A derék tévés szerkesztő egyenesen kérdez, miért nem kezdődik az ellenzéki összefogás? A válasz sűrű pislogás és tömény ravaszkodás. A dolgot nem lehet elkapkodni, mert akkor marad az Orbán-rezsim. Egyébként, a sokszor átgondolt saját szisztémám a nyerő – mondja. Majd a mese folytatódik.
Először is pártot kell építenünk, erre a nyári időszak kitűnő lesz. A kérdező izeg-mozog, mert ő is tudja, hogy nyáron az emberek nem a politikával, hanem sokkal inkább a nyaralással foglalkoznak. A vak is látja, hogy Bajnai pártja időhúzásra játszik. Ennek érdekében azt is kockáztatja, hogy az összefogást sürgetők egy részét elveszíti. A cél szentesíti az eszközt.
A kérdező próbálja menteni a menthetőt. A következő kérdés így hangzik: Talán elképzelhető, hogy Önöknek még nincs mindenre kiterjedő programja? A válasz azonnal jön: Dehogynem, hiszen az általunk foglalkoztatott 200 szakértő már a hosszú távú programok sokaságát alkotta meg. A szerkesztő zavartan újabb kérdést tesz föl: Akkor erre szolgálhatott a több tízmilliós amerikai támogatás és a részben magyar tulajdonú nagyvállalatok gáláns támogatása? A válasz csípőből: Igen. Személyes közreműködésem eredménye.
Nézve Bajnai arcát, látszik, hogy közben arra is gondolhat, hogy az adományokból az LMP szakadárjainak is lehetett valamit nyújtani. Ha mást nem, győzelem esetén a nagyobb kenyér ígéretét. Valószínűleg nem csak bennem, hanem a nézőkben is megfogalmazódott az igazság. Időre nem csak a pártépítés miatt van szüksége, hanem a karmesteri pálcát kívánja magához ragadni. Nem elképzelhetetlen, hogy ősszel a külföldi liberális támogatói segítségével nagy kampányba kezd. Ennek egyik hozama lehet az MSZP egységének kikezdése. Jó néhány renegát jelölt elcsábítása, ezzel kényszerítve Mesterházyékat, hogy írásban és szerződésben ismerjék el Bajnai vezető szerepét, kikezdhetetlen alkalmasságát a miniszterelnöki székre. Mesélőnk, mint tudjuk, jártas az előzetes nyilatkozatok kikényszerítésére.
Tévés kérdezőnk most már látja, hogy itt ma este sem lesz egyenes beszéd. Nagyot sóhajt és feladja. Hagyja, hogy az interjú alany arról beszéljen, hogy az ő küldetése a magyar nép felszabadítása, a külföldi tőke bizalmának visszanyerése.
Valóban, küldői ezzel bízták meg. Azért őt, mert jobbat nem találtak. Nem a rátermettség döntött, hanem a szolgalelkűség. Hiszen mesemondónk eddig csak mint saját zsebére privatizáló mágus, gazdagodó vállalati mérlegvarázsló és offshore oligarcha volt képes kitűnni.
Eközben az ország erősödik. A kormánynak és a civil emberek szorgalmának, áldozatvállalásának köszönhetően:
– 2012-ben 2%-ra csökkent a GDP arányos hiány
– ma már 3% alatti az infláció
– csökken az államadósság
– 2013-ban már növekednek a reálbérek
– visszatért az állam iránti lakossági bizalom, négyszeres mennyiségű államkötvény vásárlás formájában
– 2012-ben a nyugdíjak megőrizték vásárló értéküket, 2013-ban reálértéken is emelkednek
– január 1-től életbe lépett a 10%-os rezsicsökkentés
– kiemelkedő mértékű a családtámogatás
– megakadályoztuk a munkanélküliség növekedését
– rajtunk már nem múlik, megszüntethető a túlzott deficit eljárás
Jó úton haladunk, és ha nem kellene évente több mint ezer milliárd forintot visszafizetnünk a Gyurcsány – Bajnai – Mesterházy által felvett hitelekért és kamatokért, akkor gazdaságunk is szárnyalhatna és gyorsabban szaporodhatnának a külföldi beruházások.
A bukott szocliberális hatalom pénztőkét kiszolgáló kora lejárt. A folyamatban lévő korszakváltás megtaníthatja a hazug mesélőket, hogy figyeljenek környezetükre, mert a szocliberális rezsim után új korszak kezdődött.
„A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
