Közlemény

A CÖF-CÖKA a migráns helyzetet értékelő lakossági fórumokon döbbenten tapasztalja az emberek kétségbeesett aggódását, családjuk, gyermekeik és unokáik féltését.

Az emberek már-már háborús helyzetet vizionálnak. Fiatalok és idősebbek értetlenül állnak a baloldali ellenzéki pártok migránsokat hívogató magatartása és megnyilvánulásai előtt.

Elmondásuk szerint a legfájdalmasabb az, mikor a bukott politikusok, akik megtagadták 2004-ben nemzettestvéreiket, most a ki tudja honnan jött, és kétes személyiségű honfoglalókat ölelnék a nemzet keblére.
A lakosság számára emészthetetlen ez a liberálfasiszta diktátum, amely Európa biztonságát veszélyeztetve, a minden pillanatban lehetséges terrorizmusnak adna teret.

Figyelmeztetjük a szocliberális ámokfutókat, és az őket bátorító és támogató bértollnokokat, hogy a migráns helyzet téves kezeléséből eredő, esetlegesen bekövetkező terrorcselekményekért személyesen is viselniük kell a felelősséget.

Most az Európai Bizottság a bevándorlókra vonatkozó kötelező kvótát úgy próbálja lenyomni a szuverén országok népeinek torkán, hogy példátlan, felháborító mértékű, személyenként számolandó 78 millió forintos büntetéssel szankcionálná a befogadások elutasítását.

Az országjárásunk eddigi tapasztalatai mutatják, hogy határainkat zárva kell tartani az illegálisan érkező idegenek előtt. Az embercsempészekkel azonosuló EB megnyitotta és vásárrá nyilvánította a bevándorlók rabszolgapiacát.
Európa nyugati országaiba a munkaerő toborzás nem korlátozott, a döntés szabad. A befogadott bevándorlók finanszírozását azonban az érdekeltek nem terhelhetik a kelet-közép európai, jóval alacsonyabb életszínvonalon élő népekre.

Elég legyen az emberek félrevezetéséből, a sompolygó jogszabályalkotásból. Az európai népek előtt világossá vált, hogy az Unió bürokratái a migránshelyzet nem tudják kezelni. Magyarországon már 2010-ben bizonyossá vált a szocliberális kormányzás életképtelensége.

Nyolc évig kóvályogtunk a korrupció, a csőd és hitelterhek sötét erdejében. Újabb négy évig tartott kilábalásunk a gazdasági mocsárból. Az Európai Bizottság, magyar eszmetársaik támogatásával, szokásához híven, ismét megpróbál pénztárcáinkban kotorászni, ezzel akadályozva a kormány törekvését, hogy a családok támogatásával eredményesen segítse a demográfiai problémák megoldását.

Nem kérünk a felsőbbrendűség álerkölcsiségéből, amely már kétszer vezetett világháborúhoz.

Európa polgárai – vigyázó szemeteket a berlini hegemónia törekvésekre és a brüsszeli elit pénzhatalmasokat kiszolgáló cselekvéseire vessétek!

CÖF-CÖKA vezetősége

 

Szerző
CÖKA

“Közlemény” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Lejárt lemezek ismételgetésével semmit sem érünk el. Rugalmas és gyors cselekvésre van szükség, hogy elkerüljük a nemkívánatos kvótát illetve a pénzbüntetést.Számunkra az okos megoldás az, ha kimondjuk, hogy – Magyarország keresztény alkotmányú ország lévén – csak üldözött keresztény menekülteket vagyunk hajlandók befogadni, ha nálunk kérnek menedékjogot. A muszlim migránsokat pedig fogadják be azok az országok, akik alkotmányukból törölték a keresztény gyökereket! Biztos, hogy ez a javaslat felbolydítaná az európai közvéleményt és „keresztbe tenne” a büntetési kvóta sima kiszabásának is, tárgyalásra kényszerítve az Uniót. Ugyanakkor olyan migránsokat fogadhatnánk be e javaslat szerint, akik keresztény identitásuk folytán könnyebben tudnának beilleszkedni a hazai társadalomba, ráadásul elenyésző lenne annak valószínűsége is, hogy terroristák keveredjenek közéjük.

  2. kado66

    Igen,egyetértek!Ha a balliberális politikusok és újságíróik nem változtatnak álláspontjukon,és a migránsügyben a magyar emberek kárt szenvednének,akkor ezeknek a személyeknek legyen anyagi és büntetőjogi felelősségük.Ezt forszírozni kéne,hátha ettől észre térnek.Ha nem,akkor a mi közös feladatunk,hogy akit csak tudunk,tájékoztassunk a veszélyekről,és magunk mögé állítsuk az ország tömegeit.Én is fogom terjeszteni(akár a munkahelyen is)hiszen a liberál-anarchisták is ezt tették oktatásügyben.

    Tisztelettel:
    kado66

  3. Igen, valóban! Ez az aggódás sok esetben már a kétségbeesés határát súrolja, még azoknál is, kik eddig csak fanyalogva vagy a hazug balliberális sajtóhadjárat nyomán egyenesen ellenségesen viseltettek a kormány intézkedéseivel szemben. Tudatlanul persze. De most már igen sokan érzik a hatalmas veszélyt. De az is észrevehető, hogy az önös célokból elkövetett ostoba és aljas migránsimádat képviselői egyre vadabbul űzik kisded játékaikat. Sajnálatos, hogy ebbe már a Jobbik is beszállt a maga módján. Az Unió (ami sajátosan már kártékonyabbá és veszélyesebbé vált mint a néhai SZU) pedig olyan lépésekre szánta rá magát, ami nemzetünk pusztulásához és az ország elveszejtéséhez vezetne, amire minden valóban magyar embernek nemet kell mondania. Ehhez szükségeltetik a népszavazás, de nem lenne szabad várni vele, még akkor sem, ha az ellenzék mindenféle trükkel próbálja a végletekig húzni. És amit még tehetünk, nagyon szükségeltetne egy újabb Békemenet megszervezése. Meggyőződésem, hogy minden idők legnagyobb részvétele mellett hatalmas lökést adna a védekezésnek.

  4. Szomorúan veszem tudomásul, hogy mindig vannak ebben a hazában akik arra szövetkeznek a nemzetközi háttér hatalommal, hogy az 500 éve folyó magyar irtás bekövetkezzen, nem szégyellik összefogni a soha senki által meg nem választott Brüsszeli bürokratákkal.
    v.Hompoth Zoltán

  5. Gyermekeink, unokáink jövőjének féltése ébreszti azt a hiányérzetet, amelyet a hazai jobb-közép politikai érvélese is meghagy. Próbálom magyarázni „reálpolitikai megfontolásokkal” – sikertelenül. Az érvelés azon része, mely arról szól, hogy „ha a németek (és bármelyik Unió-tag nemzet) a migránsok tömeges befogadásában látja a demográfiai problémáinak megoldását, az a németek (egyéb uniós nemzetek) belügye, de mi, magyarok ezt másképpen akarjuk megoldani”. Nos, ha ehhez „hozzávizionálunk” egy sikeres felzárkózási programot, valamint megőrzött schengeni vívmányokat, akkor idő kérdése, hogy a kezdetben esetleg még „foltosan” kiépülő párhuzamos társadalmak a teljes Uniót elárasztó homogén mikroszerkezetté váljanak. Ez az állapot pedig már nem különbözik attól, mintha az indulásnál is a bal-liberális kottából fújnánk a „jövő-zenét”.

    Az emberek nem egyszerűen háborús helyzetet vizionálnak, hanem háborús helyzetet LÁTNAK. Ha a háborút annak klasszikus céljával, törekvésével definiáljuk, akkor nem lehet kételyünk a megállapítás igazságában. Az „értetlenül állás” a migráns-párti politikai csoportok működése előtt a legmélyebb probléma kibeszéletlenségét jelenti valójában: egy olyan programnak a következetes végrehajtását, amelynek a vége egy USA-típusú társadalomszerkezet – egy (az európai értékekre halálos) különbséggel: a lebontott nemzetállamok társadalmi felhígítása a számunkra idegen és agresszíven terjeszkedő Iszlám térhódításával valósulna meg.

    A fiatalok lehet, hogy csodálkoznak a bukott politikusok megnyilvánulásain, az idősek talán kevésbé. Rohan az idő, ezért már a 2004-es nemzettagadó politikai magatartásukat is történelmi tudásként kell ébren tartani a fejekben, megmutatva a történelmi (és töretlen) ívet a bolsevik világhatalmi törekvések bölcsőjétől a mai bal-liberális valóságig.

    Igaz – ugyanakkor naiv – gondolat figyelmeztetni a bal-liberális felépítmény tagjait a személyes felelősségvállalás szükségességére – akár a terrorizmus következményeivel összefüggésben is. Elegendő az előbbi bekezdésben említett történelmi ív bármelyik pontján megállni, feleleveníteni működésük logikáját, támogató médiumaik manipulációs rendszerét.

    A bal-liberális „ideológiai alapok” ismerete mellett már szinte fölösleges energia-kibocsátásnak tekinthető az afeletti (külön) megbotránkozás, hogy milyen szankciókkal próbálják érvényesíteni, kikényszeríteni saját politikájukat. (Emlékezzünk a korai ’50-es évek kollektivizálásában alkalmazott „motivációs intézkedésekre” az egyéni gazdálkodásban kitartani szándékozók ellen.) Tehát az az érvelés, ami az ilyen mértékű költségeknek a szegényebb, lemaradottabb országokra való terhelését nehezményezi, az rossz. Rossz azért, mert elfogadni látszik egy szolidaritás-modellt (ami nem az!), csak a mértékeket támadja. Igaz, hogy az ilyen módon ránk kényszerített veszteségek a kormány nemzet- és családépítő programját gyengítenék (de hiszen ez az alapprogram lényege), mégsem gondolom helyesnek a mérték-alapú érvelést a visszautasításban. Világossá kell tenni, hogy Németország számára ugyanolyan visszafordíthatatlan tragédiának gondoljuk a felhígítást, nemzetállam-lebontást, mint Magyarország számára.

    A múltban „világháborúkhoz vezető felsőbbrendűség álerkölcsiségének” magyarázat nélküli összekapcsolása (szinte egyenlővé tétele) a brüsszeli bürokrata elit működésével súlyos körülményeket fed el – ezért hibás.
    Az a tény, hogy éppen Berlin lehet a bal-liberális uniós vonalvezetés valódi fővárosa Angela Merkel személye és a német gazdaság potenciája, Unión belüli aránya következtében, rámutat arra, hogy a jelenlegi uniós politikát sikerre engedő egyik legfontosabb feltétel a németek túlkompenzáló, külső-belső nemzettudat-leépítése a nácizmus legyőzését követően.
    Ezen logika mentén félrevezető a felhívás első felében olvasható „berlini hegemónia törekvések” formula a „brüsszeli elit pénzhatalmasokat kiszolgáló” cselekvései mellett. A jelenlegi folyamatok változási esélyének záloga éppen a német nemzettudat egészséges szintre erősödésében látszik. És akkor a Merkel személyével megtestesülő – egész Európára öngyilkos – pénzhatalmi hegemónia veszély helyett a valóban egyenrangú, egymás iránti tisztelettel kapcsolódó erős nemzetek uniójáért írhatunk vigyázó kiáltványt.

    Hernádi László

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!