Sokan közülünk amatőr módon hódolnak a sütés-főzés művészetének. Néhány ételféleségünk híressé vált a világban, sőt a politikában is, és speciális helyet foglal el az emberek tudatában.
A Kádár-rendszer jellemzésére a nyugati politikusok a „gulyáskommunizmus” szóösszetételt használták. Kétségtelen, volt gulyás, és volt kommunizmus is. A jelzőként használt gulyás szó pozitívumot sejtetett a szovjet elnyomás alatt diktatúrát elszenvedő országunk megítélése szempontjából. Kádárék „konyhatechnológiája” az egytálétel szisztémájára épült, csakúgy, mint az egypártrendszer kommunista, később szocialistának nevezett gyakorlata.
A kommunista pártpolitikához illeszkedő virtuális gulyásban átvitt értelemben megvolt minden összetevő. Volt munka, igaz, ez a gyárkapukon belül már másként nézett ki. A másodállást vállalók élvezhették a nadrágszíjkerteket, a bennfentesek hozzájuthattak Trabanthoz, Moszkvicshoz. A pult alóli kereskedelem virágzott. Az otthon főzött gulyásból legtöbbször a hús sem hiányzott.
A nyugati világtól vasfüggönnyel elzárt magyarok a szomszédos kelet-közép-európai országokhoz képest a virtuális és az echte gulyással jól lakhattak, ennek azonban ára volt, és az ország teljes eladósodásához vezetett. Magyarország nem kerülhette el 1989-re a bolsevizmus, kommunizmus, majd 2010-re az előzőekből átvedlett szociálliberalizmus hatalomgyakorlásának automatizáltan programozott végjátékát, a gazdasági csődöt.
De minden rosszban van valami jó. A 2010-ben nagy többséggel megválasztott nemzeti kormány, a nép akaratával és szorgos munkájával, két választási ciklus alatt ismét élhetővé tette a hazát. Az EU-ban egyenrangú tagként viselkedve, féltve őrizzük a belépési szerződésekkel át nem adott szuverenitásunkat, identitásunkat. Európa hosszú távú céljait tartjuk szem előtt, védve kontinensünk érdekeit.
Az újkori népvándorlás Európára szabadítása és az amerikai pénzügyi körök egyre nyíltabb világbirodalmi elképzelései más megvilágításba helyezték a brüsszeli uniós apparátus viselkedését. Az emberi sorskérdésekbe a tőke beavatkozási lépéseinek sorozatát láthatjuk. A pártpolitikai érdekek a brüsszeli kettős mérce alkalmazásával érvényesülnek. Soros György élő példaként szembesíti a magyarokat az előbbiekben leírt igazsággal.
A karmester vezényletével erőszakos lépésekkel próbálják a nemzetállamok függetlenségét megnyirbálni. Európa határvédelme nem megoldott, az EU-parlamenti képviselők közül sokan kötényből árulják a kontinens népeinek életterét. Elfeledkeznek arról, hogy mandátumukat a választások során a nemzetek polgáraitól kapták. A közvetett képviselet demokráciában eddig jól működő intézményrendszerét a jogi és erkölcsi szabályok felrúgásával megsemmisítik. Az EP-képviselők közel egyharmada, a George Soros-féle képletet alkalmazva, nem kíváncsi a választók akaratára, és megbízás nélküli ügynökként támogatja a pénzmágnás világbirodalmi törekvéseit.
Sajnálatos módon ezt teszi a magyarországi ellenzék is. Visszaélve a választók bizalmával, pártérdekeket képvisel, lobbistává vált és lakáj módjára szolgálja ki az őt támogató pénzügyi tőkét.
A magyar nép már kiismerte a vörös ármányt. Az ellenzék vezetői ugyanazok, akik zárt pártideológiai rendszerüket követve már többször belebuktak országlásukba. Néhány, az általuk létrehozott és táplált szatellit pártocska hátsóján még ott van a tojáshéj, politikai értelemben azokat nem lehet komolyan venni.
A választók 2018-ra megtanulták, hogy mi a megvalósíthatatlan ígéretek és a „valóságnagybácsi” közötti különbség. Éppen ezért nincs szükségük hamis gulyásra. Ebből az ételből sem külföldön, sem belföldön már nem lesz szállóige.
Az adófizetők forintjaiból csak kormányzati felelősséggel lehet gazdálkodni, mégpedig úgy, hogy lehetőleg minden ember egy kicsit jobban éljen. Társadalom iránti érzékenységgel kell a „tortát” szeletelni. Lézerkéssel kell végezni az elosztást, és nem úgy, ahogy az ellenzéki pártok: húsbárddal, annak érdekében, hogy az általuk elcsábításra kiszemelt társadalmi csoportok szavazataihoz jussanak.
Arról keveset hallani, hogy mi kerül az ellenzék receptje szerint a gulyásba. Egyelőre az látható, hogy csak hamis gulyásról beszélhetünk. Ebben nem lesz olimpia, stadionok, tornatermek, uszodák, Római-parti árvízvédelem, világszínvonalú Városliget és Paks 2-t is száműznék.
Természetesen a tűzhely közelébe sem engednék a 2010 óta jól működő kormányzást, „szabad a gazda” alapon, ismét elkezdődne a mérhetetlen korrupció és az ország gazdaságának kiárusítása.
A magát újabban néppártinak mondó, önmagát felélő ellenzéki párt most már hozzájárulna a hamis gulyás elkészítéséhez is. A valódi gulyás receptjét szintén félrelökik, alapanyagként marhalábszár helyett csizmaszárat ajánlanak. Repeta csak a gárdamellény nélkül érkezőknek járna. A kül- és belföldi oligarcháknak kiszolgáltatott Jobbik halálos ölelést kínál a szocliberális tábornak, amely, ha elfogadja az együttműködést, békeporrá zúzva, ízesítésként a közösen kifőzött hamis gulyásba kerülne. Tudjuk, hogy az ellenzék, amikor hatalmon volt, nem osztogatott, hanem fosztogatott. Ha lehetősége lenne rá, akkor ezt a szokását mindannyiunk kárára, gátlástalanul folytatná, a magyar embereket hozzászoktatná, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon, a hamis gulyáshoz.
Magyar Hírlap: http://magyarhirlap.hu/cikk/103977/Hamis_gulyas
