Első lelkesedésünkben úgy éreztük, hogy Magyarország „aranygólt” rúgott a brüsszeli miniszterelnöki csúcson. Megszenvedtük, és kormányunk is megdolgozott a migránspolitika fordulatáért. A politikusi „sztárokkal” teletűzdelt, az illegális bevándorlást támogató, sőt szervező ellenfeleink hátrébb léptek. A V4-ek és a hozzájuk csatlakozók csapatmunkája végre komoly sikert aratott. A brüsszeli adminisztrációt elérte a paradigmaváltás számukra hűvös szele.
Azonban még most sem érzik, hogy vihar közeledik, hogy nem packázhatnak tovább. Európa népeit nem tekinthetik a csicskásaiknak. Ha mégis így hiszik, jön a forgószél, az össznépi elégedetlenség. Ez a természetes erő kisöpri az áporodott levegőt az EU intézményrendszeréből. Megszünteti az ultraliberális tébolyt, amely az egyéni szabadságjogokat a közösség és a többség szabadságvédelmi jogosultsága elé helyezi.
Az unióban acélosodnak az olyan politikai vezetők, akik küldetésükkel népük bizalmát tiszteletben tartva szolgálnak. Kötelességük a pénzhatalmasságok által szervezett bűnügyekkel átszőtt népvándorlás megállítása.
Az unió alapítóinak tézisei meghatározzák, miként kell megvédeni kontinensünk szuverenitását. Sziklaszilárd döntések hozhatók a szubszidiaritás betartásával. Nehéz történelmi pillanatokban közvetlenül a néphez kell fordulni. Az a kormány, kormánypárt vagy pártszövetség lehet stabil, amelyik mögött ott áll az emberek többsége. A népek feletti öncélú politikai ármánykodás akkor is megbukik, ha hajtóereje a mammon.
Nyugat-Európa népei több mint hetven éve békés körülmények között, jólétben élhettek. Keresztény civilizációjuk jó ideig vallotta az erkölcs primátusát és alakította a jogalkotást. Megteremtődtek a rend és a rendszer feltételei, biztos talajon állt a demokrácia és a jogállamiság. A brüsszeli adminisztráció azonban széttöri ezeket a vívmányokat.
Nem véletlen, hogy keleti irányból megerősödött a közösségi szabadságot védő V4-ek szövetsége. Ők azok, akik bőrükön érzik a gyarmatosítás bűneit és foggal-körömmel ragaszkodnak nehezen megszerzett alkotmányos identitásukhoz. 1991-re sikerült hazaküldeni a szovjet megszálló csapatokat, most pedig az illegálisan érkező tömegeket, a megszállókat kell feltartani.
Idegen civilizáció támad Európára, fő céljuk a honfoglalás. A visszatérés szándéka nélkül érkező, félrevezetett embereknek embercsempészek és NGO-k árulnak méregdrága utazást az ígéret földjére. A Közel-Keletről és Afrikából illegálisan özönlő emberek bekebelezik Európát, és néhány évtizeden belül kisebbségi sorsra juttatják az európai embert.
Új harci szisztémának és cselvetésnek vagyunk tanúi és végül elszenvedői. Gombamódra szaporodnak a no-go zónák, az iszlám méregcseppjei. Győzelemre programozott eszmeiségük a modern technika eszközeivel könnyedén egyesítheti a még szétszórt erőket. Rövid időn belül kialakulnak az egymással szemben álló párhuzamos társadalmak, és elkezdődik élet-halál harcuk. Az iszlám utánpótlása kifogyhatatlan, ezzel szemben a keresztény európai népesség természetes fogyása már-már megállíthatatlan. Ha ez így megy tovább, nem kétséges, hogy ki győz le kit.
Az egyéni szabadságjogok és a szolidaritás erkölcsi tételeit elferdítő ultraliberális megélhetési politikusok kiárusítják Európát; lásd magyar képviselőit Niedermüller Péter, Jávor Benedek, Szanyi Tibor, Molnár Csaba, Ujhelyi István személyében. Ezek a megélhetési politikusok önös érdekeik alapján vágóhídra küldenék embertársaikat. Mantrázzák, hogy az olcsó munkaerő importálása segíti Európa boldogulását.
Az illegális gazdasági bevándorlók azonban nem integrálhatók, Európába érve rájöttek, hogy jobb uralkodni, mint dolgozni. Nem kívánnak a modern Európa rabszolgái lenni. Az őslakos európai embereket ellenségnek tekintik, így számunkra megszűnik a biztonság, életünket terror fenyegeti.
A kérdés az, hogy térdet hajtunk-e a ránk küldött, a pénzhatalom által szervezett veszedelem előtt vagy közös erővel megvédjük kontinensünket. Olaszország figyelmeztetett, ott már kísért a jövő árnyéka.
Emmanuel Macron, Angela Merkel hatalmi egója, politikai improvizálása ma már milliók életét teszi bizonytalanná. Ketten kívánják vezetni – országaik, népeik akaratát félredobva – az általuk elképzelt föderális Európát. Az élet rohan, az események gyorsulnak. Egyre inkább szükség lesz bölcs, határozott, az európai emberek érdekeit szolgáló politikusokra. El kell fogadni Matteo Salvini olasz belügyminiszter szavait, hogy a populizmus szükséges felfogás, hiszen a többségi iránymutatást követi.
Az aranygól még nem született meg, de a nagy helyzet kialakult. Cselekedjünk, és ne hagyjuk a döntést videóbíróra! Az uniós népek összjátéka gólpasszt jelent, és rövidesen zöröghet a brüsszeli háló.
Szerző: Csizmadia László, a CÖF–CÖKA elnöke
Forrás:
Magyar Idők: https://magyaridok.hu/velemeny/golpassz-elott-az-unios-nepek-osszjateka-3257978/
1.) Nézzük csak mi is a populizmus⁉
Az amikor az ország vezetői a lakosság akarata szerint kormányoznak.
De hogy is nevezzük ezt a viselkedét már hosszú ideje⁉ DEMOKRÁCIA‼
2.) az anarchisták jelmondata angolul: „I have made up my mind, don’t confuze mi with the fakts!”
Magyarul: „ne zavarj bele a tényekkel az előítéleteimbe!”
3.) Ideje lenne egy további alkotmány módosításra, amely a magyar állampolgárságot hazaárulás esetán elveheti.
Mivel a brüsszeli anarchista jómadarak már messzemenőleg bebizonyították, hogy hazaárulók, így ki kellene közösíteni őket a nemzetből.
Ez azt is jelentené, hogy elveszítenék a jól jövedelmező EP tagságukat és nem is lehetnének megválaszthatóak a jövőben.
4.) legyünk szolidárisak a jól képzett munkanélküli katolikus fiatalokkal‼
Nálunk munkaerőhiány van, ott meg töblet. Ez pedig az EUn belül.
Indítsanak magyar nyelvtanfolyamokat ott azoknak, akik örömmel jönnének Hazánkba dolgozni‼
5.) Hangoztatni kéne, hogy akik magukat „liberális”-nak állítják, csak hazudnak, mert ők ANARCHISTÁK.
Ne tegyük meg nekik a szívességet, hogy liberálisként említjük őket.
MIlyenek voltak az igazi magyar liberálisok⁉ Nagyapám az egyike volt az akkori liberális párt vezetőinek:
http://www.rakovszky.eu/Rako-IWS-Site/A7_SiteRubrics/Biographies/Standard/R-Istvan1847-Szep1884.shtml Istvan de Rakovszky, *1847 ~ SzeP-1884