay, a katonai szövetség feladatáról a következőképp vélekedett: Keep the Americas in, the Russians out, and the Germans down. Magyarul: Maradjunk Európában, tartsuk a szovjetet kinn, a németeket megszállás alatt. Ebből az tűnik ki, hogy a NATO-t nem kizárólag védelmi erőnek tervezték, hanem megszállónak is. Németországot szemelőt kellett tartani. Telt/múlt az idő és a NATO a nemzetközi rablótőke zsoldoshadserege lett, de úgy, hogy a zsoldot a tagországok adófizetői fizetik. Világrendőri címen a NATO csapatai hol egyik, hol másik országba bevonulnak, ha kell a „demokrácia” nevében romboltak, milliókat tettek földönfutóvá. Aztán megjelentek a rabló-kapitalisták, és kifosztották az országokat. Trump ezt nem tartotta helyesnek. Katonailag nem támadott meg egyetlen országot se, és szerette volna hazahozni a befejezetlen háborúk katonáit is, de ezzel is kihívta maga ellen a háborús gépezet haragját.
A Demokrata Párt hajdanában a munkás ember pártja volt, de már a rablótőke kiszolgálója lett. Látták Trump népszerűségét, ezért már 2017-ben megkezdték a felkészülést a 2020-as választásra. Tudták, hogy a hagyományos választási csalás nem lesz elég a győzelemhez. A törvényeket kellett átírni. Törvényt átírni, vagy újat alkotni kizárólag a nép által választott képviselőtestületnek van joga. Sebaj, gondolták! A köztársaság ma már csak formaiság. Ma már mindenki demokráciáról beszél, vagyis „néphatalomról”! Politikusok, bírók megkezdték a törvények átírást, amelyeket a globalista sajtó szentesített. A törvényátírásban néhány republikánus politikus is részt vett a demokraták javára. Trump figyelmeztetett, hogy ennek nem jó vége lesz. A Republikánus Párt törvényre vitte a változtatásokat, de sorra veszítettek. Felmerül a kérdés, hogy valójában ki itt az úr?
A Demokrata Párt politikusait az erőszakosság, az állhatatosság jellemzi. Vezetőjük a minden hájjal megkent politikus, az öncélú Nancy Pelosi. Hozzá volt szokva, hogy a republikánusok vezetőit könnyen a kisujja köré csavarja. Amit ő elhatározott, azt rendszerint keresztül vitte. Ezt megtehette, mert a republikánusok vezetői is csak félfokkal különbek a demokratáknál, de ez nem ment Trump esetében, mert Trump nemcsak látszólag, hanem valóban a nép érdekét képviselte. Ez Nancyben olthatatlan gyűlöletet keltett Trumppal szemben, ami a két ember teljes kapcsolatszakadásához vezetett. Ez megmutatkozott abban, hogy a képviselőtestülettel másodszor is megszavaztatta az „impeachment”-ot, amelynek szenátusi tárgyalására már nincs idő. Ürügy a január 6-ik tűntetést kihasználva megszervezték, hogy az antifa és BLM élcsapata betört a Capitóliumba, amelyért Trumpot vádolják. Cél Trump megszégyenítése és a mozgalom szétverése, amelyben a globalista sajtó megbízható szövetséges. Meg kell jegyezni, ami a republikánusok elesettségét illeti, míg a demokraták a legszélsőségesebb tagjaikat is keblükre ölelik, a republikánusok kizárták a bizottságból Steve King-et, az IOWA-i képviselőt, aki a kellettnél egyszer többször mondta, hogy a keresztény erkölcsre épült nyugati műveltséget meg kellene menteni. Az újraválasztásához a párt megvonta a támogatást, és a helyi sajtó is ellenfelét támogatta.
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Trump nem hibátlan ember. A kellettnél nagyobb az önteltsége. Súlyos hibát követett el azzal, hogy a kongresszus által megszavazott 600 dolláros segélyt ő 2000 dollárra akarta emelni anélkül, hogy egyeztetette volna a republikánus vezetőkkel, ami nagyon megbosszulta magát. Nancy szemfüles politikus, és rávetette magát az égből pottyant lehetőségre, és hirdetni kezdte, ha megnyerik a két Georgia-i szenátori tisztet, akkor ők minden további nélkül megszavazzák a felemelt segélyt. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez döntötte el a pótválasztás kimenetelét. Most 50-50 az arány, és a döntetlen szavazatok esetében a helyettes elnök, Kamala szavazata dönti el a kimenetelt. Amerika mélységesen megosztott műveltségileg és ideológiailag, melynek orvoslása – szerintem – már nem lehetséges, mert a „jó minőségű” egyetemek ontják a gyökértelen ifjúságot. A társadalom építő és fenntartó réteg másodrendű polgára lett hazájának, és nyílt támadásnak van kitéve. Nagyon nagy kérdőjelek ágaskodnak a jövőbevezető göröngyös út mentén? Az se kizárt, hogy az USA a sáros út vége felé közeledik!
Radics Géza 2021. január.
W. Cleon Skousen 16 évig szolgált az FBI-ban, majd 4 évig volt Salt Lake City rendőrfőnöke, és 10 évig volt igazgató-szerkesztője a Law and Order/Törvény és rend című rendőr folyóiratnak. A The Naked Capitalist/A meztelen kapitalista című könyvében a következőt írja:
„Dodd dr. (Az USA kommunista pártja országos bizottságának egyik tagja) azt állítja, hogy csak közvetlenül a II. Világháború befejezése után döbbent rá először egy rejtélyes tényre, a legfelsőbb vezetőség létezésére, mikor az USA kommunista pártjának nehézségei voltak, amelyre azonnali és létfontosságú utasítást kellett volna kapni Moszkvából. Az amerikaiak tudomására hozták (Moszkvából), hogy bármikor, hasonló életbevágó ügyek adódnak, lépjenek érintkezésbe a Waldorf Tower épületében található három megnevezett személy valamelyikével. Dodd dr. megjegyezte, ha a párt utasítást kapott e három személy valamelyikétől, azokat Moszkva mindig jóváhagyta.
Dodd doktort az zavarta leginkább, hogy az urak egyike se volt orosz. Még csak kommunisták se voltak. Mind a három nagyon gazdag amerikai milliomos volt.”
