A Haza nem puszta szó,
Nem árucikk, nem eladó!
De szíved mélyén hordható,
Láthatatlan lobogó!
Véréből vére vagy,
Testéből étket ad,
Lelkéből kél szavad,
Te hozzá hű maradj!
S, ha jön rá bármi baj,
Szitkokat meg ne hallj!
Kínok közt rá ne vallj,
S, ha kell, hát érte halj!
Sima István
MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok és magyarságom büszkén vállalom
Vállalom még akkor is, hogyha fáj nagyon
Látni a pusztulást, mit ármány és gőg okoz
És látni, hogy több nép is már a vesztünkre vár, s toroz
Magyar vagyok, s e talpalatnyi föld ez az otthonom
És gyökereimbe, mint fa – úgy kapaszkodom,
Szélvihar sem tép ki innen, hisz itt van az én Hazám,
Itt tanított magyar szóra, itt szült az anyám
Magyar vagyok és nem hiszem, hogy balsorsunk égi rendelés
Egy népnek sem lehet jussa ennyi szenvedés
De tudom azt, hogy összefogva erősek vagyunk
S itt a Kárpát-medencében Nemzet maradunk!
Sima István
A NEMZETÉRT
Veszett ebek ugatnak, s becsmérlik nemzetünk!
Acsarkodva, falkába gyűlve jönnek ellenünk.
Füleinknek oly ismerős már e hang,
Mit velük üvölt pár honáruló gaz, bitang!
Habzó szájuk átkot és szitkot szór felénk,
S ahol csak bírnak, ott marnak ők belénk.
De ne féljünk! Fejünket emeljük újra fel!
S e csúf falka örülni fog, ha szűkölve futhat el!
