Az ellenzéki pártok csőd felé menetelését nem bagatelizálhatjuk el. Működésük hasonlít a gazdaságban veszteséget termelő, így felszámolásra kerülő cégek haláltusájához.
Sajnos mindkét esetben az adófizetők kárára történnek az események, hiszen az állami költségvetés szenvedi el a lassú kínlódást, majd a kimúlást. Azok a pártok, amelyek központi támogatásból regnálnak addig, míg a választók érdekeit hasznosan tudják érvényesíteni, teljesítik a demokrácia egyik alaptételét, a pluralitást.
Az Európai Parlamenti választások pontosan jelezték, mely pártok jutottak a felszámolás időszakába. Számukra szólaltak meg a vészharangok. A harangzúgás előidézői a választópolgárok, akik várják, hogy kielégítő cselekvésekkel reagáljanak az öltözőbe küldöttek. Az MSZP–Párbeszéd, a Jobbik és az LMP számára vészesen ketyeg az óra. A magyarországi politikai térkép szerkesztői, a civilek többsége már nem számol velük. A feltámadás csodája kontraszelektált pártvezetőkkel, identitásbetegségben szenvedőkkel nem oldható meg. Szükség lenne új szürkeállomány beszerzésére. Azok a pártok, amelyek évek óta képtelenek magukhoz vonzani a választókat, nem szolgáltatnak innovációt és hatékony kínálatot, számíthatnak arra, hogy eddigi kuncsaftjaik hátat fordítanak nekik.
Az EP-választásokon a résztvevő polgárok azt üzenték, hogy csak az érdekeiknek megfelelő politika mellé állnak, a lejárt szavatosságú eszméket hirdető kővé vált politikusok részükre Szodomát és Gomorát idézik. Az aktív választópolgárok nem nyeretlen kétévesek, és nem is az első választási futamukra készültek, mint ahogy az a lóversenyen bevett szokás. A választás nemcsak verseny, hanem iránymutatás, eredménye a javasolt jövő bejelentése.
Bizonyossá vált, hogy öt év után a brüsszeli elit többsége kénytelen lesz visszavonulót fújni. Ha Németország és Franciaország nem akarja középhatalmi státuszát elveszteni, tudomásul kell vennie, hogy Európában a civilek által fújt szelek, akár orkánná is változhatnak. A viharjelzés semmibe vevése mindkét országban a politikai katasztrófáig fajulhat. Az eddig vezető helyzetben lévő pártok sorra összedőlhetnek, jobb esetben számottevő erejüket elveszíthetik.
Eljött az idő, amikor az Európai Unió eddigi politikai irányvonalát korrigálni kell. Vissza kell állítani a szuverén államok demokratikus jogait. Az Európai Bizottság nem szippanthatja föl az Európai Tanács hatásköreit. A bevándorláspolitikában a menekült státuszt élesen el kell határolni a gazdasági migrációtól. A megreformálódó uniós intézményrendszernek tudomásul kell venni, hogy a polgárok foggal-körömmel meg fogják védeni a keresztény kultúrát.
Az EP-választás hazánkban is pontos képet adott az ellenzéki pártok állapotáról. Kilenc éve nem tudnak észhez térni. Konstruktivitás nélkül tékozolják az adófizetők pénzét, önkritikát mellőzve, a Fidesz–KDNP elleni uszításokon mérik le teljesítményüket. Kétes sikereiket a hazaárulás terén mutatják fel.
Az Apró–Gyurcsány–Dobrev-klán DK-s eredménye kemény fricska a tehetségtelen vezetőkkel te-letűzdelt MSZP–Párbeszéd párt-közösségnek.
Az LMP összeroppanása a választók türelmének határát demonstrálta, bizonyították, hogy cirkuszművészekkel nem lehet tartós, eredményes pártközösséget alapítani. A politika színpadán elvérzett Szél Bernadett és Hadházy Ákos is. Rehabilitálásuk gyermeteg álmodozásról vall.
Visszatérve a DK-s házaspár tandemjére a mindenkori választások előtt örök mementót szolgáltatnak. Múltjuk, jelenük és jövőjük láttatja a kommunistákból átvedlett neoliberális elképzelések alapján cselekvő beteges kiszolgálók munkáját, akik saját érdekeik mentén elpusztítanák Európát és Magyarországot.
Az ellenzéki portrékat kiegészítjük az SZDSZ-es kisinasokkal, más néven a Momentummal. Mit tettek ők eddig Magyarországért? Sikeres akciót hajtottak végre egy szerkesztőség feldúlásában, hazavágták a magyarországi olimpia lehetőségét, vidáman füstbombáznak és napjaikat szájkaratézéssel töltik. A családalapításra készülő fiataljaink, a gyermekeket szülő édesanyák aggódva figyelik a momentumos lányok és fiúk megnyilatkozásait remélve, hogy csak egy múló rossz álmot látnak.
A politikai öngyilkosságba tartó, harakirit elkövető Jobbikról, csak a szélkakas juthat eszünkbe.
Beteljesedett a jóslat, miszerint a választók nem kormányváltást, hanem ellenzékváltást követeltek.
Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190611-szerva-itt-csere-ott
