Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma a múlt és a jövő összecsapásáról kell beszélnünk.
Úgy gondolom, amikor emberi sorsokat eldöntő kérdésekről kell állást foglalnunk, legjobb, ha a tényekre támaszkodunk.
Nincs egy éve, hogy a polgári Magyarország hívei (az előző választási ciklus eredményei alapján) elsöprő arányban a nemzeti érzelmű, szuverenitásunkat őrző, a közjót szem előtt tartó kormányzás mellett voksoltak.
A döntés objektivitását cáfolhatatlanul igazolta a magyar gazdaság megújuló mobilitása és az a tény, hogy az Unió sereghajtói közül alig 5 év alatt az éllovasok közé kerültünk.
Kerestük és megtaláltuk a helyes utat, a „magyar utat”.
Sutba dobtuk a posztkommunista, neoliberális eszméket és gazdasági gyakorlatot. Megjegyzem, a világ népei közül egyre többen teszik ugyanezt.
Viszont két emberöltőn át voltunk pártpolitikusok félrevezetett, labirintusban kóválygó talpasai.
Emlékezzünk az őskommunista Rákosi és Kádár rezsim rémtetteire, az 1956-os forradalmunk vérbe fojtására, arra a 200.000 ifjúra, akik az akasztás réme elől menekültek nyugatra (ugye tudjuk, nem munkát keresni mentek!).
Az MKP, majd az MSZMP a spájzba érő oroszokat társbérlővé tette. Hagyták, hogy elfoglalják hazánkat, otthonainkat, mi magyarok pedig ideiglenesen, több mint 40 évre a cselédszobákba költözhettünk.
1989-ben számba vehettük a ránk hagyott, szánalmas örökséget. Az ország totális eladósodását, a gazdasági csődöt, és mellé, ajándékként a feltőkésített utódpártot, az MSZP-t.
S mi történt?
Tovább tévelyegtünk, a pufajkás Horn Gyula, a D209-es Medgyessy Péter és az Apró család szörnyűséges pártpolitikai kapcsolatait pénzre és ingatlanokra váltó, most éppen DK-s Gyurcsány Ferenc akarata szerint.
Barátaim!
2010-ben végre felébredtünk a hosszan tartó, lelkünket nyomasztó rossz álomból. Ismét leltároztuk a most már másodszor ránk hagyott örökséget, az ország kifosztottságát, a társadalmi-gazdasági csődöt. 65 év után az MKP-MSZMP, MSZP, SZDSZ színekben újra és újra vedlő pártkígyó ismét a farkába harapott!
Mindezt azért mondtam el, hogy ne feledjétek, az ismétlés a tudás anyja!
Nem régen Veszprémben, remélem, hogy csak pillanatnyi amnéziába estünk. Elfáradtunk, talán egy kicsit elbíztuk magunkat, és szinte álomba merültünk. Drága árat fizettünk érte.
A hatalomra éhező hordák rögvest készen álltak gyarapodó nemzeti összetartozásunk szétrombolására. Ők azok a törött szárnyú pártvezetők, akik vizet prédikálnak és bort isznak. Miközben van képük milliomosként az un. éhségmenetek élére állni, offshore cégeikbe panamázták az ország adósságállományának két és félszeresét. Hatalmuk meghosszabbítása érdekében hamis pénzügyi mérleget adtak át az EU-nak, a magyar emberekre szabadították a tisztességtelen bankokat, közel 2 millió polgártársunkat fosztották meg egzisztenciájuktól, őket a szegénység csapdájába taszítva. A nép megkérdezése nélkül több ezer milliárd forint IMF és Európa Banki hitelt akasztottak mindannyiunk nyakába. Kiképezték rabló bróker bandájukat a pilóta játék QUESTOR-i mesterei.
Most Tapolcán, a szocliberális maffia kormányzás alatt szocializálódott Pad Ferencet jelölték hataloméhség menetük élére. A 40 éve szakszervezeti vezető legfőbb érdeme, hogy ahol ezt a funkciót betöltötte, ott az érintett cégek mindig jól tartották. Az általa képviseltek talán ezért sem tartják harcos jellemnek. Havi 800 ezres jövedelmével komolytalannak tűnik, hogy küzd az éhség tüneteivel. Persze a hataloméhség más lapra tartozik.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az MSZP és az SZDSZ mindenkori vezetői, a szocliberális zsebesek párttársaikat nem csak átverték, hanem tartozásba is taszították, hiszen felmerül a kérdés, hogy az MSZP kétmilliárd, valamint a csődbe ment SZDSZ közel 1 milliárdos hiteltartozását nevezett pártok mikor és miből fogják visszafizetni?
Pad Ferencnek lelkiismeretével is el kell számolnia. A MAL ZRt felügyelő bizottságának tagjaként nem követelte a vörösiszap tároló biztonságos és folyamatos karbantartását. Mint tudjuk a Felügyelő Bizottság feladata a cég pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzése, így felesleges a mellébeszélés. Közben a cégtől 5 év alatt 7 millió forint jövedelem ütötte a markát. A katasztrófában 10 ember vesztette életét, hozzátartozóik még most is pereskednek a kártérítésért.
Barátaim!
Igaz lehet az a felvetés, mi szerint képviselő jelöltet pártjáról, embert barátjáról lehet felismerni. Ez a megállapítás igaz Rig Lajosra, a JOBBIK jelöltjére is. A szélsőjobb eszmeiségű párt nem tudja identitását megváltoztatni. Törekednek ugyan a FIDESZ néppárti stílusát átvenni, azonban jól tudják, hogy ezt csak látszólag tehetik, mert ultraradikális szavazóik nagy részét közben elveszíthetik. Ezért aztán úgy járnak folyamatosan, mint most, tapolcai jelöltjükkel, amikor reflektorfénybe állítják, mindig beüt a ménkű.
Vajon ez a véletlen műve?
Most is szembe kell nézni a jelölt eddigi facebookon közölt rasszista és antiszemita állásfoglalásaival. Reméljük, hogy Rig Lajos titokban tartott, karján lévő tetoválás örökre fedett marad, és a Magyar Parlament nem szembesül egy rövid ujjú ingben megjelenő képviselő karlendítéses köszöntésével.
A római jogban van egy latin kifejezés, ami így szól: Emtio Spei – azaz reményvétel. A reményvétel olyan intézmény, ami nem létező dologra irányul, de a váromány lehetősége fennáll.
Példaként ha egy jövőbeni halászat eredményére szerződik valaki és a háló üres marad, nem igen támadhatja meg a megállapodást (sokat lehet veszteni).
Az előbbiek alapján a napi politikára vonatkoztatva vizsgáljuk meg ezt az intézményt. Ez esetben is a választópolgárok szavazataikkal vásárolhatnak a JOBBIK-tól reményt ígéretek formájában.
A reményvétel kockázatos művelet, különösen ha egy ország, vagy annak egy részének a sorsa a tét. Beláthatjuk, hogy az országgyűlési képviselői választásokon nem egy lottószelvényt kell kitöltenünk, hanem több évre szerződünk a megválasztott képviselő közreműködésével elérhető és az általa ígért várományra.
A JOBBIK ígéretei egyenértékűek a mostanában lelepleződött termékbemutatók átverés show-jával, ahol az emberek később fizetik meg hiszékenységük árát. Az árut pedig, nagy valószínűséggel, 3 év múlva sem kaphatják meg.
Hölgyeim és Uraim!
A JOBBIK-ra eltékozolt voksoknak nincs értékfedezete. Valós fedezetet csakis a regnáló kormány nyújthat.
Az időközben elhunyt Lasztovicza Jenő a FIDESZ-KDNP színeiben, a tapolcai körzetben tavaly óriási fölénnyel nyerte meg a képviselő jelölti választást.
Most Fenyvesi Zoltánnak vannak megalapozott esélyei a győzelemre. Az előbbiekben vázolt jelöltek közül erkölcsiségében világító toronyként emelkedik ki, a realitásokat felmérve, harcosan lobbizik a választókörzetért. Említsük meg, hogy már biztos (hiszen kormányzati garancia is elhangzott) a tapolcai kórház 2 és fél milliárdos fejlesztése és az is, hogy Ajkán újabb 100 munkahely létesül nyugati cég beruházása kapcsán kormánytámogatással.
Csak így tovább!
Vizsgáljuk meg a Zoltánt delegáló pártszövetség és kormányának eddigi eredményeit:
– IMF és Európa Banki hitelek visszafizetése
– A devizahitelesek kimentése
– Rezsicsökkentés
– Az államadóság 77 % alatt
– Európában 2. helyen álló GDP 3,6%
– Infláció 0 % körül
– Kamatok 2 % alatt
– Munkanélküliség 7 % körül
– Lakossági megtakarítások 2000 milliárd fölött
– Exportbővülés, növekvő devizatartalékok
– Születésnövekedés, halálozás csökkenés
– Soha eddig nem látott családi kedvezmények
– Ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztése
– Nyugdíjak vásárló értékének megőrzése, sőt, emelése
– A fogyasztás növekedése
– Épül és szépül az ország
A CÖF-CÖKA vallja, hogy Fenyvesi Zoltánt az őt jelölő párt is fémjelzi.
Barátaim!
Tapolcaiak, ajkaiak és sümegiek és mindazok, akik a választókörzethez tartoznak, most ismét fel kell emelkedni a kényelmes karosszékből, és ugyanúgy, mint 2014 tavaszán, a nemzet és a polgári Magyarország jövője mellett kell letenni voksainkat.
A jövő embere Fenyvesi Zoltán!
Erősödjön nemzeti közösségünk! Akarjuk egyre többen ugyanazt, az erős társadalmi kohéziót, a többség által garantált demokráciát!
Hajrá Fenyvesi Zoltán!
