Az LMP minapi kongresszusán Schmuck Erzsébet társelnök a következőket mondta: „Az LMP célja az elkövetkező időszakban, hogy még közelebb vigye a zöldpolitikát az emberekhez.” Ez dicséretes cél lenne, ha az LMP politizálása szakmai alapon nyugodna, nem mosná össze az aktuális feladatokat a hosszú távú feladatokkal, és szakmai kérdéseket nem utcai politizálással kívánná eldönteni. Sajnos, a párt eddigi politizálása nem a felsorolt elveken nyugszik. Mivel a KATA törvény módosítása nem mozgatott meg tömegeket, és a hídelzárásokkal sem lehetett népszerűséget szerezni, az ellenzék számára úgy jött a fakitermelési szabályok átmeneti enyhítése, mint a sivatagi vándor számára a manna. Végre egy ügy, amivel tömegeket lehet folyamatosan utcára vinni! Az LMP „erdőirtással” kapcsolatos akciójának valójában három célja van: a médiafigyelem, a kormány lejáratása és a párt támogatottságának növelése.
A hazai „zöld” politizálás színvonalának áttekintése céljából idézek Schmuck Erzsébet környezetvédelmi aktivistának és Gál József LMP-s szóvivőnek a Klubrádióban, augusztus 8-án elhangzott, „erdőirtással” kapcsolatos nyilatkozatából: „Ez a rendelet felold mindenfajta korlátozást, gyakorlatilag még a természetvédelmi területeket is tarra lehet vágni…a magyaron kívül egy kormány sincs Európában, amely a klíma- és vízválság közepette erdőirtásba kezd…Továbbá az erdőknek nemcsak anyagi hasznuk van, nemcsak az számít, mennyi faanyagot lehet belőlük kitermelni, hanem például oxigént adnak…Orbán Viktor hiányzott az iskolából, amikor az erdőkről tanultak, különben kormánya nem fogadta volna el ezt a „sorsrontó” rendeletet. Az LMP a jogszabály megsemmisítését kéri az Ab-tól – közölte Schmuck Erzsébet…Gál József elmondta, hogy a kormányrendelet visszavonása érdekében pénteken elindított petíciójukat 25 ezren írták alá három nap alatt. Az LMP szerint az a legfontosabb, hogy minden otthonban legyen fűtés, de 12 év elhibázott energiapolitikája vezetett oda, hogy most ilyen rossz, kapkodó intézkedéseket vezetnek be. – El a kezekkel a magyar erdőktől! – hangoztatta az ellenzéki párt szóvivője.”
Ezt a politizálási stílust éles szemmel már száz évvel ezelőtt észrevette Oswald Spengler. Idézet a „Nyugat alkonya” című monumentális mű II. kötetéből: „Az ész mindenhatóságába vetett határtalan bizalom korában élünk. A szabadság, a jog, az emberiség, a haladás nagy, általános fogalmai szentek. A nagy elméletek evangéliumokként hatnak. De meggyőző erejük nem elveken nyugszik – mert a párthoz tartozó tömegeknek sem kritikus energiája, sem megfelelő rálátása sincs ahhoz, hogy mindezt komolyan megvizsgálja –, hanem a jelszavak szentségén. Mindenesetre a varázslat a nagyvárosok lakosságára és a racionalizmusnak, a „művelt emberek e vallásának” a korszakára korlátozódik. A parasztságra egyáltalán nem hat, és a városi tömegekre is csak bizonyos korban: ott azonban egy új kinyilatkoztatás erejével. Az emberek megtérnek, áhítattal csüggnek a szavakon és ezek hirdetőin; képesek mártírokká válni a barrikádokon, a csatamezőn, az akasztófán.”
Most pedig fussunk át az LMP fent idézett nyilatkozatán, és vessük össze O. Spengler zseniális megállapításaival. Napjainkban a „zöld” evangélium a természet- és környezetvédelem, a Föld megmentése a klímakatasztrófától. Ugyanakkor, a fent idézett nyilatkozatból kitűnik, hogy még a párt politikusainak sincs „rálátásuk” az ügyre, nemhogy a tömegeknek. Fogalmuk sincs az erdőgazdálkodásról és annak annak jogszabályi környezetéről. Ugyanis szó sincs az összes korlátozás feloldásáról és szó sincs erdőirtásról, de ez nem számít. A miniszterelnökünkkel ironizáló Schmuck Erzsébet pedig tévesen hiszi azt, hogy az erdők a Föld tüdői. Ez az ő pozíciójában megbocsáthatatlan szakmai tévedés! Ugyanis az iskolákban azt tanítják, hogy a fotoszintézis során a növény klorofillja a nap energiájának segítségével a talajból felvett vízből és a levegőből felvett szén-dioxidból cukrot állít elő, és az asszimiláció melléktermékeként oxigén jut a levegőbe: 6CO2+6H2O=C6H12O6+6O2. Majd a cukorból jórészt cellulóz és lignin képződik.. De amikor a faanyag elkorhad vagy elég, az anyagmegmaradás elve alapján a lebomláshoz ugyanannyi oxigénre van szükség, mint amennyi az asszimiláció során felszabadult. Az erdők tehát nem a Föld tüdői! Ezt bizonyítja az a tapasztalati tény is, hogy miközben az elmúlt 2000 évben az emberiség az erdők felét kiirtotta, átalakította mezőgazdasági területté, és a népesség száma kb. 200 millióról közel 8 milliárdra nőtt, addig a levegő oxigén tartalma nem mozdult el a 21%-ról . Manapság nyolcvanszor kisebb erdőterület jut egy emberre, mint kétezer évvel ezelőtt, mégsem fulladunk meg. Hogyan lehet hiteles az LMP szakmai politizálása, ha Schmuck Erzsébet környezetvédelmi aktivista ezt az alapvetést nem tudja! Az erdők különösen a biológiai sokféleség megőrzése szempontból fontosak! Kíváncsi lennék arra, hogy az LMP szakpolitikusainak van-e fogalmuk arról, hogy mit jelent az általuk sokszor hivatkozott fogalom, és az miért fontos? Azt pedig, hogy az elmúlt 12 év energiapolitikája vezetett a hazai energiaválsághoz fölényesen cáfolja az a tény, hogy Németország, a „zöld” programok éllovasa a magyarnál sokkal nagyobb energiaválságban van. A rádiónyilatkozatban az LMP energiapolitikai problémára politikai választ adott! Ez a tömegek félrevezetése. Napjainkban az ügyeletes jelszó: „El a kezekkel a magyar erdőktől!” Ezzel a jelszóval lehet utcára vinni jó szándékú, de az ügyben tájékozatlan tömegeket, és így válik a természet- és környezetvédelem a „művelt emberek vallásává”. Ezért képes a nagyvárosok lakossága áhítattal csüngeni a 2003-ban született gyermeklány, Gréta Thunberg szavain, aki több világkongresszuson és csúcstalálkozón is felszólalt, sőt, még az ENSZ-ben is szót kapott. Ide süllyedt a „zöld” politika szakmaisága! Napjaink „mártíromsága” pedig a „zöld” aktivistáknak legfeljebb élő fákhoz való láncolását jelenti. A politikus asszony a riportban ismét szóba hozta a „zöldek” egyik vesszőparipáját, a tarvágást, tágabban értelmezve a vágásos üzemmódot, de terjedelmi okokból erre majd egy későbbi időpontban kerítek sort. Ebben az érzelmi alapú, tényeket semmibe vevő, áltudományos politizálásban az a végtelenül szomorú, hogy tényleg közeledik a klímakatasztrófa, ugyanakkor ettől a doktrínér „zöld” politikától nem várható el a Föld megmentése. Igaza van O. Spenglernek, a „zöld” politika csupán jelszavakban létezik!
Idézet Fekete Gyula „Tengercseppek” című aforizmagyűjteményéből: „A doktrinérek nagyon hasznos emberek, amíg téziseikkel, ábrándjaikkal, merész képzelgéseikkel ébresztgetik, provokálják a gondolatot. Ám, ha a doktrinát az állampolitika felkarolja, trónra segíti, hatalomhoz juttatja – kész pokol…A politikus doktrínér a legveszedelmesebb fajta hívő…A doktrinérnek is megvan a maga kályhája: az ügyeletes Nagykönyv, az ügyeletes istenség, az ügyeletes Tézis…Anélkül, hogy téglához, kőhöz, habarcshoz nyúlna, a doktrinér tételekből, rögeszmékből, hipotézisekből épít magának lombikvilágot.” Napjaink ügyeletes tézise: ha Oroszországot embargóval sújtjuk, akkor Putyinnak nem lesz pénze a háború folytatásához. És mivel a doktrinát az Unió politikusai „felkarolták”, már hét szankció sújtja Oroszországot. A „zöld” politikusok nem tudnak ettől a „rögeszmétől” szabadulni, miközben már mindenki látja azt, hogy az Oroszország elleni szankciók az Unió számára sokkal fájdalmasabbak, mint Oroszország számára. Erre a „lombikvilágra” Németország a legjobb példa, ahol a „zöldek” már hatalomra kerültek, és ahol működésük eredményeként már a német gazdaságnak, Európa motorjának a működése is veszélybe került, nem beszélve a lakosság energiaellátásáról. A németek számára a tél lehet a „kész pokol”. A német „zöld” politizálásban az a tragikomikus, hogy újra nyitják a külfejtésű szénbányákat és a szénerőműveket, valamint atomenergiát importálnak Franciaországból, miután saját atomerőműveik többségét leállították. Korunk „zöld” politikusa az a tudálékos, életidegen, vélt igazságokhoz ragaszkodó, nagyvárosi szobatudós típus, aki az Élet nagy, valódi problémáinak megoldására teljesen alkalmatlan. Ezt a tanulságot levonhatjuk a brüsszeli „zöld” elit eddigi egész ténykedéségéből is. Most éppen a mezőgazdaság tönkretételén munkálkodnak, de már szóba hozták annak a szükségességét is, hogy az erdőkre vonatkozóan is valamilyen közös szabályozásra lenne szükség. Gondoljunk csak a mediterrán és a skandináv erdők különbségére! A dendomassza (a faanyag) elégetésével kapcsolatban pedig hamis állításokkal bombázzák a közvéleményt azt állítva, hogy a dendromassza elégetése nem karbonsemleges. Ettől a demagóg „zöld” politikai erőtől nem várhatjuk el a klímakatasztrófa elhárítását! Ennyit a tartalomról. Ami pedig a formát illeti, az LMP politizálási stílusa nem más, mint Saul Alinsky módszerének gyakorlatba való átültetése. Idézet a radikálisok 12 szabályából: „Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel…Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.” Ez a politizálási stílus a parlamenti demokrácia aláásása, a közélet hiszterizálásával. Most pedig Schmuck Erzsébet ezt a valódi tartalom nélküli „zöld” politikát kívánja „közelebb vinni” az emberekhez. Még több embert az utcára!
Végül mi, magyarok tanulhatnánk a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyéből. A hazai és nemzetközi környezetvédők követelésére a magyar állam 1992-ben felmondta a szerződést, ellenlépésként pedig a szlovákok megépítették a „C” változatot. A „papírtigris” megmutatta karmait. A nagymarosi vízlépcső megépítésének felmondása megalapozott volt, de az egész beruházás felmondása óriási hiba volt, mert a szlovákok közreműködésünk nélkül is képesek voltak a Duna elterelésére, és a beruházás részleges befejezésére, saját területükön. A helyzetből a környezetvédők követelésére kihoztuk a legrosszabbat. A vízkormányzás Dunakilitiről átkerült Szlovákiába, a szlovákok pedig a Duna főmedrébe alig engednek vizet, aminek következtében Szigetközben a talajvíz igen mélyre süllyedt. Az osztrák kivitelezőnek pedig kártérítés címen 2,65 mrd schillinget fizettünk. Jól emlékszem, hogy a környezetvédők leginkább a vastag kavicsrétegben tárolt víz minőségéért aggódtak, mert az Európa egyik legnagyobb vízkészlete. Azóta sem hallottam, hogy mi történt a víz minőségével. A téma ma már számukra érdektelen, elvesztette politikai aktualitását. A szakmai döntést ugyanis az is nehezítette, hogy a civil mozgalomra rátelepedett a politika, a vízlépcső elleni tiltakozás a rendszerváltás szimbólumává vált. Tanulságképpen Szabó Gábor környezetvédő újságíró véleménycikkéből kiemelek egy mondatot, mely a Greenfo honlapján olvasható: „…hétfői parlamenti beszédében a Duna Körhöz hagyományosan közel álló SZDSZ frakcióvezetője kijelentette: a mozgalmak nem tehetők felelőssé a rossz döntésekért, de »ma már tudjuk, téves tanácsokat adtak.« Megszívlelendő mondat! Bonyolult ügyekben ide vezet az érzelmi alapú, utcai politizálás, valamint az, ha szakmai kérdésekre rátelepszik a politika. Zöld politizálásra, ahogyan azt Fekete Gyula író lényeglátóan megjegyezte, gondolatébresztőként van szükség, de ezt a politikai erőt nem szabad hatalomhoz juttatni! Batsányi János után szabadon: Vigyázó szemünket Berlinre vessük! Azt akarjuk?
2014-ben megalakult a Pro Silva Hungaria mozgalom. Küldetéstudata a honlapjáról: „…célja a folyamatos erdőborítást fenntartó erdőgazdálkodás szakmai támogatása. A mintegy 100 tagból álló társadalmi szervezet a Pro Silva elveknek elkötelezett erdőgazdálkodókból, természetvédőkből és ökológusokból áll. A Pro Silva elveknek megfelelő erdőgazdálkodás a minőségi faanyagtermelés mellett biztosítja az erdei biodiverzitás, és az erdei ökoszisztéma funkciók folyamatos fennmaradását. Ez a gazdálkodási mód biztosítja az erdők gazdasági, védelmi és közjóléti rendeltetéseinek harmóniáját.” Megkockáztatom, hogy Schmuck Erzsébet, Kanász-Nagy Máté vagy Ungár Péter „zöld” politikusok erről az önkéntes mozgalomról még csak nem hallottak. A száz fős kezdeményezés mára az egész országot behálózó mozgalommá terebélyesedett. Az ország erdeiben üzemi méretű kísérlet folyik azzal a kutatási céllal, hogyan lehet átvezetni az egykorú erdőket vegyes korúvá? Lehet, hogy a városi „zöldek” számára ez egyszerű ügy, de mi erdészek, akik náluk jobban ismerjük az erdő működését bevalljuk, hogy még csak az adatgyűjtésnél és tapasztalatszerzésnél tartunk, biztos receptjeink még nincsenek. A feladat bonyolultságát ekként érzékeltetem: ha például egy ötvenéves erdőt át akarunk alakítani úgy, hogy benne nagyjából minden korosztály meglegyen a csemetétől a százötven évesig, akkor ez a munka még száz évig tart. De még akkor sem őserdő jön létre, hanem csak ahhoz hasonló. A kísérletekkel műveleti szinten arra próbálunk választ kapnunk, hogy mikor, hol, mit és mennyit kell kivágnunk ahhoz, hogy vegyes korú és elegyes erdőt kapjunk? Továbbá, hogyan lehet kíméletesen kihozni a kitermelt faanyagot az egyre inkább természetes szerkezetűvé váló erdőből? Végül megjegyzem, hogy azok az idős erdők, melyeket a „zöldek” foggal-körömmel védenek még akkor születtek és növekedtek, amikor természetvédelmi törvény még nem is volt. Nem az erdészektől kell félteni a magyar erdőket! Az erdészek Trianon óta megduplázták az erdőművelési ágba tartozó területet! Az erdész társadalom pedig nem érdemli ki az LMP által megfogalmazott politikai indíttatású, ingerült hangvételű, a tényeket semmibe vevő, minden szakmaiságot nélkülöző kritikát! Az LMP eddigi politizálásából leszűrhető az a tanulság, hogy a párt a brüsszeli „zöldek” szatellitpártja, a brüsszeli „zöld” politika pedig a Föld megmentése helyett Európa sírját ássa. Az LMP „zöld” politikája már csak azért is hiteltelen, mert a globalista Gyurcsány Ferenc támogatójává vált. Ugyanis a természeti erőforrásokat kizsákmányoló, fogyasztói társadalmat építő, vég nélküli gazdasági növekedést hirdető globalizmus, és a valódi zöld politika közötti ellentét kibékíthetetlen!
B.P. ny. erdőmérnök
Telki