A házasságszédelgő határeset. Még nem bigámista, mert azt a törvény büntetni rendeli, míg azokra a kedves szélhámosokra, akik behízelgő modorukkal, kellemes személyiségükkel, behálózzák ellenkező nemű embertársukat, az esetek döntő többségében a törvény őre is legfeljebb haragudhat, de nagyon nem bánthatja.
A házasságszédelgés ugyanis közreműködést igénylő foglalatosság, kell hozzá az is, aki hagyja magát szédítgetni.
A házasságszédelgő leginkább férfi szokott lenni. Nőkre ilyesmit nem mondanak, ha egy nő egy, vagy sok férfit bolondít azzal, hogy egyszer majd a felesége lesz és közben nőisége tervszerű és célszerű használatával különböző anyagi javak átadására veszi rá a kiszemeltet, arra a nőre egészen más jelzőt szoktak alkalmazni, amit a szemérmetes nyomdafesték nehezen visel el.
Szóval a kedves, joviális, behízelgő modorú, s látványra is szimpatikus férfiak egy része szokta a fejét a házasságszédelgés igencsak jól fialó elfoglaltságára adni. Meglehet valamikor a kamaszkoruk idején még nem járt affélén az eszük, hogy a kellemest ilyen módon kössék össze a hasznossal. De hát ugye, ha az emberfia bekerül egyszer a sodrásba…
A házasságszédelgő – a fentebb felsorolt külső tulajdonságai okán – igen alkalmas politikai pályára is. De ha jól belegondolunk, a profivá fejlődött házasságszédelgő, belső tulajdonságai is igencsak predesztinálják e szakmára. Itt a szemrebbenés nélküli hazudni tudás képessége és az azt nagyban erősítő lelkiismeret furdalás teljes hiánya, egymásra feltétlenül szinergikus hatással vannak.
Ha szétnézünk a tömegdemokráciák szivárványos világában, láthatjuk, micsoda karriert voltak képesek befutni külsőségeikre támaszkodva ilyen-olyan politikusnak állt szédelgők. Azt azért becsülettel meg kell jegyezni, nem egészen önmaguktól, hanem azok akaratából, akik felismerték ezekben a figurákban a népek bolondítására meglévő potenciált, s hozzá tudták rendelni – hisz rendelkezésükre állt – azt az elképesztően aljas és profi médiahálózatot, amely már évtizedek óta alakítja a befogadó közeget, magát a választópolgárt.
S ha már ott vagyunk, arrafelé volt nem is olyan régen a Fehér Ház orális… akarom írni, ovális termében olyan bájgúnár lakó, aki lehúzott slicce elé térdepeltetett gyakornok lányt, vagy lányokat, nyilván nemzetbiztonsági érdekekből. Nem kell persze átrepülnünk az új világba, van itt e tájt, az öreg kontinensen olyan kedves kölyök kinézetű gerontofil (Wikipédia: gerontofília=idősek iránti vonzódás) politikus, aki nyilván e devianciájával is sok szavazót nyert meg magának.
A kizárólag a külső kinézet alapján való választás Magyarországon sem ismeretlen dolog. Vettek elő már a politikai naftalinból olyan megnyerő-, szimpatikus-, egykori pártkádert, akit visszamenőlegesen politikussá nyilvánítottak és – bár a folyamatos és tagolt beszéddel akadtak időnként komoly gondjai – az emeszpé miniszterelnök jelöltjeként sikerült választást nyernie. Mondjuk az ebül szerzett jószág, ebül is veszett, hisz jött egy új komédiás, bolondot csinált a joviális szamárból, aztán kiebrudalta a miniszterelnöki hivatalból és gyorsan a helyébe ült.
A már egyszer sikerült receptet felidézni látszik az emeszpé most is. Miután nem találtak saját pártjuk táján sem valódi politikust, sem a jámbor lelkeknek legalább ránézésre befogadható személyiséget, s olyat meg még inkább nem, amelyik mindkét kívánalomnak megfelelne, szétnéztek az általuk birtokolt – vagy inkább bitorolt -, sivár politikai rónán és meglátták… Meglátták, a talán jó jelöltnek valót. Az illető férfi ugyan, de sok egyéb tulajdonsága alapján sokkal inkább hajaz a bevezetőben említett női házasságszédelgőre, akire – mint tudjuk – egészen más jelzőt szoktak akasztani, a politikai szóhasználatban is, és még úgy is szemérmeskedik tőle a nyomdafesték. Leginkább egy régi sláger szövege jeleníthetné meg, miről van szó: „Minden sarkon álltam már.”
Nem nagyon akart kötélnek állni a langaléta legény, de mégis rábeszélték, hisz mindennel rendelkezik, ami csak szükséges a miniszterelnöki szakmához. Jól öltözködik, snájdig a megjelenése, bizalomgerjesztő a kinézete, megnyerő a mosolya, olyan szégyenlősen visszafogott stb. stb. Nincs az, az özvegy milliomos mami, aki ellent tudna állni egy ilyen fiatalember közeledésének. Akkor meg mi lehet a kérdés, miniszterelnököt kell csinálni belőle, a többit meg majd meglátjuk, gondolták az emeszpé politikai boszorkánykonyhájának séfei.
S bekövetkezett! Megválasztották a baloldal sikerének zálogát. Abban a reményben, hogy csoda történik megint. Húsvétkor, Karácsonyt fognak ünnepelni.
K. T.
