Csizmadia László írása
Magyar Hírlap 2015.12.16.
Az újabb kori népvándorlással szánalmas iszapbirkózást folytat az Európai Unió vezetése. Az Unió polgárainak nagy többsége a keresztényi civilizáció értékeinek követése mellett ésszerűen különbséget tesz a politikailag üldözött menekültek és a gazdasági bevándorlók között.
Félti hazáját, családját és kultúrájának ezer évesnél is több értékeit.
Az polgárok nem értik, miként hagyhatjuk működni az embercsempészek mocskos szándékkal átitatott bűnös tevékenységét, amely a védtelen, félrevezetett sokaság átverését szemünk láttára intézményesíti.
Miért nem szervezhető meg az Unió nyugati részére a legális ellenőrzött munkaerő import és miért kell a migránsokkal feldúlatni a békés, dél- és kelet-közép-európai lakosság élettereit?
Nem értjük azt sem, hogy mi köze van az elfuserált, általunk soha nem kezdeményezett közel-keleti és észak-afrikai kisháborúknak a vallási és hitbeli különbségekhez.
A válasz adott, a cél a békesség megbontásával egymásnak ugrasztani az embereket. Az araboknak megmondjuk, mikor van tavasz és rájuk erőltetjük az amerikai demokráciát. Ezzel egy időben el kell hitetni Európával, hogy népeik biztonsága csakis fegyverrel garantálható.
Más kérdés, hogy eközben hullik a muszlim és a keresztény.
Fegyver gyártók és kereskedők gazdagodnak a békéhez szokott polgárok pedig kénytelenek elfogadni a nagyhatalmak basáskodását.
Az Európai civilizáció népeit gondolkodásra tanította. A zsidó-keresztény kultúra más szinten működik, mint ahogy a láthatatlan pénzügyi hatalom elképzeli.
Eljött az idő, amikor a globalizáció haszonélvezői és a gender művek exportálói szembetalálják magukat azokkal az ellenállókkal, akiknek vallási hovatartozástól függetlenül érdeke nemzetük fenntartása, őseik hagyományainak megőrzése, szuverenitásuk, identitásuk mellett a helyi szubszidiaritás működtetése.
Lapozzunk, és tegyük világossá, hogy az eddig viszonylag működőképes európai uniós apparátus az újabb kori népvándorlás kezelésében megbukott. Nem képes az európai polgárok érdekeit képviselni.
A német-francia tandem kisodródott a kanyarból. Vezetőik tévesen mérték fel honfitársaik érdekeit, mindent a gazdaság igényeinek rendelnek alá, mit sem törődve az emberek erkölcsi érzelmeivel, ahol is a szülőföld védelmének és a család primátusának döntő szerepe van. A jólét mit sem ér, ha annak előnyeit egy kialakuló párhuzamos társadalomban már nem lehet szabadon megélni.
Merkel kancellár asszony és Francois Holland kicsúszott a pályáról. Politikai karrierjük végére értek. Hazájukban úgysem tudják népszerűségüket visszaszerezni, hogy az Unió lakosságát erővel próbálják rákényszeríteni téves felfogásuk elfogadására. Nagyhatalmi státuszukkal rátelepedtek az Európai Unió bürokratikus apparátusára. Tartják a bankot, és cinkelt kártyákat osztanak a közös asztalnál ülőknek.
Ezt nemcsak a V4-ek ismerték fel, hanem kinyílik a szeme a balti és nyugat-balkáni országoknak is.
Az ellenállás fokozódását láthatjuk a közelmúltban lezajlott uniós országbeli választások eredményeiben. A radikális, sokszor szélsőséges jobboldali erők előretörése pedig több mint intő jel. Rámutat az Unió szükségszerű, elkerülhetetlen, politikai és szervezeti reformjára. A 24. órában van még remény arra, hogy mindezt a józan ész akarata szerint lehessen végrehajtani.
Ehhez az Unió két országa szolgáltathatja az etalont.
Miért is?
Magyarország, majd Lengyelország népe és kormánya bemutatta, hogy a szélsőjobb előretörése meghiúsul, ha olyan patrióta szemléletű haladó polgári kormányzás van, amely hallgat a közjóra vágyó többség szavára.
Az emberek bölcsek, ha nem kényszerítik őket szélsőségesen radikális cselekvésekre, tudják, hogy ablakot nem lehet géppuskával tisztítani, mert az drága mulatság.
Napjaink történelme száguldásba kezdett. Nincs idő a totojázásra. Az uniós országokban percről percre változnak a pártpreferenciák. Egy biztos, a neoliberalizmus és posztkommunizmus ideológiája kiürült, pénzzel és fegyverrel is csak ideig-óráig lehet a felszínen tartani. Ebben a helyzetben célszerűnek látszik, hogy az Európai Unió Parlamentje feloszlassa magát.
Az Európai Bizottság szánalmas működését is meg kell szüntetni. Az Unió szervezeteinek átalakítását a közös jogszabályi rendszer felülvizsgálásával kell megkezdeni. Addig is a nemzetek tagállamainak parlamentjei elvégezhetik a megszűnt Európa Parlament feladatait. Az európai közös kormányzás pedig az Európa Tanács miniszterelnökeinek átmeneti feladata lenne, amelyhez a szakmai hátteret a tagországok szakminisztereinek közös ajánlásai biztosítanák.
Az EU apparátusa elaggott, működésképtelen, pártpolitikai érdekek szerint vezérelt. Túlzott számú megélhetési politikus édenkertje, lobbisták, korrupciós tevékenységének melegágya.
Érdemes lenne a 28 tagország polgárait elektronikus szavazással megkérdezni arról, hogy az EU reformjára szükség van, vagy sem. Önvizsgálattal és bátorsággal mentsük, ami menthető.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
