Ismeretterjesztő célú nyílt levél Colleen Bellnek az ’56-os magyar menekültekről
Kedves, jó Colleen Bell!
Tudom, hogy az amerikai oktatási rendszer nem arra van kalibrálva, hogy különösebben tájékozott embereket bocsásson ki, elég ha tud kézzel-villával enni, meg tudja, hogy Amerika a világ legjobb országa, meg hogy „O say, can you see, by the dawn’s early light… stb.”.
Ebben a környezetben halmozottan hátrányosnak tekinthető az, aki mindezek után a média világába megy dolgozni. Mert ott még az a tudás is leépül, ami egyébként sem volt meg. Mert hát hiszen, aki a médiába’ dolgozik, az automatikusan intellektuális csodacsatárrá, szellemi világítótoronnyá válik, anélkül, hogy akár egy Dörmögő Dömötör szintű keresztrejtvényt megfejtett volna életében. Ez a szellemi renyheség aztán olykor csúnyán visszaüt. Ez a selejt bosszúja.
Bár tudom, hogy egy médiaizének alanyi joga mindent, de mindent megszakérteni, de most az a gond, hogy nem otthon van. A saját történelmünkkel sajnálatosan kicsit jobban tisztában vagyunk, mint Ön.
Tehát nézzük akkor az 56-os magyar menekülteket, akik – Ön szerint – hasonlóak voltak a most Európába özönlő közel-keleti és afrikai „menekültekhez”.
Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét néhány „árnyalatnyi” különbségre:
- A magyar menekültek közvetlenül háborús területről, közvetlen életveszélyből menekültek. És mert közvetlenül háborús területről menekültek, így a vonatkozó genfi, menekültügyi szabályok szerint megtehették, hogy illegálisan, zöld határon át léptek Ausztria területére. Nem úgy mint azok, akik már hat országon csörtettek át és itt őrjöngenek a magyar határnál, hogy de mér’ nem engedik be őket útlevél és vízum nélkül. Nem mellesleg Mrs. Bell az Ön hazájába sem lehet útlevél és vízum nélkül belépnie egy menekültnek. Sőt. Pontosan tudjuk, hogy olykor még útlevéllel és vízummal sem.
- A magyar menekültek együttműködtek az osztrák hatóságokkal, nem úgy, mint a tavaly Magyarországon átvonuló muszlim horda. Ez csak azért lényeges, mert ezt az együttműködési kötelezettséget is ELŐÍRJA a genfi szabályozás a „menekülteknek”.
- A magyar menekültek bevonultak a traiskircheni menekültáborba, nem úgy mint a muszlim horda, amelyik nem volt hajlandó bevonulni a magyarországi menekülttáborokba, holott, ez is kötelességük lenne a genfi menekültügyi szabályozás szerint. Ez nem valami választható opció a menekülteknek!
- A magyar menekültek nem dobálták el a személyi okmányaikat, az iskolai végzettségüket bizonyító dokumentumokat, hanem magukkal vitték és kérésre bemutatták. Annál is inkább bemutatták, mert a befogadó államok ezek alapján válogathattak közülük. Akinél mégsem voltak papírok, arról pedig okkal feltételezhették az osztrák hatóságok, hagy valami nem stimmel vele. A most Európát lerohanó muszlim tömegnél viszont az az alapértelmezett állapot, hogy nincsen semmiféle papírja. De a biztonsági kockázatoknak már a felvetése is maga a dühöngő fasizmus!
- A magyar menekültek nem hazudoztak a származási helyükről, nem hazudoztak a születési idejükről, nem hazudoztak az iskolai végzettségükről, csak hogy kedvezőbb elbánáshoz jussanak. A magyar menekültek nem a befogadó országok törvényeinek semmibevételével kezdték meg új életüket.
- A magyar menekültek első dolga volt megtanulni a befogadó országok nyelvét, és mielőbb beilleszkedni.
- A magyar menekülteknek tényleges, normális végzettsége volt, dolgozni akartak és amikor befogadták őket munkába is léptek és rövid időn belül a befogadó országok hasznos, békés, adófizető polgárává váltak.
- A magyar menekültek NEM KÖVETELŐZTEK, hanem HÁLÁSAK VOLTAK, hogy befogadták őket. Nem dobálták el a nekik kiosztott élelmiszert és vizet, nem hazudoztak a nemzetközi sajtónak az osztrák hatóságokról. A magyar menekültek nem vihogtak a segítő önkénteseken és nem csicskáztatták őket. Pláne nem erőszakolták meg őket.
- A magyar menekültek nem verődtek garázda, törő-zúzó hordákba, nem kezdtek erőszakos lázadásba az osztrák hatóságok ellen a menekülttáborokban és azokon kívül.
- A magyar menekültek nem emelték meg drámaian a befogadó országokban tapasztalható bűnözést. Különösen nem emelték meg a nők vagy gyermekek terhére elkövetett erőszakos, szexuális bűncselekmények számát. ’56 után nem azzal volt tele a média, hogy a befogadott magyar menekültek már megint megerőszakoltak, kiraboltak, összevertek, megkéseltek valakit. Se csoportosan, se tömegesen. Sehogy sem.
- A magyar menekültek között egyetlen egy darab terrorista sem volt. A magyar menekültek egyetlen egy darab terrorcselekményt sem követtek el. De még a 2., 3. generációs magyar menekültek sem!!!
- A magyar menekültek egy európai, keresztény kultúrkörből érkeztek, ezért nem érezték alacsonyabb rendűnek, tisztátalannak, barbárnak a befogadó, szintén keresztény kultúrkörrel rendelkező országokat és azok lakóit.
- A magyar menekültek európai kultúrájú, európai magatartású, európai normarendszerű emberek voltak, ezért nem kellett nekik elmagyarázni, hogy pl. nem egy szabadon megerőszakolható ribanc az a nő, aki nem úgy öltözik, ahogy egy magyar nő Magyarországon.
- A magyar menekültek nem gettósodtak, nem vonultak ki a befogadó országok társadalmából, hogy egy sajátosan magyar, párhuzamos világot építsenek maguknak a befogadó ország területén, ahol a magyar szabályok és normák érvényesülnek.
- A magyar menekültek nem akarták ráerőszakolni a befogadókra a maguk sajátosan magyar kultúráját. A magyar menekültek nem ordítottak a befogadó országok lakóival, ha azok disznóhúst mertek enni, vagy sört mertek inni.
- A magyar menekültek tudtak késsel-villával enni, kiválóan használták az angol vécét. A kor szintjén európai egészségügyi ellátásból érkeztek, ezért nem jelentettek közegészségügyi kockázatot sem a befogadó országok lakóira.
Mindezek után kérdeném, mégis hogy a fenébe jut eszébe bárkinek az ’56-os magyar menekülteket azokhoz az ázsiai és afrikai hordákhoz hasonlítani, amelyek kimondottan az európai jóléti és szociális rendszerek lerablásának szándékával érkeznek a kontinensre. Mert hogy ép ésszel és ép erkölcsi érzékkel nem lehet a kettőt egy lapon említeni. Mondanám, hogy szégyellje magát, hogy az ’56-os magyar menekülteket ehhez a csőcselékhez hasonlította, de tudom, hogy fölösleges. Hiszen ha képes lenne elszégyellni magát, ez valószínűleg meg sem történt volna. De mert politikailag jó ötletnek tűnt, ezért Önnek és az Önt remek tanácsokkal, információkkal és ötletekkel ellátó honi liberálisoknak ez simán belefért. Tudjuk: mindenki érzékenysége fontos, kivéve a magyarokét!
Bár nem tud róla, mert hogy az Ön fülébe duruzsoló liberálisok erről valószínűleg nem tájékoztatták, azért egy ilyen összehasonlítással jókora sebet ejtett a saját és az Ön által képviselt ország magyarországi megítélésén. Mert hogy mi magyarok ugyan nem vagyunk különösebben eltelve magunktól, de azt azért nem szeretjük, ha barbár hordákhoz hasonlítanak minket. Ön pont ezt tette meg. Ami egy diplomatától egészen érdekes teljesítmény, a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok építésének egészen újszerű megközelítése.
Tudja Mrs. Bell, ez csak akkor nem baj, ha mondjuk az Önnek most lelkesen bólogató liberálisokon kívül itt mindenki mást nagy ívben lesz@r az Egyesült Államok. Én például hajlamos vagyok így felfogni a dolgot, de legalább tiszta víz került a pohárba. Mellékhatásként pedig elkönyvelem, hogy az Egyesült Államok nagykövete ezzel a beteg összehasonlítással a nyilvánosság előtt állított ki lesújtó bizonyítványt önmaga és tanácsadói totális tudatlanságáról, ostobaságáról és gátlástalanságáról.
Gratulálok.
Üdvözlettel:
E. G.
