A családanya beszédét, valamint a pápa ehhez fűzött gondolatait – válásról, genderelméletről, a házasság óvásáról – teljes terjedelmükben, szöveghű fordításban közöljük.
Irina, egy családanya beszéde
Szentatya, Irina vagyok, Zurab felesége és két gyermek édesanyja. Az általam képviselt összes családok nevében köszönetet mondok Önnek, amiért itt van köztünk! Jelenléte biztonsággal és örömmel tölt el minket. Köszönetet mondunk Önnek a keresztény családok valóságára való odafigyeléséért, de különösen is az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításáért. Mi is részt vettünk a szinódusi folyamatban, közös, a családokat bevonó előkészítő munkával, melynek során a mi Családbizottságunk kísért bennünket.
A családnak nálunk is, jóllehet még sok hagyományos érték támogatja, több nehézséggel kell szembenéznie. Mi, katolikus családok főleg gyermekeink keresztény nevelését érezzük nehéznek, túl azon, hogy aggódunk anyává, apává válni gyakran igen szegény életkörülmények között, túl azon, hogy a családi nehézségek megoldására egyre inkább a válás merül fel lehetőségként szemünk előtt, amely félő, hogy megszokottá válik (az ortodox egyházban igencsak megkönnyítették, és ez kihat ránk, katolikus házasokra is).
Az ortodox családokkal együtt minket is kezdenek elárasztani olyan világméretű problémák, mint a globalizáció, mely nem veszi figyelembe a helyi értékeket, a szexualitás új felfogásai, mint például a genderelmélet, valamint az élet keresztény felfogásának, különösen is annak félresöprése, hogy mi katolikusnak akarjuk gyermekeinket nevelni.
A Családbizottság többféle képzési kezdeményezést kínál nekünk, különösen is segíti a házaspárokat saját szentségi valóságuk felfedezésében, hogy teljesebb mértékben megélhessék a magukban hordozott gazdagságot, amelyre Ön is emlékeztetett minket az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításban. Évek óta igyekszünk megismertetni a születésszabályozás természetes módszereit és a termékenység szépségét a keresztény látásmód szerint. Szeretnénk a házasságot mint szentséget is felfedezni, mint amely segíti az evangelizációt és erőt jelent az egyház tanúságtevő szolgálatához.
Ezenkívül azt is megfigyeltük, hogy bioetikai konferenciák szervezése és más konferenciáké is, melyek az életet annak minden aspektusában szemlélik, segített, hogy néhány közös lépést közösen tegyünk meg az ortodox egyházzal; Ön azonban jól tudja, milyen sok erő harcol a család ellen.
Szentatya, külön is szeretném megköszönni, hogy a laetitia, az öröm szavát kapcsolta a családéhoz! Valóban azt szeretnénk, ha családjaink az egyház és a hit mosolygós arcát mutatnák! Kérjük, hordozza e vágyunkat imáiban!
Ferenc pápa Irinához intézett szavai [miután beszélt a papok és szerzetesek képviselőihez]:
Most Irina következik. Beszéltünk már a szilárd hitről a papok, a szerzetesek, a megszentelt személyek vonatkozásában, de nézzük, hogyan is áll a helyzet a házasságra vonatkozó hitünkkel. A házasság a legszebb dolog, amit Isten teremtett. A Szentírás azt mondja, hogy Isten férfit és nőt alkotott, a saját képére alkotta őket (vö. Ter 1,27). A férfi és a nő tehát egyetlen testté válnak, és így Isten képét jelentik. Irina, értettem, amikor a házasságban lépten-nyomon felmerülő nehézségekről beszéltél: nézeteltérések, kísértések… „Na, oldjuk meg a helyzetet, váljunk el, én keresek egy másik férfit, ő egy másik nőt, és így újrakezdhetünk mindent.” Irina, tudod-e, ki fizeti meg a válás árát? Két személy, ők fizetnek. Ki fizeti meg tehát? [Irina válaszol: Mindketten.] Mindketten? Nemcsak ők! Isten is fizet, mert amikor megoszlik az „egyetlen test”, bekoszolódik Isten képe. És fizetnek a gyermekek! Ti nem is tudjátok, kedves testvérek és nővérek, nem is tudjátok, mennyit szenvednek a gyermekek, a kisgyermekek, amikor látják szüleik veszekedéseit és a válást! Mindent meg kell tenni a házasság megmentése érdekében! De normális dolog-e, hogy a házasságban veszekedjen az ember? Igen, normális. Előfordul. Időnként „repülnek a tányérok”. De ha valóban szeretik egymást, rögtön ki is békülnek. Én azt tanácsolom a házasoknak: veszekedjetek, amíg akartok, veszekedjetek, amíg akartok, de ne fejezzétek be a napot anélkül, hogy ki ne békülnétek egymással! Tudjátok, miért? Mert a másnapi „hidegháború” igencsak veszélyes! Mennyi házasság megmenekül, ha a házasoknak van bátorságuk arra, hogy a nap végén megsimogassák egymást – nem kellenek hangzatos szavak –, és már kész is a kibékülés! Persze az is igaz, hogy vannak bonyolultabb helyzetek, amikor az ördög színre lép, és felhívja a férfi figyelmét egy nőre, aki szebb, mint az ő felesége, vagy felhívja a nő figyelmét egy férfira, aki jobb pasi, mint az ő férje. Rögtön kérjetek segítséget! Amikor jelentkezik ez a kísértés, rögtön kérjetek segítséget!
Erről beszéltél te [Irina], amikor azt mondtad, hogy segíteni kell a házaspárokat. Hogyan segítsék egymást a házaspárok? Elfogadással, közelséggel, kíséréssel, megkülönböztetéssel és az egyház testébe való bevonással. Elfogadni, kísérni, megkülönböztetni és bevonni. A katolikus közösségben segíteni kell a házasságok megmentését. Van három szó: ezek kincset érő szavak a házaséletben. Én megkérdezném a házasokat: „Szeretitek egymást?” – „Igen”, válaszolják. „És amikor egyiketek tesz valamit a másikért, meg tudjátok köszönni? És ha egyiketek valami baromságot csinál, tudtok bocsánatot kérni? És ha valamelyiketeknek van egy ötlete, hogy például töltsétek a napot vidéken, vagy bármi más, meg tudjátok kérdezni a másik véleményét?” Három szó: „Te hogy látod? Megengeded?”; „Köszönöm!”; „Bocsánat!”. Ha a házasságban használják ezt a három mondatot: „Bocsánat, hibáztam!”; „Megengeded?; „Köszönöm a finom ételt, amelyet készítettél!”; „Szabad?”; „Köszönöm!”; Bocsánat!”, ha tehát használják ezt a három szót, a házasság ragyogóan halad előre. Ez ugyanis segítséget jelent.
Te, Irina, megemlítetted, mi a házasság egyik nagy ellensége manapság, ez pedig a genderelmélet. Ma világméretű háború folyik a házasság tönkretételére! Ma ideológiai gyarmatosítások folynak, amelyek pusztítanak, de nem fegyverekkel, hanem eszmékkel pusztítanak. Ezért védekezni kell az ideológiai gyarmatosításokkal szemben!
Tehát ha problémák merülnek fel, a lehető leghamarabb, még napnyugta előtt béküljetek ki, és ne felejtsétek a három szót: „Szabad?”, „Köszönöm!”, „Bocsáss meg!”.
Fordította: Tőzsér Endre SP Forrás: http://ilsismografo.blogspot.hu; Vatikáni Sajtóközpont
– Most Joshua McElwee következik, a National Catholic Reporter amerikai újságtól.
Joshua McElwee:
– Köszönöm, Szentatya! Ugyanabban a tegnapi beszédében, Grúziában, mint más országokban is, beszélt a genderelméletről, és kijelentette, hogy az a főellenség, a házasság elleni fenyegetés. De szeretném megkérdezni: mit mondana olyasvalakinek, aki éveken át szenvedett a szexualitásával, és valóban úgy érzi, hogy létezik egy biológiai probléma, hogy testi kinézete nem felel meg annak, amit saját nemi identitásának tart. Ön mint pásztor és pap hogyan kísérné az ilyen személyeket?
Ferenc pápa:
Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy papként, püspökként – és pápaként is – kísértem homoszexuális hajlammal és gyakorlattal rendelkező személyeket. Kísértem őket, közelebb vittem őket az Úrhoz, vannak, akik nem voltak rá képesek, de kísértem őket, és soha senkit nem hagytam magára. Ez az, amit tenni kell. Az embereket úgy kell kísérni, ahogyan Jézus kíséri őket. Amikor egy ilyen állapotban lévő személy Jézus elé érkezik, Jézus biztosan nem mondja neki: „Takarodj, hiszen homoszexuális vagy!” Nem!
Az, amit mondtam, az arra a gonoszságra vonatkozik, amelyet ma a genderelmélet sulykolásával tesznek. Egy francia apa mesélte nekem, hogy az asztalnál beszélgetett a gyermekeivel – ő katolikus, a felesége katolikus, a gyerekek katolikusok, felszínesen, de katolikusok –, és megkérdezte a tízéves fiát: „Mi szeretnél lenni, ha majd nagy leszel?” – „Lány.” Az apa rájött, hogy a tankönyvekben a genderelméletet tanítják. Ez ellentétes a természetes dolgokkal. Egy dolog, hogy valakiben megvan ez a hajlam, ez az irányultság, és van olyan is, aki megváltoztatja a nemét. De másik dolog az iskolákban ebben az irányban tanítani, hogy megváltoztassák az emberek gondolkodásmódját. Ezt én „ideológiai gyarmatosításoknak” hívom.
