„Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.”
1848 március tizennegyedikén írta e sorokat Petőfi Sándor a NEMZETI DAL című versében, amely így kezdődik: „Talpra magyar, hí haza, Itt az idő, most vagy soha!”
Igen! Hív most mindannyiunkat a magyar Haza! Nem kell feláldozni életünket, csak leróni hálánkat, eleget tenni becsületbeli kötelességünknek. 2010-ben az a kicsi ország, ott a Kárpát-medence közepén kitárta karjait, hogy szívére öleljen minden magyart e kerek világon! Minden magyar embernek, bárhol született is, bármelyik földrészen él és lakik, tíz, vagy tízezer kilométerre Magyarországtól, először a történelemben: FELAJÁNLOTTA A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT! Hív most a HAZA! Nem Óhazát írtam. Mert a Haza szó egy élő valóság, az óhaza csak egy múltidős kijelentés. Sokan írtak erről, írók, tudósok, művészek, sokan fejtegették már az értelmét. MAGYAR HAZA. Legtöbben egy érdekes, szinte misztikus megállapításra jutottak: Azon magyarok számára, akik szívben, gondolkodásban és tetteikben magyarnak IS érzik és vallják magukat, a HAZA fogalma nem a szótárban található szülőföld, vagy az ország, ahol éppen élünk. Nekünk, magyaroknak ez mást jelent. Tudatosan, vagy talán csak tudat alatt azt a földdarabot jelenti ott a Kárpátok koszorújában, ahol megszülettünk, vagy ahol édesanyánk vagy édesapánk született, vagy ahol nagyszüleink, dédszüleink valamelyike látta meg a napvilágot. Mert a HAZA fogalma szent és örök a magyarok számára, génjeinkben öröklődik, mint ahogyan örököltük szüleink vérét is ereinkben.
Te, talán már idegenben születtél magyar testvérem. Talán eddig még nem is tetted lábad magyar földre. Talán már furcsa kiejtéssel beszélsz magyarul, keresve a szavakat. Írni, olvasni is nehezen, talán már nem is tudsz ezen a nyelven. De a szíved hangosabban dobban, s rejtett húrok pendülnek meg lelkedben, amikor a piros-fehér-zöld zászló kúszik fel az árbocra egy olimpiai közvetítésen. S talán, ha ritkán is, de jól esik néha kapcsolatot teremteni az itt élő magyar közösséggel, rendezvényeken, bálokon. Talán magyar cserkész is voltál, tánc-csoportba jártál, szüleid még magyar templomba vittek… S ott, mélyen, legbelül, ott van az örökletes érzés, ami az emberi erények között a legszebbek egyike: A HAZA SZERETETE. Egy szóval: HAZASZERETET. Áder János, köztársasági elnök úr újévi köszöntőjében is ezt a szót írta képletesen a 2014-es magyar történelem első lapjára!
S most, ebből az érzésből táplálkozva kell cselekednünk! Világszerte, először a magyar történelemben. Megköszönve a felkínált lehetőséget, válaszolva Magyarország kérésére, ÉREZZE MINDEN MAGYAR BECSÜLETBELI KÖTELESSÉGÉNEK, hogy honosítással fel is vegye, vagy állampolgársági bizonyítvánnyal érvényesítse magyar állampolgárságát! Most adatott meg, nekünk adatott meg ez az alkalom. Meg kell tennünk azt, amit a történelmi események csúfos játéka megfosztott szüleinktől, nagyszüleinktől. Kötelez az ő drága emlékük is!
Sehonnai bitang ember. Erősnek tűnő kijelentés. De Petőfi nem félt kimondani! Mert Magyarországnak most is szüksége van ránk. Minden becsületes magyar emberre. S aki nem érzi fontosnak, aki nemtörődömségből, lustaságból vagy hanyagságból nem válaszol a MAGYAR HAZA kérésére, s elfordul az országtól, az igenis sehonnai bitang ember! S kétszeresen is az, aki CSAK azért szerzett magyar útlevelet, hogy könnyebben utazgasson, esetleg munkát vállaljon Európában! „Hát tudja kérem, mi itt élünk” — mondta nemrég valaki egy felhívásra.
Sajnos, a legtöbb tengerentúli „szórvány” magyarnak (itt Ausztráliában is) fogalma sincs arról, hogy mi történik az Európai Unióban, s így Magyarországon és a Kárpáthazában. Nem olvasnak magyar újságot. Nincs Duna tévéjük. A Világhálón se néznek, vagy csak ritkán magyar híreket. AMI MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNIK, AZ SZABADSÁGHARC! Mert Magyarország ellen háború folyik! Gazdasági és politikai háború! S ez a kicsi ország keményen küzd a belső és külső ellenséggel szemben. Idézet Dr Eva Maria Barki Ausztriában élő nemzetközi jogásztól: „A Magyarország elleni támadásoknak mélyebb okai vannak. A globalizált, új alakuló világrendben a nemzetnek, népnek, hagyományos európai értékeknek, kereszténységnek, családnak nincs helye. Európa új választó vonal előtt áll, — még inkább, mint 23 évvel ezelőtt. Mint már sokszor a történelemben az államok szuverenitását, a népek önrendelkezését, egy szóval a veszélyeztetett szabadságunkat meg kell védeni és Európának példát mutatni!”
Aki segíteni akar és részt vállal ebben a harcban, annak el kell menni szavazni is! Minden tizenhétévét betöltött magyar állampolgár jogosult a szavazásra, akinek ÉRVÉNYES magyar személyi azonosítója, VAGY magyar útlevele, VAGY honosítási okirata, VAGY állampolgársági bizonyítványa van. ELŐSZÖR KÉRELMEZNI KELL A VÁLASZTÁSI NÉVJEGYZÉKBE VALÓ FELVÉTELT a Világhálón www. valasztas.hu vagy a kitöltött űrlapot ( kétoldalas nyomtatványt , népszerűen a kockás papírt) postán kell elküldeni : NEMZETI VÁLASZTÁSI IRODA, Budapest 1854 Hungary
Bővebb felvilágosítás a magyar konzulátusokon: (02) 6282 3226 vagy (04) 3926 6806 Melbournben: 0439 992 013 9486 3397
Nincsen több idő! Az évtizedes nosztalgia, szép szavak és szólamok után MOST CSELEKEDNI KELL!
Barátaim, ismerőseim, régi és újabban érkezett magyarok! Hány százezren élünk szerte a világban, távol a HAZÁTÓL?
Hányan leszünk olyanok, akik lelkiismeretbeli kötelességként szavazni is fogunk?
Azért, hogy érezze Magyarország, hogy nem felejtettük el a HAZÁT!
Azért, hogy további erőt és kitartást adjunk az otthoniaknak!
Azért, hogy a népek politikusai, kormányai, ellenségek vagy barátok, tudják meg végre, hogy hányan vagyunk magyarok! Igaz magyarok!
Mert olyan fordulóponthoz érkezik az Anyaország, s ezen keresztül az egész Kárpáthaza, ami eldöntheti magyar mivoltunk sorsát és jövőjét!
Gondolatban lépjünk be azon a székelykapun, amelyen ez a felirat van bevésve: ” VAGYUNK AKIK VOLTUNK, S LESZÜNK AKIK VAGYUNK. ISTEN MINKET ÚGY SEGÉLJEN!
Pálos István
Magyar Élet 2014 jan. 23.
