Egyre folytatódik hazánkban ellenzéki szereplők részéről az orosz veszélyre történő hivatkozás szóban, címlapképekben, és megannyi más formában. Ahhoz, hogy ezt értsük és helyén kezeljük, elengedhetetlen a rendszeres nemzetközi kitekintés: nem magyarországi kérdésről van szó, sem eredetét, sem az abban érintett érdekeket tekintve.
Április 25-én már rutinból válaszolt Oroszország a refrénszerű vádra, miszerint ezúttal a francia elnökválasztási kampányban Macron ellen hajtott volna végre elektronikus támadást: köszönettel vennék, ha az állítólagos orosz kötődésű hekkerrel és támadásával kapcsolatban információkat szolgáltatnának, hogy kivizsgálhassák. A legutóbb nyilatkozó volt CIA ügynök szerint az egész koholt álhír, ahogy az előzőek is azok voltak. És azt se feledjük, a főként az alternatív médiában hangsúlyozott hírek szerint a Wikileaks nemrég olyan anyagokat hozott nyilvánosságra, amelyek azt mutatják, hogy amerikai titkosszolgálatok miként tudnak mások identitását kölcsön véve kíbertámadásokat végrehajtani világszerte. Így különösen illő volna bizonyítékokkal szolgálni, ám ezek rendre elmaradnak, most is ez történt.
Szintén április 25-én az AP hírügynökség jelentése szerint az amerikai honvédelmi miniszter azt mondta, hogy az oroszok látják el fegyverrel a tálibokat Afganisztánban. A Pentagon mai vezetője azt is hangoztatta a cikk szerint, hogy ezt számon kell kérniük Oroszországon, ugyanis ez a nemzetközi jogba ütközik, és az oroszok semmibe veszik más ország szuverenitását.
Az előzmény az amerikai miniszter afganisztáni látogatása idején, az egyik amerikai katonai támaszponton történt robbantás volt, amelyben a hírek szerint legalább négy ember meghalt és hatan megsebesültek. Az amerikai vádat, miszerint Oroszország látná el fegyverrel a tálibokat Lavrov külügyminiszter kategorikusan elutasította. Azt is felvetette, hogy arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az USA Szíria vonatkozásában – Trump elnök korábbi ígéreteivel ellentétben – visszatért a korábbi, rezsimváltást célzó politikához.
Az afganisztáni helyzetet érdemes perspektívába helyeznünk. Arról az Afganisztánról van szó, ahol a legnagyobb erejű nem-nukleáris bombát dobta le nemrég az USA, állítólag a CIA által épített földalatti alagútrendszerre, ahol ezúttal állítólag vagy száz itt rejtőzködő Iszlám Állam fegyveres haltak meg. (Bár Karzai volt afgán elnök szerint sok civil esett áldozatul.) Az afganisztáni ellenállókat, emlékeztet kritikusan az alternatív média egynémely cikke, 1979-ben a Szovjetunió ellen szervezte és fegyverezte föl az USA. Az akkori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a hozzájuk intézett beszédében így fogalmazott állítólag: „Az ügyetek igazságos, Isten a ti oldalatokon áll!”
Persze nem egyszerű az afgán helyzet, ugyanis Oroszország nehezményezi, hogy az ott fenntartott amerikai katonai bázisok valójában Oroszország elleni fenyegetésként értelmezendők.
De lépjünk tovább. Április 24-én megjelent híradás szerint a brit honvédelmi miniszter kijelentette, hogy Nagy-Britannia konzervatív kormánya a megelőző atomcsapás eszközével is élne, tetszőleges ellenféllel szemben, még akkor is, ha Nagy-Britannia nem állna támadás alatt. Másnap jött az orosz reakció: egy orosz képviselő azt nyilatkozta, hogy bárkire is gondol a szigetország, minthogy kicsi a területe, azt kockáztatja, hogy egy ellencsapás eltörli a föld színéről. Hogy milyen messzire jutott a világ az őrület útján azt az a puszta tény mutatja, hogy pár nappal később a valaha rangos BBC műsorvezetője feltette a jelenleg ellenzéki, brit munkáspárti miniszterelnök jelöltnek a kérdést: van-e olyan körülmény, amely esetén atomcsapás alkalmazása mellett döntene miniszterelnökként?
Van tovább is. Nem szűnik gyarapodni a neves amerikai MIT egyetem elismert kutatójának szakvéleményére (is) hivatkozó alternatív média cikkek sora, amely szerint nem igaz, így kizárásos alapon provokációs szándékú az az amerikai állítás, hogy az Asszad-kormány harci gázt vetett volna be április elején. Erre hivatkozva intézett rakétatámadást az USA kivizsgálás, szövetségesi támogatás és ENSZ határozat nélkül Szíria ellen. Az alternatív média egyik véleményvezére szerint ezzel a lépéssel Trump elnök teljesen zsarolhatóvá vált, ellenfelei bármit elérhetnek nála. Ha ugyanis Trump nem hódol be igényeik szerint, az okot az impeachmentre, tehát a menesztésére ezzel a jogszerűtlen Szíria ellenes támadással ő maga szolgáltatta: bármikor felhasználható ellene.
Az egyre bámulatba ejtőbb – fősodratú – cikkek sora azonban nem szűnik. Legutóbb az az amerikai vélemény látott napvilágot, amely szerint a szintén közvetlen amerikai katonai fenyegetéssel szembenéző Észak-Korea betegre kereste magát Szíriának történt vegyi fegyver eladásaiból.
A leltár még így sem teljes. A hírek szerint a földrajzi fekvésénél fogva stratégiailag fontos, és olajjal is rendelkező Szomáliába szárazföldi csapatokat rendelt Trump elnök. Nem rég pedig a mára már humanitárius katasztrófát elszenvedő Jemen elleni, az USA szaúdi szövetségese által vezetett háborúban szintén aktív katonai segítséget nyújtott az Egyesült Államok. Kevésbé áll a nemzetközi figyelem középpontjában Jemen. A hírekbe a menekülők csónakjainak szaúdiak általi tengerbe lövetésével került a közelmúltban, azt megelőzően pedig Nagy-Britannia a jemeni civilekért nyilvánosan kifejezett aggodalmai révén. No meg azzal a főként alternatív forrásokban felhozott szemponttal, hogy kevéssé hiteles a kesergés, ha eközben Nagy-Britannia például fürtös bombákat is szállít Szaúdi Arábiának.
Sajnos vetekszik az eddig felsoroltakkal a New York Times április 12-én megjelent, nagy port kavaró vélemény cikke. E szerint helyesebb volna, ha az USA beszüntetné az Iszlám Állam elleni műveleteit, ugyanis az Iszlám Állam gyengítésével enyhíti az Asszad kormányra, Oroszországra, Iránra és a Hezbollahra nehezedő katonai nyomást, és hátráltatja az Egyesült Államok azon célját, hogy a szír elnököt eltávolítsa a hatalomból.
Ugyanez az újság pár éve a szír háborúról közölt összefoglaló írásában „proto-világháború”-nak, azaz világháború előképének mondta a konfliktust. Valóban az. A globális hatalmak, a térségi hatalmi erők és belföldi csoportok egyidejűleg állnak szemben itt egymással. A jelentős nemzetközi részvétel miatt nem is várható, hogy ez a konfliktus megoldódjon.
Az orosz kormányszóvivő szerint a mai USA-orosz kapcsolatok rosszabbak, mint a hidegháború idején az USA és a Szovjetunió viszonya voltak. Lehet, ez már nem az az USA, és Oroszország nem a Szovjetunió. A hírfolyam maga pedig kezd haláltánccá válni.
A világszerte folyó, szürreális, atomcsapással is fenyegetőző, az egypólusú világrendet a bolygó pusztulása árán is védelmező, oroszellenes kampányt importálták azok a hazai erők, akik az oroszveszéllyel és a szerintük túlzottan oroszbarát politikával vádolják a magyar kormányt. Ilyen őrült globális háborús hangulatkeltés idején biztos támogatást és buksi simit kapnak érte.
Választanunk a békét kellene, kollektívan, az ellenzéket is beleértve. Nem ez történik. Vakok, a jutalom ekkora, vagy a béke esélye – rosszabb esetben annak csak szerény meghosszabbítása – ennyire félelmetes?
F. A.
