Manfred Weber Úrnak az Európai Néppárt Frakcióvezetőjének
K.J.: Manfred, Manfred, csalódtam!
Maradjunk már inkább a magázódásnál, én vagyok az idősebb; 4 éves volt Ön, 1976-ban, amikor én, a még kézhez nem kapott diplomám zálogában megkaphattam útlevelemet „Nyugatra”, Münchenbe is. Utam oda vezetett először, ahol édes nagyapám is élt, ott, a Munich University of Applied Sciencis közelében, ahol Ön tanulmányait végezte 20 évvel később.
Nagyapámat, itt Magyarországon, 1948-ban mindenéből (kisüzeméből, villájából stb.) kiforgatták, államosítás címén, és mivel Ő is, a dédszüleim, őseink, Savoyai Jenő 1712 -es pecsétjével Budafoki Svábok voltak, visszavándorolt őshazájába, és Münchenben teremtette meg új egzisztenciáját, Nymphenburg mellett. Ő saját pénzen utazott, az általa korábban megrendelt gépeit már az új, német vállalkozásában hasznosította, és a német gazdaságot emelte! Családjával, és így velem is a szocialista rendszer „igazán demokratikus és nyílt lehetőségeinek köszönhetően” megszakadt a kapcsolata. Később derült csak ki – bár a Vöröskereszt is kereste, de hiába – még élt amikor én ott jártam, találkozhattunk is volna. Csak fotóról ismerhettem Őt. (Drága „mostohanagyapám” szeretetét viszont megkaptam.)
Kedves Manfred, tehát visszagondolva, lehet, hogy emlékszik az olimpiai stadion új, gyönyörű védőtetős csodájára, a szép parkra amikor ott szaladgált, és játszadozott, talán a Nagypapájával. Mi – mert nem én voltam egyedüli – magyar gyerekek, sokszor még csak nem is találkozhattunk a Nagyapánkkal. Az én Nagyapám, aki magyar német lévén lett újra német, olyannyira, hogy közvetlen rokonaimra tekintettel, még én is kérhettem volna német állampolgárságot. Nem tettem, jól tettem.
„Nomen est omen; a név jósjel”! Deutsch Tamás arcában nem látta meg a mi arcunkat?
Kedves Manfred, mégsem Ön utazhatott abban Trabantban, tudja a Bécs felé is vezető Budaörsi úton, akiknek már sokadik lévén, én már csak 100 forintot tudtam adni, amikor megkérdezték merre is kell menni Sopron felé. 1989- ben volt ez, régen, vagy mégsem? Persze lehet, hogy nem én voltam, hanem a mellettem állók közül valakik, mert sokan voltunk, ott álltunk sorban az út mellett, vártunk és adtuk a tanácsot, pénzt, útravalót, segítséget, hogy legyen szabad találkozni is, Nagypapával, Nagymamával, és legyen szabad beszélni, nevetve, szabadon élni, az NDK-soknak is, a Németeknek. „Nomen est omen; a név jósjel”! Tamás arcában nem látta meg a mi arcunkat?
Kedves Manfred! Önöknél manapság nem szeretnék levelet írni, sétálni sem, az Olimpiai stadion mellett sem, pláne nem szeretnék ott fiú lenni, hiszen lassan minden lányt majd elhappolnak előlük, s marad, ami marad, s mivel már idős vagyok nem elsősorban ezért, de az állampolgárságot pedig végképp nem szeretném. Szegről- végre rokonok is lehetnénk, de persze én tudtam dédnagymamám és dédnagypapám szemébe nézni, meg ne próbálja, még fényképen sem, mert Ők nagyon éles látásúak voltak! Nagyapám sírja, ott Münchenben, a Stadiontól sem messze, engem emlékeztet, mindig is. Ön most még távolabb vitte az idő fonalát, vissza – vissza egy olyan múltba, amitől már úgy véltük sikerült elrugaszkodnunk.
Ön és pártjának sok megnyilvánulása értékrendet is közvetít. A Deutsch Tamással szembeni, és a magyarokkal szembeni megnyilvánulásaik mellőznek minden olyan normát, amit sok- sok magyar már régen európainak tekint! Deutsch Tamást kritikájáért büntetni – aki ráadásul Öntől többször bocsánatot is kért – a szólásszabadságát eltörlő intézkedéseikhez hasonlók, Magyarországon már 1848-ban sem voltak eltűrhetőek!
A Tisztelt pártjának állásfoglalásai azokat az időket is idézik, amikről bevezetőmben írtam, és a korábbi kommunista korszakot, pl. a szabad, de tisztes véleménynyilvánítás tiltását. Mi éltünk, dolgoztunk, alkottunk a szocializmusban, és kivívtuk szabadságunkat, abból az igából is. Ön természetesen nem volt a Hősök terén, Maléter Pál és mások újratemetése alakalmából amikor Orbán Viktor a beszédében, 1989- ben a Szovjet csapatok kivonását követelte. Mi ott voltunk! Akkor még lestük a kék eget, jönnek e helikopterek, no nem filmezni, hanem lőni! Tudnia viszont erről kell!
Nem csak a pártérdek, de Európa érdeke hol is van, amikor millók élén, és mellett Orbán Viktor miniszterelnökünk kiáll a normalitás és európai polgárok millióinak élhető jövőjéért?
Nem vagyok sem író, sem újságíró, a politikától is távol ”csak” egy mérnök vagyok, a sok magyar közül, akiknek hasonló családi sorsuk és személyes élményük kötődik Európa, és benne Németország szabadon élhető jövőjéhez.
A jövőnk olyan lehetőségekkel van teli hazánkban, hogy szívesen lennék fiatal, de nyugdíjasként csak igyekezni lehet nem veszni hagyni azt amiért mi fiatalként küzdöttünk.
2020.12.17. ADVENT
K.J., Kós Károly díjas ny. vezető tervező, táj – és kertépítész