Gerő András történész a TV5 „Ez itt a kérdés” című műsorának rendszeres szereplője. Érdemes figyelni arra amit mond, lényeglátó ember. Írásomban két frappáns megfogalmazását veszem górcső alá. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, de mondanivalóját megpróbálom hitelesen felidézni.
Néhány hete szó esett a jobb és bal politikai oldal fogalmának elavultságáról. Gerő úr ezt a következőkkel bizonyította. Amíg Orbán Viktor jobboldali retorikát hirdetett, addig olyan jelentős baloldali politikát valósított meg, ami még a svéd szociáldemokratáknak is dicséretére válna. És ebből felsorolt néhány elemet. Ez egy rendkívül nagy jelentőségű megállapítás! Ugyanis ezt nem így látják az ellenzékre szavazók, továbbá ez a tény nem jut el a politikailag passzív emberek tömegéhez sem. Ebből két következtetés vonható le. Egyfelől lényegesen javítani szükséges a kormányzati kommunikációt, másfelől – legalább a nemzeti médiában – sürgősen meg kell válni a jobb- és baloldal elavult fogalmaitól. Ezeket következetesen fel kell váltani a nemzeti (patrióta), illetve globalista fogalompárnak! Ez igen fontos lenne, mert sok megtévesztett választópolgár a kisemberek pártjának hiszi a a baloldalt, és ezért, megszokásból szavaz oda.
Nemrég Gerő úr azt mondta a televízióban, hogy ő meggyőződéses liberális, mert ez az egyetlen politikai eszmerendszer, mely önkorrekcióra képes. Szerintem zseniálisan tömören fogalmazta meg a klasszikus liberális eszme uralmának jogosságát. Én úgy gondolom, hogy e vonatkozásban az önkorrekciónak két útja van. Az egyik a politikai váltógazdálkodás, a másik pedig a szakmai alapon zajló szabad vita. Az, hogy ha a választópolgárok elégedetlenek a kormánnyal, akkor a kormányt leválthatják. Az, hogy szájzár nélkül lehet megvitatni politikailag, társadalmilag vagy gazdaságilag kényes témákat, ugyanis a valódi vita az alapja a korrekciónak. Ebből levezetve én úgy látom, hogy mára a liberális eszme elvesztette önkorrekciós képességét, hiszen ha a választópolgárok nemzeti elkötelezettségű kormányt választanak, akkor a mai liberálisok a választók döntését nem fogadják el legitimnek. Az alacsony támogatottságú DK nyíltan hirdeti ezt. Ursula von Leyen EB elnök asszony pedig azzal fenyegette meg az új olasz nemzeti elkötelezettségű kormányt, hogy ha nem a fősodor szerint politizálnak, akkor a magyarok és lengyelek sorsára juthatnak. A szabad választási eredmény el nem fogadása szerintem a politikai korrekciós mechanizmus legfőbb elemét igyekszik kiiktatni. Természetesen e mechanizmus működéséhez kormányképes ellenzékre van szükség! Mivel Magyarországon az ellenzék közismerten kormányképtelen, ezért nincs nálunk korrekciós igény, azaz kormányváltás. De az Unióban szabad vita sincs. A liberális médiában és az Európai Parlamentben olyan súlyos kérdésekben nincs érdemi vita, mint a migráció, az Unió jövőbeni formája (föderáció vagy konföderáció), a genderizmus, a zöld energiára való átállás, az Oroszország elleni szankciók működőképessége. Az önkorrekció lehetőségét már a politikailag korrekt beszédmód kényszere is lehetetlenné teszi, aminek következtében a problémákat sokszor még néven nevezni sem lehet. Érdemi vita helyett címkézés van: populista, autokrata, idegengyűlölő, homofób, náci, fasiszta stb. Ez alól üdítő kivétel Magyarország, ahol minden példaként felvetett problémáról nyíltan lehet beszélni, a globalista médiában mégis Magyarországon kérik számon a szólás- és véleményszabadságot. Hogy nem szakad le az ég! De a liberális gazdaságban sincs önkorrekció! Hiába látja mindenki az oroszországi szankciók kontraproduktivitását, a brüsszeli liberális elit nem korrigál, sőt tovább növeli a szankciók számát. Hiába látja mindenki, hogy a zöld demagógia tönkreteszi a német gazdaságot, Európa motorját, a német zöld politikusok mégis tántoríthatatlanul járnak a maguk által kijelölt úton. Hiába látják nagyon sokan, hogy Amerika tönkreteszi Európát, ezt senki sem meri felvetni komoly fórumon. Félelmetes öncenzúra kényszerzubbonya telepedett az Unió legtöbb országának állampolgáraira, ami a korrekciós mechanizmus másik útját, az érdemi szakmai vitát lehetetleníti el.
Sajnos a történész úr frappáns megfogalmazása a száz év előtti állapotra volt igaz. A mai liberalizmus önkorrekcióra képtelen, dogmatikus politikai eszmévé vált. A dogma lényege pedig az, hogy tételei vitathatatlanok. Brüsszelben ezért nem kérik ki sosem a választópolgárok véleményét a fent jelzett súlyos kérdésekben, és ezért nem lehet vitázni sem róluk. Helyette diktátumok vannak. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a liberalizmus mára elvesztette szellemi fölényét a többi politikai eszmerendszer fölött! De ennél sokkal rosszabb a helyzet, antidemokratikus politikai erővé vált. A mai liberális politikai rendszer valójában demokratúra. Formailag demokrácia, lényegét illetően média vezérelt diktatúra.
Bartha Pál ny. erdőmérnök
Telki
