Magyar Hírlap
Csizmadia László írása
Tudjuk, két hónap múlva választások.
Azt is, mi várható. Minden ugyanaz, csak egyre durvább. Mintha már nem is hús-vér emberek, hanem robotok játszanák a kampánybohózatot. Kár, hogy a mi bőrünkre megy, mert így többet sírunk, mint nevetünk.
A szokásos menetrend, ahogy már megszoktuk. Harcolnak a kegyeinkért, ez nem új. Ahogy az a kérdés sem, hogy miért csak most kezdik. És miért a kegyeinket keresik, ahelyett, hogy szolgálnának nekünk.
Minden a régi, a személyi kör is. Csak némi „szervezeti” átalakulás volt, de már azon is túlvagyunk. Gyurcsány akolba terelte és ostorával egyben tartja az ellenzéket, Ron Werber betanítja, Mesterházy előadja, a többi asszisztál, még két teljes hónapig.
Semmi jóra ne számítsunk, hiszen nyíltan hangoztatják, hogy nem egymás két szép szeméért, csakis Orbán Viktor két szemének kikaparása érdekében álltak össze. Ha ez a magasztos cél nem lenne, akkor nem lenne „összefogás”, így viszont van. „A Gonosz”-t le kell győzni, meg kell dönteni, trancsírozni, fűrészelni, mikor melyik, happeningje válogatja.
Maga Gyurcsány fővezér magyarázta el, nehogy tévedés essék. Hála neki, most már nincs kétségünk. „A Gonosz” címszóval nemcsak politikusokat (kormánypártiakat, természetesen), hanem az egyik kérdezőt is minősítette, aki szerinte nem elég „tisztességes” ahhoz, hogy ővele értsen egyet. Tiszta vizet öntött a pohárba. Aki nem őt és két hónapra összeállt érdekbarátait támogatja, az „a Gonosz” szekerét tolja, és „tisztességtelen”. Ilyen egyszerű.
Ezt úgy hívják, hogy „címkézés”, hogy rosszabbat ne mondjak. Olyasmi, ami háborús időkben törvényszerűen elszabadul. Indulatkeltés, nyílt uszítás, abból a célból, hogy egyik ember a véleménye miatt meggyűlölje a másikat. És mellesleg feledje a maga érdekét, ami nem más, mint a békés élet és a nyugalom.
Biztos vagyok benne, hogy józan választópolgár erre nem vevő, sőt megsértődik, méghozzá pártállástól függetlenül. Hiszen ma nekem, holnap neked. Ugyan kinek van joga bárkit megalázni a politikai meggyőződése miatt? Vagy a véleménynyilvánítás csak Gyurcsány Ferenc számára szabad? Aki szembe megy, az teljes médianyilvánosság előtt „tisztességtelen”?
De ne legyenek illúzióink. A nagyreményű rétor vitustánc közben kombinál. A jelek szerint hatékonyan, mert az utolsó utáni pillanatban mégiscsak összebilincselte a politikai ellenfeleket. Ők tudják, miért fizetnek ezzel az „összefogással”, nyilván nem véletlenül adták fel egyik percről a másikra az oly szilárd elveiket. Talán nem járunk tévúton, ha anyagi érdekeltségeket keresünk valahol az euroatlanti pénzvezeték helyes nyomvonalának kialakítása körül. Amely – mint a Simon és Józsa urak kapcsán felvetődött kérdésekből valószínűsíthető -, talán a 2010-ben elküldött rezsim bukása utánra is biztosította a szerény de biztos megélhetést. Lehet, hogy Szanyi tatkapitány is számol tízig legközelebb, mielőtt régi-új főnökét börtönbe vagy a Lipótra menesztené. Nyilván magába szállt már azóta és jócskán megvilágosodott, hiszen egy hosszabb távú brüsszeli út ennyit minimum megér. A rikkancsszerep úgyis unalmas már, nyilván lesz rá újabb, bár valószínűleg kevésbé szórakoztató jelentkező.
Vajon miért hoztam elő mindezt magyar-magyar kiegyezés címén? Ha békéről papolok, miért borzolom a kedélyeket?
Mert nincs más lehetőség, mint a gordiuszi csomó átvágása. El kell tüntetni a közéletből az MSZP-hez mint utódpárthoz ragadó összes szennyeződést. A múltból hozott érdekek, személyi összefonódások,„kéz kezet mos” nélkül kell újra elindulni bal oldalról. Tiszta lappal, fiatal, politika és társadalmi igazságosság iránt fogékony, képzett társasággal, akiktől az elmúlt huszonöt évben előbb az „öregek”, aztán az önálló elképzelések nélküli Mesterházi-éra egyaránt elszívta a levegőt.
Amit a baloldali politika dúsgazdag kisajátítói 89 óta nem tettek meg, azt a 2014-es választások véghezvihetik. A demokrácia játékszabályai szerint a többség most valóban megkapja a lehetőséget és dönthet. Nemcsak kormánypártról, de ellenzékről is. Az „összefogás” tagjait ezúttal nem kell egyenként minősíteni. „Együtt vannak”, tehát együtt kell majd tudomásul venniük a választók ítéletét.
Ha a hatalom- és pénzforrások végre elapadnak és az eredménytelenség miatt a külföldi szponzorok is megelégelik a haszontalan befektetést, a recsegő alkotmány magától hull majd darabokra. Így elkezdődhet egy új, valóban baloldali építkezés.
25 év után végre tényleg új korszak jöhet. Lezárulhat a polgárháború. Jöhet a magyar-magyar kiegyezés, az egymásra találás ideje és egy konstruktív ellenzék. Belső tisztulás, egy szociális érzékenységű, nemzetben gondolkodó, szuverenitást megbecsülő, szolidáris pártközösség. A választókért folytatandó tisztességes versenyben, közös céljainkban és a munka megbecsülésében érdekelt politikai közösség megjelenését várjuk, amely nem a rombolásban, hanem a kormányzás hibáinak kijavításában érdekelt, és már 2018-ban reális alternatívát nyújthat a szavazópolgároknak.
Itt a rendszerváltás végállomása. Lépjünk ki a tartalmukat vesztett „izmusokból”, hagyjuk őket magunk mögött, mint a rossz cipőt. Polgárháború helyett a polgári megbékélés kell az országnak és az egész Kárpát-medencének. Ezért a következő békemenetre bármely politikai közösséghez, etnikumhoz, valláshoz, felekezethez tartozó, jó szándékú embert hívunk. Mindenkit, aki azt vallja, hogy nyugalomra, munkára, társadalmi szerződésre van szükség. A következő választás után nem jöhet más, mint a magyar-magyar kiegyezés.
Csizmadia László
