Az orosz-ukrán hadiesemények kapcsán a jelenlegi magyarországi ellenzékben többektől megfújt harci kürt szava egy régi emléket idéz föl bennem.
1997 Húsvétja táján az akkori honvédelmi miniszter, a szocialista Keleti György váratlanul 250 fős magyar harcoló alakulatot ígért egy olaszok által szervezés alatt álló katonai kontingensbe békefenntartó jellegű feladatra Albániába. Ott ugyanis egy posztkommunista restauráció kapcsán feltámadt elszabadult belső indulatok polgárháborús helyzetet teremtettek.
Abban hasonlítható még az akkori helyzet az mostani Ukrajnához, hogy a humanitárius cél örvén a békefenntartás előtt béketeremtést kellett volna végezni: vagyis katonai megszállást és fegyveres küzdelmet gerilla-jellegű ellenfelekkel.
A NATO, az EU és az EBESZ nem támogatta a nemzetközi beavatkozás gondolatát. Az olaszok viszont megszerezték az ENSZ Biztonsági tanácsának a felhatalmazását. Olaszország menekült áradattól tartván döntött az ezt megelőző beavatkozás mellett. Lehetett számolni a külső beavatkozók ellenségként fogadásával (többek között egy olasz romboló által legázolt menekülthajó miatt is), s ez tovább rontotta volna az olaszok mellett fellépő magyar egység megítélését. A meggondolatlanul veszélyes és költséges gesztus ellen a parlamenti ellenzék hangot adott a társadalom riadalmának. Az MDF-es Póda Jenő szóban és írásban követelte: „Ne menjenek magyar katonák Albániába!”
Kitartó követelésünk hatására a magyar kormány elállt meggondolatlan ígéretétől.
Ez a példa jól mutatja, hogy miért veszélyes – a mai esetünkben – a gyurcsányi ellenzék fegyvercsörtetése, s Márky Zay ígérgetős háttértárgyalása az ukrán elnökkel. Annak a miniszterelnök-jelöltnek, aki képes céltáblát rajzolni a kárpátaljai magyarságra (amikor oroszbarátsággal vádolja őket, s amikor fegyverszállítmányokat küldene lakóterületükön át).
A Fidesz-KDNP kormány ezzel szemben a nemzet érdekében döntött, amikor nem járult hozzá a háborús cselekményekhez fegyverrel, katonával. Pontosan fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök, amikor megállapította, hogy „stratégiai nyugalomra” van szükség, s emellett minden segítséget meg kell adni a nélkülözőknek.
Kelemen András
