Önző tehetetlenségük hozama az átvert, elkeseredett polgárság, valamint a csőd szélére juttatott Magyarország. Akkoriban kaotikus állapotok jellemezték társadalmunkat, a politikai és gazdasági élet irányítását. A külföldről érkező, szocliberális indíttatású támogatás sem volt képes megmenteni a darabjaira hullott rendszert. A valutaalap és az Európai Központi Bank tartotta lélegeztetőgépen az országot – busás kamathozamokért. Összegezve: a polgárok öröksége a társadalmi és gazdasági káosz lett.

A magyar érdekek eltékozlása ugyanakkor, nyolc év Gyurcsány-országlás után, az akkori vezető politikusok korrupciós gazdagodásához vezetett. Magánkincstárakat nyitottak, és az idei választások előtt, ezek segítségével kívánják a káosz zavaros vizére terelni a hazát. Az elmúlt nyolc évben gyökeres változás történt, az országirányítás magyar érdekeket követ, a kialakult többségi közösségi szellemben dolgos emberek emelkedő pályára vezényelték a gazdaságot.

Ismét lenne mit ellopni. Ehhez azonban meg kellene szerezni a hatalmat. Az „ellenzék” tudja, hogy ma már a felejtésre nem lehet alapozni, mert a Gyurcsány-éra okozta sebek még ma is fájnak. A rablóprivatizáció, az offshore-ozás, a devizaeladósodás, a 4-es metró korrupciós ügyei, a költségvetés meghamisítása – mind-mind a maffiaállamra utaló jelenségek. Annak ellenére, hogy a bűnös eltakarítók szabálytalan és törvénytelen eszközökkel megszüntették a földalapot, a kincstárat és az ÁPV Zrt.-t, a számvevőszék akkori jelentéseiből a nyomkeresők még sok érdekes dologra bukkanhatnának. Ezek után kérdés, hogyan lehetne új módszerekkel átverni a választópolgárokat. Nos, ők felkészültek. Az országgyűlési választások félrevezetéses, módszeres befolyásolásához megvannak a források. A bennfentes információkból meggazdagodott pénzguru megnyitotta a pénzcsapokat, NGO-s sakáljait vadászatra küldte.

A nyílt társadalmat istenítő ultraliberális, politikussá vedlett figura Magyarországon is megtalálta segédeit. A káoszspecialista két kiváló tanítványa, Gyurcsány és Simicska egy kapura játszik. A mérkőzés tétje a Fidesz–KDNP–kormány megbuktatása. Ha ez sikerülne, hazánkba jöhetnének az illegális bevándorlók, a munkahelyeket elorzók, akik biztos szavazóbázist képeznének az őket beengedőknek. Bőségesen jutna az államkasszába a Soros-féle hitelből, amely a migránsok megsegítésére irányozva a magyar nép bőrének lehúzását jelentené. Ez újabb banki hitelcsapda a nép nyakába, és máris kikövezett út vezet a kialakuló párhuzamos társadalmak összecsapásához.

A hatalom visszaszerzésére bazírozók úgy gondolják, hogy eredményes módszert jelent a politikai káosz kialakítása. A kifundálók az ellenzéki pártok kaotikus összefogására alapozva elvonják a figyelmet a lényegről, hogy vezetőik elhasznált megélhetési politikusok, összefogásuk tiszavirág-életű. Ők nem, de mi tudjuk, hogy a hatalom nem cél, hanem eszköz a közjó érdekében.

Az ellenzékből ellenséggé alakuló csapatok műveleti manőverekbe kezdtek. Uralmuk érdekében kinyitnák az ország kapuit, segítve az illegális bevándorlást, ezzel együtt sajnos a terroristák beáramlását. Az Egyesült Államok-típusú föderális rendszerbe kényszerítenék hazánkat, gyökerestől irtanák ki az őseink szenvedése árán kialakított zsidó–keresztény civilizációt. Tévedésben élnek, amikor azt hiszik, hogy szervilis rabszolgahajcsárként, megbízóik jóvoltából életük végéig szükség lesz rájuk.

Érdemes a káoszelmélet eddig kiforrott megállapításait elemezni.

Az elmélet részeként, új vonásként megjelent a politika. A magyarországi ellenzéki pártok ma már nem mutatnak determinisztikus törvényszerűségeket. Viselkedésük követhetetlen, rendet nem ismerő, a káoszt bizonyító. Az ellenzéki pártok egyenként instabilak, nincs mondanivalójuk, ezért törekednek a globalitásra. Az átkosból jól ismerjük a bizottságosdit, ahol a felelősök megkeresése ellehetetlenült. A különböző identitást vesztett ellenzéki pártok a választások után kezdő helyzetükhöz igazodnak, és matematikai összefogásuk eredménye előbb-utóbb különbségeik kiéleződéséhez vezet. Elfogadható politikai, gazdasági és társadalmi irányokat nem tudnak kijelölni, mihamarabb visszatérnének 2010 előtti stílusukhoz.

A közvélemény-kutatások eredményei és az általános társadalmi közérzet szerint a magyar választópolgárok nagy többsége idegenkedik a káosztól. A szocliberális kormányzásból nem kérnek, az „itt a piros, hol a piros” játékkal nem félrevezethetők.

Himnuszunk figyelmeztet őseink harcaira és védelmi kötelezettségeinkre. Magyarországot a történelem során sokféle gyarmatosító szállta meg. Akkor és most is voltak olyan polgáraink, akik elárultak bennünket. Hitünket, vallásunkat, függetlenségünket nem adjuk, és nem cseréljük el. Vissza nem térő lehetőséget kaphatunk 2018. április 8-án a demokrácia és a jogállamiság adományaként. Az országgyűlési választások lehetőséget adnak a hazaárulók távoltartására. Ellenségeink hiába zsírozzák le a parlamenti helyeket, ha mi nem szavazunk rájuk. Racionálisan kell cselekednünk. A következő négy évben folytatni kell a kormány és a nép alkotó szimbiózisát. Teljesítményeinket hatékonyabbá és értékesebbé tehetjük, és közben talán megteremtődik egy új, konstruktív, fair ellenzék, amely olyan politikai versenypályát nyit, ahol családjainkért, a hazáért és közös Európánkért munkálkodhatunk.