Február 8-a, hétfő fontos nap lesz nemcsak a magyar–lengyel sok évszázados kapcsolatok, hanem egész Európa jövője szemszögéből nézve is. Miután tavaly októberben megérkezett Varsóba a „budapesti gyors”, most Budapestre érkezik hivatalos látogatásra az őszi parlamenti választásokon győztes nemzeti-konzervatív-keresztény Jog és Igazságosság párt kormányfője, Beata Szydlo, Orbán Viktor miniszterelnök meghívására. Sokan, barátok és ellenfelek egyaránt számítanak arra – joggal – Lengyelországon belül és kívül, hogy az új jobboldali varsói kormány lényegében orbáni programot fog megvalósítani a család- és szociálpolitikától a bankok és a multinacionális vállalatok megadóztatásán át a hangsúlyozottabb nemzeti érdekérvényesítésig, és a brüsszeli bürokrácia túlhatalmával szembeszállva a Visegrádi 4-ek együttműködésének erősítéséig. A hétfői látogatás egy héttel előzi meg a V4-ek miniszterelnökeinek rendkívüli, nagy jelentőségű csúcstalálkozóját, amelyen várhatóan megerősítik Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia egységét és együttműködését a legfontosabb gazdasági, politikai és európai kérdésekben, beleértve az Európát tavaly óta sújtó, mélyülő migrációs válság kezelését is. A közép-európai négyes fogat a Varsó–Budapest tengelyen nyugszik, és mind a magyar, mind a lengyel kormány egy olyan erős gazdasági-politikai térség kialakítását szorgalmazza az Európai Unión belül, amely a Balti-tengertől az Adriáig és a Fekete-tengerig terjed, vagyis a V4-eken kívül magába foglalja egyfelől Szlovéniát és Horvátországot, másfelől Romániát (esetleg Bulgáriát) is.
Történelmileg nem volna példa és előzmény nélküli egy ilyen ambiciózus magyar, illetve lengyel stratégia. A kiindulóponthoz az 1335. évi visegrádi királytalálkozóig kell visszatekintenünk, ahol a Károly Róbert magyar király által összehívott, Luxemburgi János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király részvételével megrendezett diplomáciai találkozón megszűnt a Lengyelország és Csehország közötti ellenségeskedés, helyette a három ország között politikai és katonai szövetség, és kereskedelmi együttműködés jött létre. A Károly Róbert és Kázmér által kötött trónörökösödési szerződés értelmében Nagy Lajos magyar királyt 1370-ben lengyel királlyá koronázták, és ezzel létrejött Közép-Európa legnagyobb középkori államszövetsége. Lajos legkisebb lánya, a lengyelek által szentként tisztelt – a lengyel II. János Pál pápa által 1997-ben szentté is avatott – Hedvig (Jadwiga) Lengyelország királynője és Litvánia nagyhercegnéje volt, a litván Jagelló Ulászlóval (a Jagelló-dinasztia megalapítójával) kötött házassága révén. A következő közép-európai birodalomépítő nagy király Hunyadi Mátyás volt, akinek halála után azonban – törvényes és erős trónörökös hiányában – a Habsburgok és a Jagellók versenyeztek a magyar királyi trónért és a közép-európai vezető szerepért. 1490 nyarán a magyar rendi országgyűlés Jagelló II. Ulászló cseh királyt választotta Magyarország királyának, aki IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet hercegnő elsőszülött fiaként Luxemburgi Zsigmond magyar király dédunokája volt, tehát származása távlatilag reményt nyújtott a Cseh- és Lengyelországgal fennálló viszályok tartós rendezésére, s távol tartotta a magyar tróntól a magyar nemesség zöme körében népszerűtlen Habsburgokat. A lengyel vezetésű erős közép-európai birodalom esélye azonban hamar elenyészett, miután 1492-ben a Jagelló-dinasztia cseh–magyar és lengyel ágra szakadt, majd 1506-ban II. Ulászló és Habsburg Miksa dinasztikus örökösödési szerződést kötött egymással a magyar rendek feje fölött, amelyek az 1505. évi rákosmezei országgyűlésen úgy döntöttek, hogy a Jagelló-ház kihalása után idegen uralkodót többé nem választanak. A magyar–lengyel szövetség helyreállítására az adott esélyt, hogy II. Ulászló magyar király öccse, I. Zsigmond lengyel–litván király 1512-ben, éppen február 8-án (a lengyel miniszterelnök asszony budapesti látogatása napján) Krakkóban házasságot kötött Szapolyai Borbálával, Szapolyai István, Magyarország nádora lányával. (Szapolyai István Mátyás király egyik legkiválóbb hadvezére volt és 1489-90-ben a Mátyás által elfoglalt osztrák tartományok kormányzója.) A házasság révén Lengyelország a magyar nemzeti párttal került összeköttetésbe, melynek vezére, Szapolyai János, Szapolyai Borbála fivére, erdélyi vajda volt.
A Habsburg–Jagelló dinasztikus szerződést 1515 nyarán Bécsben megerősítették, így amikor ötszáz éve, 1516 márciusában elhunyt II. Ulászló, őt nem egészen tízéves fia, II. Lajos követte a magyar trónon, akit Ulászló még 1508-ban magyar, 1509-ben cseh királlyá koronáztatott, így apja halálakor gond nélkül foglalhatta el a trónt. A bajt tetézte, hogy a Habsburg–Jagelló szerződés értelmében 1521-ben Lajos feleségül vette Habsburg Máriát, Lajos nővérét, Jagelló Annát pedig Habsburg Mária testvére, Ferdinánd főherceg. I. Szulejmán szultán trónra lépésekor tehát két nagyon fiatal és gyenge házaspárra várt a lehetetlen küldetés, hogy megvédjék Közép-Európát az oszmán-török hódítástól. De II. Lajos hiába kért segítséget a Medici-pápától, X. Leótól, felesége pedig testvérbátyjától, V. Károly német-római császártól, Spanyolország, Dél-Itália, Szicília és Szardínia királyától, Burgundia és Németalföld urától. A pápa azt az I. Ferenc francia királyt támogatta, aki – miután az 1525. februári paviai csatában súlyos vereséget szenvedett V. Károly seregétől és a császár fogságába esett – titkos katonai szövetséget kötött a török szultánnal, és arra biztatta, hogy indítson támadó hadjáratot Magyarország ellen, így szorítva két (vagy három) tűz közé a Habsburgokat. V. Károly pedig egyrészt azért nem segített húgának, a magyar királynénak, mert Magyarország határainak megvédésénél sokkal fontosabb volt számára az itáliai és a francia háború; másrészt a magyar trónon egy Jagelló-házi király ült. Jellemző, hogy a magát Isten kegyelméből nagy katolikus uralkodónak tartó Habsburg-császár zsoldos csapatai 1527 májusában elfoglalták és vandál módon kirabolták Rómát, a nyugati egyház fővárosát, majd a győztes császár tizenötezer főnyi sereget küldött Magyarországra, hogy trónra segítse öccsét a törvényes és legitim magyar királlyal szemben! A magyar–lengyel–cseh szövetség jelentette volna az egyetlen esélyt Magyarország megvédésére, de 1526 őszén hiába választotta az országgyűlés Szapolyai Jánost – Zsigmond lengyel király sógorát – magyar királlyá, mert a magyar főurak egy része Habsburg Ferdinándot ellenkirállyá választotta, aki nem a magyar, hanem a Habsburg-birodalmi érdekeket szolgálta. A testvérháborúba taszított Magyarország előbb két, majd tizenöt év múlva három részre szakadt, s az idegen hatalmak hódításai és pusztításai nyomán elvesztette nemcsak állami szuverenitását, de kis híján nemzeti létét is.
A közép-európai népek szövetsége helyett Közép-Európában a Habsburg-dinasztia rendezkedett be, amely egyáltalán nem az itt élő népek, hanem a transznacionális abszolutista birodalom érdekeit tartotta szem előtt, egészen 1918-as bukásáig. Ez a történelmi tanulság ma is elgondolkodtató, amikor a kis közép-európai népek a brüsszeli transznacionális hatalmi központ túlhatalmával szemben erőteljesebben akarják nemzeti érdekeiket védeni és érvényesíteni, s a visegrádi országok vezetői rájöttek, hogy erre egyesült erőkkel (viribus unitis) nagyobb esélyük van, mint egyenként. Az új jobboldali lengyel kormány és a lassan hat éve sikeresen működő magyar nemzeti-polgári kormány szövetségének megerősítése a kovásza lehet egy olyan nagy és erős közép-európai tömb létrehozásának, amely egyre inkább az európai gazdasági növekedés motorja, egyúttal – mindenekelőtt a konzervatív brit kormánnyal együttműködve – egy erős nemzetállamok egyenrangú szövetségén alapuló erős és versenyképes Európai Unió kezdeményezője, az „alapító atyák” szellemiségét újjáélesztve. Ezért nagyon fontos a lengyel miniszterelnök holnapi budapesti látogatása.
