Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ki mondta ki minden totalitarizmus propagandájának a legsötétebb cinizmust tükröző „alapigazságát”: „mondj el egy hazugságot tízszer, és igazság lesz belőle”. Göbbels, a náci propagandaminiszter. Meg persze azt is elfelejtjük, hogy ez a magyar, pardon, inkább csak magyarországi posztkommunista ellenzék és szövetségesei is ezt a receptet követik (ne gondoljuk, hogy csak ők!), még ha nem tudnak is róla. Ők, akik minden tőlük eltérő gondolkodásra és gondolkodóra a nácizmus bélyegét ragasztják!
Afelől persze, hogy tudatosan hazudnak, régóta nem lehet kétségünk, főleg a tv székházban megrendezett színészi produkció óta. Mert ez azok közül is sokaknak felnyitotta a szemét, akik eddig hittek nekik. (Maradtak még így is hályogos szeműek, ha nem is sokan, de elegen.) Lehet, hogy ha szembesítik őket azzal, kinek a nyomvonalán haladnak, azt fogják tudni csak válaszolni, hogy ez „haladó” hazugság. Különben is: „a cél szentesíti az eszközt”. Régi jó totalitarista: náci-bolsi politikai filozófia szerint.
Olvasom a Magyar Időkben a következő bekezdést (2019. január 19.): „Néha elcsodálkozik az ember, hogy a magyar ellenzék milyen kitartóan zakatol a maga választotta vakvágányon, milyen makacsul folytatja a küzdelmét a valóság ellen. Hamis címkéket ragasztanak a világ jelenségeire, és egyre ezeket hajtogatják, talán abban a reményben, hogy a valóság átalakul azzá, amilyenné minősíteni próbálják.”
Talán? Minden tudatosan hazudozó ebben reménykedik, akár eszébe jut közben a „nagy klasszikus” (Göbbels) neve, akár nem. A történelem tanulságait alapul véve nem is teljesen alaptalanul reménykednek. Jó szerencse, hogy vannak, akik ezt kapták feladatként a történelemtől, hogy ezeket az agymosásra irányuló reményeket, reménykedéseket meghiúsítsák!
K. I. B.