Gyurcsány erkölcsi romlása akkor kezdődött (vagy csak folytatódott?), amikor a rendszerváltás után a volt KISZ-vezérből ifjúsági és sportminiszter lett. Egy velejéig aljas, bukott rezsim ifjúsági vezetőjéből az új, szabad ország ifjúsági vezetője. Lehetett volna, de nem volt hiteles ez a váltás. Már akkor a markába röhögött. Aztán a romlás folytatódott, amikor a lemondatott Medgyessy után miniszterelnökké avanzsált, és közölte ország-világgal: bárkiből lehet miniszterelnök, aki elég rafkós. Ekkor már nem a markába, hanem a szemünkbe röhögött. Az egész nemzetébe.
Gyurcsány mindössze egy év és nyolc hónapon át tartó első regnálása semmi jót nem hozott, de a második kormányzása gyalázatosabb volt még az elsőnél is. Tudta fokozni. 2006-ban az 56-os forradalom 50. évfordulóján a szemkilövetős brutális rendőrattakért azóta sem vállalja a felelősséget. Majd jött az alávaló őszödi beszéd, melyet követően masszív tüntetések kezdődtek. De a nép hangja és haragja cseppet sem érdekelte: majd megunják és haza mennek, mondta cinikusan. 2007 júniusára népszerűsége rendszerváltás utáni miniszterelnöknél soha nem tapasztalt mélységbe zuhant. A magyar Gallup Intézet felmérése ekkor megállapította: „Nincs ma Magyarországon olyan számottevő réteg, amelyik összességében kedvezően ítélné meg a kormány tevékenységét.” Nem is tölthette ki az idejét, mert 2009 áprilisában szégyenteljes módon éppen a kormányzó MSZP 78 képviselője nyújtott be ellene konstruktív bizalmatlansági indítványt, amelyet az Országgyűlés ellenszavazat nélkül megszavazott.
Amellett, hogy Gyurcsány a tehetségtelen, egyfelől „pistiző”, másfelől szemkilövető kormányzásaival gazdaságilag és morálisan tönkretette és a külföld szemében is leértékelte az országot, még meg is alázta a magyar népet. A romló gazdasági helyzettel együtt fokozódó lakossági elégedetlenséget semmibe vette: „El lehet innen menni…” Ugye emlékezetes ez a mondat? Cinizmus a köbön. De azért volt képe remegő hangon, ripacskodva eljátszani, hogy mekkora nagy hazafi (tudván, hogy ezzel sok ostoba vagy naiv ember szimpátiáját elnyeri), miközben megtagadta a határon túl rekedt, az anyaország segítsége nélkül halálra ítélt magyar részektől az állampolgárságot. És ez a hullarabló azóta is üti-vágja a határon-túliakat! Minthogy a nemzet sem, a nemzet-test Trianonnal leszakított részei szintén nem jelentenek számára semmit, csak azt, hogy Fidesz-szavazók. Márpedig az összmagyarságot (Antall-örökségként) valóban, őszintén és tisztességgel képviselő Fidesz, s még inkább Orbán miniszterelnök Gyurcsány számára ősellenség. Érthetetlen és félelmetes számára, mint ördögnek a kereszt. Orbánon becsületes harcban nem talál fogást (s ezt kényszerűen be is vallja: „nem tudom, mi az ellenszere”), hiszen a nemzet mind egységesebben áll mellette, mögötte, ami óriási erő, a tisztesség ereje. Egyszerűen, mert a nemzet döntő többsége tisztességes ember. Gyurcsány viszont magasról tesz a tisztességre. Ennek legfőbb bizonyítéka, a hírhedt őszödi beszéd, amely aljassága ellenére a hasonszőrűek körében mindössze őszinteségnek és vagányságnak minősült. Egy szempontból azonban valóban világos beszéd volt: a gyurcsányi tisztességtelenségről állított ki egyértelmű bizonyítványt, ami immár történelmi tény. Ez a beszéd arról szólt, hogy Gyurcsány nem csupán az országot tette gazdaságilag (és politikailag!) tönkre, hanem az embereket, a népet is tudatosan megtévesztette, átverte. Elkúrtuk! – mondta szocialista miniszterelnökhöz illő stílusban, pontosan igazodva hallgatósága színvonalához és mentalitásához. Nem kicsit, nagyon! –tette még hozzá büszkén. (Hát, igen, ha már csináljuk, tegyük alaposan!) De nem csak ennyi történt! Párthívei körében Gyurcsány minden további nélkül beismerte, hogy az ő vezetésével a szocialista kormány „éjjel-nappal hazudott” a magyar embereknek! Azt hinné az ember, hogy amikor ez a beszéd nyilvánosságra került, ez az ember elbujdosott szégyenében. De nem! Nincs is szégyenérzete! És ez a gátlástalan, ártalmas ember ma még mindig itt van, még mindig jelen van a magyarországi politikában, és egyre arrogánsabb, egyre tisztességtelenebb módon próbálkozik a felszínen maradni, sőt, újabb babérokra törni! Azt is kiagyalta, hogyan: európainak álcázott politikával, miközben persze kizárólag a maga és családja pecsenyéjét sütögeti. Kapóra jött neki az Európai Unió jelenlegi (minden jel szerint leköszönő!) elitjének megveszekedett nemzetellenessége, beállt hát magyarországi lakájuknak, s most együtt üvölt a farkasokkal. A nemzetállamok, köztük hazánk, és a 2000 éve belőlük felépült keresztény Európa elveszejtésére tör, abban reménykedve, hogy a vizionált új hatalom, az Európai Egyesült Államok majd felemeli, és a tenyerén hordozza. Csakhogy Európa nemzeteiből nem lesz Európai Egyesült Államok! Soros és a háttérhatalom rosszul számít. Hitler is öncélú birodalmat akart, s megbukott. Szálasi anno Hitler lakájaként „csak” a magyarságot árulta el, Gyurcsány azonban – az utóbbi időben deklarált törekvéseivel – a magyarságot és Európa összes nemzetét! Az itthoni EP-képviselő választásokra agyafúrt taktikával készült, s mint kutya a vizet, lerázta magáról a többi ellenzéki pártot, hogy a hulláikon kapaszkodjon felfelé. Most a 16 %-os szedett-vedett pártocskájából acsarkodik az 52 %-os, negyedszerre (ebből háromszor kétharmados többséggel) megválasztott Orbán-kormányra. Pedig láthatta: immár az egész ország narancsszínű, még Budapest is. Az ember nem is érti, mit képzel, mit akar még Gyurcsány. Ha kutya volna, rákiáltanék: Rossz kutya! Buta kutya! Hát nem érted, hogy nem kapsz több csontot?! Helyedre!
2019-05-27
Dr. R. GY. A.
