A balliberálisok legitimálták, sőt követendőnek állítják be az erőszakot és a káoszt.
A latin-amerikai civilizációk bukását a XVI. században a spanyol és portugál konkvisztádorok okozták. Ma Európa felé irányul egy amerikai konkvisztádor figyelme. A kontinenst Soros Györgynek, a leghírhedtebb modern kori konkvisztádornak és ügynökszervezetei zsoldosainak, valamint az európai őslakosokra, vagyis a ránk küldött félkatonai jellegű muszlim tömegeknek a lábai tapossák. Ma az európai civilizáció került végveszélybe.
Soros már nem a fegyverek erejével, hanem gazdasági-politikai-ideológiai súlya érvényesítésével akarja megszerezni a földrészünk fölötti befolyást. Az általa támogatott ügynökszervezetek és a CEU melegágyában kitenyésztet progresszívekkel, politikai zsoldosokkal aláássa az európai határokat és értékeket, a nemzeti identitást és kultúrát, valamint a keresztény gyökereket annak érdekében, hogy ezzel elősegítse a Közel-Keletről érkező illegális muszlim bevándorlók millióinak Európába jutását, aminek a vége Európa kifosztása és az európai civilizáció bukása.
Ennek az ördögi tervnek a térnyeréséhez ma a nyílt társadalom filozófiája nyújt segítséget. Soros torz ideológiája Richard von Coudenhove-Kalergi először 1925-ben publikált elméletéből táplálkozik (Praktischer Idealismus, Paneuropa Verlag, Wien–Leipzig, 1925). A teória szerint a nagy háború kirobbanásának eredendő oka az európai nemzetállamok egymással szembeni ellentéte volt. Annak érdekében, hogy erre többé ne kerülhessen sor, Európa nemzeti államait fel kell számolni, a határokat meg kell szüntetni. Továbbá arab, észak-afrikai és ázsiai néptömegek betelepítésével mélyreható népkeveredést kell előidézni, aminek eredménye lesz egy új embertípus.
A hagyományos patrióta gondolkodás megszűnne, és helyébe az európai gondolkodástól idegen kozmopolita szemlélet lépne. Engedelmes, irányítható, nemzeti identitás nélküli, csak a szükségletei kielégítésével törődő fogyasztói társadalom jönne létre. Ez az ideológia kovácsolja szándékegységbe Sorost, a jogvédő aktivista álarca mögé bújó zsoldosait és a kalandor hódítókat ajnározó európai balliberális csúcspolitikusokat. Ők annyira imádják Coudenhove-Kalergi tanait, hogy még díjat is alapítottak munkássága emlékére.
Soros most azért dühös Magyarországra, mert megállítottuk a migránsáradatot, amelyről ő úgy vélte: már bebizonyította, hogy úgysem lehet megállítani, az szükségszerű, elkerülhetetlen és fölöttébb kívánatos. Ezért csak látszat, hogy Soros György egyeteme állna a hazánkban zajló konfliktus középpontjában. Továbbra is a migráció blokkolása és a déli határzár a fő problémája velünk. A magyar és a nemzetközi balliberálisok Orbán Viktor 2010. és a 2014. évi győzelmét amúgy sem tudták sem megemészteni, sem megbocsátani.
Soros és ügynökszervezetei a nyílt társadalom megvalósítása érdekében már évtizedek óta egy rafinált módszert, egy anarchista stratégiát alkalmaznak, amelynek segítségével idő előtt kipenderítenék Orbán Viktort és kormányát a hatalomból, és nem meglepő módon ugyanez a tervük az amerikai elnökkel is. Mindenki előtt világos, hogy a Grúziában, Ukrajnában, Macedóniában és Szerbiában tapasztalt felforgató akcióik mögött Soros áll. Ügynökszervezetei a tengerentúlon most éppen azon mesterkednek, hogy destabilizálják az Egyesült Államok elnökét. Soros öntelten vágja bele a világ képébe, hogy szereti a felforgató akciókat, amelyeket állítása szerint gyakran alkalmaz is.
Azonban Soros mindent tervszerűen és tudományos precizitással előre megtervezett módon hajt végre. Nem is rejti véka alá, hogy amikor pénzt csinál, nincs tekintettel annak társadalmi következményeire. Relativizálta az erkölcsöt ugyanúgy, mint az általa alkalmazott módszerek megalkotója, Saul Alinsky. Magyarországon kevéssé ismerik a szélsőséges és agresszív megélhetési aktivisták koronázatlan királyát, Saul Alinskyt, akinek munkásságáról rajongója, Hillary Clinton a diplomamunkáját írta, és akinek módszereit egykor Barack Obama lelkes elkötelezettséggel oktatta Chicagóban.
Ki volt ez a Saul Alinsky, akiért Hillary Clinton annyira odavolt? Az 1972-ben elhunyt „mester” a Vörös becenévre hallgatott, nyilván nem a hajszíne miatt, és saját magát szerényen csak radikális aktivistának és forradalmi gondolkodónak tartotta. Ő alkotta meg az amerikai progresszív társadalmi programok mintáját, a provokatív közösségi szervezést, amelynek a kulcsfigurája a harcos és agresszív, a törvényeken is átgázoló közösségi aktivista. Az Alinsky-féle modellben a radikális aktivista politikai, társadalmi és médiaeszközökkel nyomást gyakorol a kormányzati szervekre, és eközben a célok elérése érdekében bármilyen eszközt felhasználhat. Hirdette, hogy mellőzni kell mindenféle morális megfontolást, amikor az aktivista cselekszik: a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei ennek a módszernek.
Ez a szellemi nyomorult, aki még Lenin-inkarnációként is rossz utánzat, az 1971-ben megjelent Radikálisok szabálykönyve című művében (Saul Alinsky: Rules for Radicals, Random House, 1971) elárulta igazi karakterét. Ugyanis írását többek között Lucifernek ajánlotta, ezekkel a szavakkal: „Ne felejtsük el legalább futólag elismerésünket kifejezni a legelső radikális iránt. Annak a személynek, aki minden legendánk, mítoszunk és a történelmünk szerint az ember által ismert legelsőként lázadt fel a hatalmon lévők ellen, és ezt olyan hatékonyan tette, hogy királyságot is szerzett magának – Lucifernek.” No comment!
Ennek a pszichopata őrültnek a gondolataiba lett szerelmes Hillary Clinton és Barack Obama. Elvbarátjuk, Soros pedig előszeretettel alkalmazza azokat. A hazai balliberális média nagy terjedelemben és lelkes elfogadással tudósít arról, hogy nap mint nap hogyan hisztériáznak a kormány politikája ellen változatos helyszíneken a törvényes rend semmibevételével és erőszakkal. Eközben az ellenzék Gyurcsánytól Vonáig minden lehetséges fórumon úgy próbálja irányítani az erről szóló kommunikációt, hogy legitimálja a dühöngő csőcseléket, a hazugságot, a megtévesztést és az erőszakot. A balliberális médiában azt a látszatot próbálják kelteni a közvélemény előtt, hogy az ország lassan irányíthatatlanná válik, és ez indok lehet arra, hogy leváltsák a kormányt, ha kell, törvénytelen eszközökkel is.
Bezzeg ha ezek az általuk békésnek kikiáltott tüntetők jobboldali jelképeket lóbálnának, jelszavakat skandálnának, akkor a balliberálisok már régen rendőrért kiáltottak volna! Hazai és nemzetközi megélhetési gyűlöletaktivistákról van szó. A lassan, de módszeresen eszkalálódó folyamat kockázatot jelent a törvénytisztelő és hazájukat szerető magyar embereknek. Ugyanis ezek a tüntetések mind tematikájukban, mind céljukat illetően hasonlítanak, egy fő gondolatmenetre fűzhetők fel, ahogyan föntebb mondtam, itt valójában nem a CEU-ról van szó. Miután a választópolgárok túlnyomó többsége sem most, sem 2018-ban nem akar kormányváltást, Sorosnak és bérenceinek nem maradt más választásuk, mint az állandósult agresszív és provokatív tüntetésekkel előkészíteni a nemzeti kormány megdöntését, a „magyar Majdant”. Ez már több, mint a kormány ellenfeleinek szimpla kampányfőpróbája, ez már lázadási gyakorlat.
A tét nem csekély: hazánk sorsa és benne a törvénytisztelő magyar emberek élete és békéje.
Petrin László
A szerző jogász
L. A.
