Európát több százezer bevándorló árasztotta el az utóbbi években, különösen idén. Várható azonban, hogy a továbbiakban újabb milliós tömegek kísérlik meg ugyanezt. Bár a különböző térségekben folyó háborúk valóban menekülésre kényszerítik a lakosságot, a szomszédos országokban eddig menedékre találtak, igaz, meglehetősen nyomorúságos és kilátástalan körülmények közt. Jönnek azonban háborútól nem fenyegetett emberek is a világ számos országából.
A migráció szervezettségét csak azok vitatják, akik tökéletesen tájékozatlanok és gondolkodni képtelenek. A soha nem látott méreteket öltő bevándorlási nyomás Európára, – és nem a világ más országaira -, csakis szervezettségnek tulajdonítható. Első lépésként óriási tömegekkel kellett elhitetni, hogy Európa országai korlátlan számban hajlandók befogadni azokat, akik menekülőnek mondják magukat, megkapják a menekült státuszt és addig is, majd azután is a teljes ellátást, munkát, tanulási lehetőséget, karriert biztosítanak számukra. Ezt erősítették meg az EU és egyes tagállamok vezetői is, összhangban a kontinens neoliberális ideológiát hirdető pártjaival, melyek az általuk felügyelt médiumok segítségével nem győzik népszerűsíteni a befogadást. Okkal feltételezhető tehát, hogy ezt a migrációs hullámot éppen e vezetők és egyéb politikai tömörülések szándékosan generálták. A tömegek mozgatásának logisztikáját állítólagos embercsempészek bonyolítják, akiket így az EU vezetői szövetségeseiknek tekinthetnek az akció kivitelezésében.
Ami e vezetést illeti, hosszas és szándékos hezitálás, halogatás után válaszadásra kényszerült a kialakult helyzet folytán felmerült kérdéseket illetően. Juncker bizottsági elnök beszéde az EP-ben világosan kifejezi azt a szándékot, hogy Európában minden menekültet befogadjanak a jövőben is, létszámtól teljesen függetlenül. Ehhez a szándékhoz kapcsolódik az un. kvóta-rendszer, mely szerint minden uniós tagállam köteles egy előre megállapított arányban befogadni olyan kérelmezőket, akik Európa területén kérnek menedéket, ezt lenne az állandó uniós áthelyezési mechanizmus (http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-15-5597_hu.htm).
Németország többször jelezte, hogy minden szíriait befogad, viszont hasonló tehervállalást vár el a többi tagországtól is. Milyen alapon?
Juncker előterjesztése abszurditás, amit a hiányzó, válasz nélkül maradt néhány „mellékes apróság” is alátámaszt:
1. A genfi menekültügyi egyezmények a világ minden országára vonatkoznak, ha csatlakoztak hozzá, így vajon miért csak az EU államainak lenne kötelessége minden háborús menekültet befogadni?
2. Nincs semmiféle számszerű felső határa a befogadandó létszámnak, így elvben, de gyakorlatilag is (egyelőre) több tízmillió ember indulhat útnak a közeljövőben Európa felé. Ezek egy része a most befogadandók hátramaradt családtagjai lehetnek (családegyesítés), más részük az időközben bekövetkező háborúk elől menekülhet. Vajon mekkora az EU ilyen vonatkozású kapacitása? A kvóta arányszám, így az egyes államok számára meghatározhatatlan, hogy a következő években mekkora terheket kellene vállalniuk. Milyen alapon kötelezhetők ilyen feltételek elfogadására az egyes tagállamok és miért csak az EU-s tagállamok?
3. Juncker úgy vélte, hogy kerítések, falak építése nem állítja meg a bevándorolni szándékozókat. Minthogy ilyen akadályokat az un. zöldhatáron szokás elhelyezni, miközben a hivatalos határátkelőkön szabályozott a be- és kilépés, ezért úgy tűnik, hogy az EU szerint az illegális határátlépés a magukat menekülőnek mondó emberek számára alapvető jog, legyenek ők bárhol, akár már távol a veszélyforrástól is, következésképp elítélendő mindenki, aki fizikai határzárral kívánja ettől a jogától megfosztani a bevándorlókat. Az egyes országok törvényekkel szabályozott határátlépése nyilván akadályozná a korlátlan beáramlást.
A határvédelem minden állam szuverén joga és védelmi kötelezettsége. Enélkül bárki szabadon közlekedhet ki-be, akkor is, ha indokolatlanul kér menedéket, így menekültellátásra tarthat igényt addig is, míg ügyét elbírálják. Milliós tömegek esetén ilyesmi katasztrófához vezethet.
Juncker említette ugyan az európai közös határrendészeti szervezetet, a Frontex-et (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:l33216), illetve annak jövőbeli megerősítést, de arra nem tért ki, hogy pl. ez miként segítette idáig a magyar határ őrizetét, mindössze az olaszokat érintő tengeri mentőakciókban vállalt szerepét emelte ki, ami persze nem határvédelem, hanem besegítés az embercsempészetbe. Ha a görög tengeri határokon, a szigetek táján bonyolódó embercsempészet megakadályozására képtelen, akkor miféle és kik által irányított szervezetről van szó?
Mindebből okkal vonható le az a következtetés, hogy Európának nincs határvédelme és a közeljövőben nem is lehet rá számítani, tehát nyitva az út, ha a Bizottságon múlik.
4. Miközben az elnök az európai erkölcsöket és szolidaritást hangsúlyozta, beszédében szó sem esett a bevándorlás kockázatairól. Eltekintve az anyagi, egészségügyi, szociális és integrációs problémáktól, a terrorizmus veszélyeiről „elfelejtkezett”, holott erre egyre többen figyelmeztetnek. Vajon miféle vezetés az, amely ekkora kockázatnak teszi ki Európa államait? Ha tud róla, akkor szándékosan teszi, ha nem tudja, akkor alkalmatlan.
Kvótát kivetni tehát maximált bevándorló létszám meghatározása nélkül pusztító szándék, épeszű és tisztességes kormányzat ezt nem fogadhatja el.
Maximált létszám szigorú határőrizetet igényel. A bevándorlás súlyos társadalmi problémákhoz vezet, növekszik a terror veszélye.
Mindezek ellenére az EU vezetése ragaszkodik elképzelésihez és azokat megpróbálja rákényszeríteni a tagországokra, hamis indokokkal, ideológiai aláfestéssel. Nem kétséges tehát, hogy a háttérben titkos politikai szándékok állnak, melyek súlyos veszélyt jelentenek Európa népei számára.
A kvótarendszer célja az lehet, hogy kivétel nélkül minden országba migránsok egyre növekvő létszámú csoportjait helyezhessék el, akár tetszik, akár nem. Ezek a későbbiek során részt vehetnek bármilyen akcióban, melyeket valamiféle külső irányítás megparancsol (pl. tüntetések, zavargások, terrorcselekmények, stb.).
Nehéz időknek nézünk elébe.
V.A.
