A magyarság megmaradásának egyik lényeges eleme, hogy tudjuk, honnan jöttünk és merre megyünk. Polgárságunk többsége ezzel tisztában is van. Sokan közülünk azonban kevés figyelmet fordítunk arra, hogy világosan lássuk, merre megyünk. Elhanyagolhatónak véljük magunknak feltenni a kérdést és megelégszünk, mindazzal, amit kedvenc hírforrásunkban hallhatunk. Így aztán információcsapdába esve, foglyává válhatunk az egyoldalú állásfoglalásoknak.
A rendszerváltáskor fellélegeztünk, reményteli időnek éreztük a 1990-1994-ig tartó időszakot. Hittük, hogy a nyugati világ segítségével beszívhatjuk a szabadság éltető friss levegőjét.
Tévedtünk, nem kicsit, nagyot!
Tudomásul kellett vennünk, hogy a megélhetésükre spekuláló ellenzékivé vált politikusok nem mentek el. Szembe kellett nézni a jöttmentekkel. Anyatejjel jóllakott posztkommunisták és piaci kofákként regnáló álliberálisok újraéledtek. Kihasználták a nemzeti oldal szervezetlenségét, és a békességre, a közerkölcs fenntartására hajlamát, azaz úri gesztusát. A bűneikért járó elszámoltatás elmaradt. Igazolódott a magyar közmondás: „jó tettért jót ne várj”.
2010-ig kétszer is felülkerekedtek a jöttmentek. Ettől az időponttól a magyarok többsége végre szembenézett a valósággal, felfedezte a múlt parazitáinak ismétlődő, valós jellemét. Hihetetlen, de megtették, hogy hatalmaskodásuk idején, busás haszont szerezve, és mit sem törődve Szent István örökségével, tálcán kínálták Magyarországot az azonos eszmeiségű globalista elvtársaiknak.
A 2010-es országgyűlési választások, Istennek is hála, új kapukat nyitottak. A nemzeti kormány politikai és gazdasági szempontból 180 fokos fordulattal elsőbbséget biztosít az összmagyarság érdekeinek.
Reméltük, és mint ahogy az egy úrikaszinóban elvárható, hogy a magyarországi ellenzéki pártok öntisztulása megtörténik és elfogadják a magyarok örök esküjét: „A haza minden előtt”. Ismét tévedtünk, reményt vettünk, de az ellenzék hatalomra éhsége semmit sem változott.
Nem mentek, sőt szárnyaik alatt újak jöttek, egoizmustól duzzadó önjelölt vezetőkkel édeni jövőt ígérő pártmessiások. Szélesítették módszereiket, elfogadva Gyurcsány Ferencet, szövetségre léptek.
A nemzeti jobboldal, a magyarság többsége az Európai Unió képviselői választások alkalmával megüzente, hogy az egyre pitiánerebb ellenzékre a hazának nincs szüksége.
Civil oldalról nehéz elviselni, hogy társadalmi életünk valóságában a jöttmentek folyamatosan „főtisztjeik” jóvoltából egyre többször kerülnek büntetőügyekkel kapcsolatos gyanúba. Elég csak itt a Városház-gate ügyre, a Lánchíd botrányra, vagy éppen az Óbudától Zuglóig tartó folyamatban lévő büntetőeljárásokra gondolni. A civil kurázsi most már egyre hangosabban követeli, hogy a jogállam igazságszolgáltatása járjon végére ezen ügyeknek.
Ha ez megtörténik, akkor társadalmunk egésze tisztába jöhet azzal, hogy miként látja és láthatta el feladatát Karácsony Gergely biciklispecialista, Márki-Zay dollárbankár, avagy az EU-ban hazát támadó Cseh Katalin, Donáth Anna. Hab a tortán, hogy Gyurcsányné EU-s mentelmi joga is kérdőjeleket vet fel.
Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, akadályozzuk meg a jöttmentekhez csatlakozni kívánó újak felbukkanását.
Magyar Péter ugyanazt kínálja, mint a jöttmentek, a különbség az, hogy ő a Duracell zsebtelephez hasonlítható. A FIDESZ-KDNP-ben eltöltött hosszú, gondtalan évei után, házaló verklis erényeket csillogtatva jelent meg szolgálatait felajánlva az Európai Unió Néppártjában. Von der Leyen szoknyája szélébe kapaszkodva, Manfred Weber magyargyűlölő Néppárt elnökkel kart karba öltve jön és megy.
Európa népessége egyre inkább felébred és látja, hogy írásomban leírt jöttmentek eltávolítása a politikai életből a patrióták feladata. Ezért is mindent meg kell tennünk, szövetséges és közös Európánk jobbá tételéért. Soha vissza nem térő, de óriási lehetőség áll a Patrióták Európáért EU Parlamentben helyet foglaló frakció előtt.
A német tartományi választások is mutatják, hogy Európa népeinek lefokozásából elég volt. Egy szűk elit nem tarthatja sakkban a sakktábla tulajdonosait. Családjaink és jövőnk, kontinensünk gazdasága nem játékszer. A háborúpártiak, az illegális bevándorlást éltetők elszakadtak saját népeik rájuk bízott feladataitól.
Az elit uralom hívei, a jöttmentek, hiszem, hogy zsákutcába kerültek.
Csizmadia László
