Mint ismeretes az Európai Bizottság (EB) biztosi kollégiumában Navracsics Tibor távollétében fogadhatták be a hetes cikk szerinti eljárást kezdeményező azon polgári kezdeményezést, amelynek megnevezése „Ébredj, Európa” (Wake up Europe), és a brüsszeli székhelyű – Soros Györgyhöz köthető – keresztény és egyházellenes Európai Humanista Föderációhoz köthető. A biztosok kollégiuma az EB vezető politikai testülete, amely jelenleg 28 főből áll (magyar tagja Navracsics Tibor). Tagjait – 1994 óta 5 évre – a tagállamok jelölik, és az Európai Parlament jóváhagyása után a Tanács nevezi ki. A Nizzai Szerződés módosítása alapján 2005-től a tagállamok kormány- és államfőiből álló Európai Tanács, és a Parlament közösen dönt a biztosokról.
Az európai polgári kezdeményezés jogalkotási javaslat előterjesztésére kéri az Európai Bizottságot olyan ügyekben, amelyekkel kapcsolatban az Unió hatáskörébe tartozik a jogszabályok alkotása. A polgári kezdeményezést a 28 uniós tagország közül legalább 7-ből származó, legkevesebb 1 millió uniós polgárnak kell támogatnia. A 7 tagállam mindegyikében össze kell gyűjteni a minimálisan szükséges számú aláírást. A polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelkezéseket és feltételeket megállapító 211/2011/EU rendelet alkalmazásának kezdete óta kéttucat kezdeményezés indult útjára, kétharmadukat sikeresen be is nyújtották a Bizottsághoz.
A polgári kezdeményezéshez vezető út első lépéseként egy szervező bizottságot – ún. polgári bizottságot – kell felállítani. A támogató nyilatkozatok polgároktól történő összegyűjtését megelőzően a bizottságnak az Európai Bizottsággal kell nyilvántartásba vetetnie a kezdeményezést, majd a Bizottságnak két hónapon belül kell meghoznia a javasolt kezdeményezés nyilvántartásba vételéről szóló határozatot. Megjegyzendő, hogy a határozat ellen bírósági vagy peren kívüli jogorvoslat kérhető.
A nyilvántartásba vett kezdeményezéseket a Bizottság honlapján teszik közzé, ezt követően a szervezők megkezdhetik a támogató nyilatkozatok gyűjtését, amire 12 hónap áll rendelkezésükre és azt követően, hogy megfelelő számú tagállamban összegyűjtötték a szükséges számú támogató nyilatkozatot, a támogató nyilatkozatokat azon hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak nyújtják be, amelyek feladata a tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság által összesített támogató nyilatkozatok hitelesítése. Ilyen feladatot ellátó hatóság például a belügyminisztérium, a választási bizottság vagy a népesség-nyilvántartó hivatal. A nemzeti hatóságoknak ezt követően három hónapon belül kell hitelesíteniük a támogató nyilatkozatokat, azonban az aláírásokat nem kötelesek hitelesíteni. (Magyarországon: a Nemzeti Választási Bizottság.) A szervezőknek ekkor kell benyújtaniuk a nemzeti hatóságoktól származó, a támogató nyilatkozatokra vonatkozó igazolásokat, illetve tájékoztatást kell nyújtaniuk az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet által meghatározott küszöbértékeket tiszteletben tartó bármely támogatásról. Az alapelv az, hogy az 500 eurót meghaladó támogatásokat be kell jelenteni.
A kérelem beérkezését követően a Bizottság késedelem nélkül köteles azt nyilvántartásában közzétenni és a szervezőket megfelelő szinten fogadni, hogy lehetővé váljék számukra, hogy kérelmüket részletesebben is elmagyarázhassák.
Ami a konkrét ügyet, illeti, miután a biztosok kollégiuma befogadta az „Ébredj Európa” kezdeményezést, a kezdeményezők megkezdhetik az aláírásgyűjtést, hogy az EU-s intézmények élesítsék az EU-s szerződés hetes cikkében foglalt eljárást, amely első körben tüzetesen megvizsgálná a magyarországi demokrácia állapotát, és konzultációt indítana a magyar kormány és a többi tagállami miniszter között a problémásnak vélt ügyekről.
Abból adódhat bizonytalanság a jogalkalmazók részéről, hogy korábban nem indítottak még polgári kezdeményezést a hetes cikk életbe léptetéséről, ezért nincs precedens. Hangsúlyozandó, hogy az EU-s szerződés hetes cikkében foglalt eljárás során megvizsgálnák a magyarországi demokrácia állapotát, és konzultációt indítanának a magyar kormány és a többi tagállami miniszter között a problémásnak vélt ügyekről.
Ha az EB úgy látja, hogy a kérdéses ügy a saját hatáskörébe tartozik, akkor foglalkoznia kell vele, a polgári kezdeményezés azonban nem kötelezi jogalkotásra az EU-s intézményeket, mindössze azt írja elő, hogy a bizottságnak hivatalosan meg kell vitatnia a kérdést, és bizottsági közlemény formájában közzé kell tennie erre vonatkozó válaszát.
Amennyiben végül az Európai Bizottság az EU-s szerződés 7-es cikkelyének első pontja szerinti jelentésében megállapítja, hogy Magyarországon tényleg sorozatosan sérülnek a jogállamiság alapelvei, akkor jöhet a következő fokozat: ezután ugyanis az Európai Tanácsnak kell ugyanezen cikkely második pontja alapján mérlegelni azt, hogy kiszab-e, és ha igen, akkor milyen szankciót Magyarországgal szemben az előzőleg a bizottság által megállapított sorozatos jogsértések miatt.
Egy ilyen, Magyarországgal szembeni szankció kiszabásának lehetősége az Európai Tanács részéről – nem reális.
Ugyanakkor az uniós Alapszerződésében foglaltak alapján az EU garantálja a közvetlen demokrácia érvényesülését, tiszteletben tartja a tagállamoknak az egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, illetve tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat. Tekintettel arra, hogy a Bizottság az elmúlt időszakban több esetben durván beavatkozott hazánk belügyeibe, hatáskörét messze túllépve bírálva Magyarország alkotmányos berendezkedését, adódik a kérdés, hogy mennyire veszi komolyan az EU saját intézményrendszerét, jogi értelemben vett mozgásterét. Az Unió – többek között a Bizottság hibás politikája miatt – egy rendkívül válságos időszakon megy keresztül és csak bízhatunk abban, hogy biztosi kollégium döntése csupán egy elterelő hadművelet az EU polgárainak megtévesztésére a valós problémákról. Mert valójában A 103 esztendős Tamás Ilonka és jogfosztott társai kanosszája, a temerini fiúk kálváriája, a székely autonómia elutasítása példázzák az uniós és az Európa Tanács jogvédelemi rendszerinek sorozatos kudarcát.
