Fehér tej és fekete kávé a népvándorlás tükrében

Ha fekete kávét öntünk a fehér tejbe, akkor az azonnal barna tejeskávévá változik.
Ha a két nagyon különböző folyadékot egy félig áteresztő hártyán keresztül hagyjuk
érintkezni, akkor is ugyanez lesz a végeredmény, de jóval lassabb lesz a folyamat,
melyet több tényező is befolyásolhat. Ha a tej oldalán kisebb a nyomás, a kávé oldalán
pedig jóval nagyobb, az fölgyorsítja a kávé részecskéinek a tejbe hatolását.
Ha az elválasztó hártya áteresztő képességét változtatjuk, az szintén befolyásolja a
folyamat sebességét.
Ha a folyamat befejeződött, akkor a barna tejeskávéból se ember, se Isten nem
képes többé a fehér tejet és a fekete kávét szétválasztani.
Ha Európa még döntően fehér ember lakta részére (ezt fontos így meghatározni, de
erről majd később) egyszerre több millió színes bőrű ember özönlene, akkor az a fehér
Európa azonnali végét jelentené. Ennek egyelőre kicsi az esélye, de nem tudhatjuk,
mit hoz a holnap.
Ha Európának erre a részére folyamatosan, napi több ezres lélekszámmal tódulnak a
színes bőrű emberek, akkor hosszabb távon ugyanaz lesz a végeredmény, de jóval
lassabb a folyamat, így bizonyos tényezőket még módunkban állhat befolyásolni.
Ha a fehér Európa lakossága fogy és öregszik, erőtlenedik, a déli kontinenseken pedig
nagyon gyorsan nő a népesség, és csökken az átlagéletkor, az olyan, mintha a tej
oldalán csökkenne, a kávé oldalán pedig erősen nőne a nyomás. Ha a népvándorlás
kibocsátó országaiban háborúk dúlnak, összeomlik a normális élet, több millió család
válik földönfutóvá, az is növeli a nyomást a kávé oldalán, gyorsítja a kávé részecskék
tejbe hatolását.
Európa fehér lakosságának népesedési mutatóit rövid távon képtelenség befolyásolni,
de még ha tudnánk is, ennek lassan beérő hatását már egészen biztosan nincs időnk
kivárni, ezért most ezt tekintsük adottnak. Ugyanez vonatkozik a kibocsátó országokra
is. Ez utóbbiak háborús viszonyain sem tud sem Magyarország, de még Európa sem
változtatni.
Az elválasztó hártya áteresztő képességét tudjuk csak befolyásolni, feltéve, ha
megvan hozzá a kellő akarat, és összekovácsolható a szükséges erő.
Sokan elmondták (ma reggel éppen Földi László titkosszolgálati szakértő a Kossuth
Rádióban), és megírták már, hogy a kávé és a tej nem magától elegyedik. Van mögötte
egy erős szándék, a megvalósításhoz pedig annyi pénz és eszköz, amennyi csak
szükséges, valamint végrehajtó kéz is bőséggel. Ez a népvándorlás nem magától
indult és nem önfenntartó folyamat, hanem egy tervezett, jól szervezett és pénzelt
invázió a fehér Európa népei, azok még valamelyest független nemzetállamai ellen.
Célja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa után Európa teljes
egésze, annak keleti fele is tejeskávévá, multikulturális, vegyes lakosságú földrésszé
váljon, és az ebbe a földbe több ezer éve belegyökerezett, büszke, önálló nemzeti
érdekeit határozottan képviselni képes nemzetek erejét megtörje.
Kinek és miért van erre szüksége?
A nemzetek fölötti multinacionális tőke korlátlan világuralomra törő háttérhatalmának –
melynek még a létezését is tagadják bértollnokaik, – de amely nélkül nem
magyarázható az elmúlt több mint 200 év világtörténelme. Azok számára, akiknek
kétségeik vannak efelől, tegyünk egy rövid logikai kitérőt! Minek van nagyobb
valószínűsége? Annak, hogy a történelem „csak úgy magától, véletlenszerűen”
történik, vagy annak, hogy a legnagyobb pénzügyi- média- katonai- és politikai
hatalommal bíró csoportok megpróbálják a világ eseményeit saját érdekeik szerint
befolyásolni? Nyilvánvalóan ez utóbbinak, erről szól az emberiség egész történelme.
Ennek a liberális, világhódító erőszakhatalomnak a független, erős, saját megtartó
hagyományokkal rendelkező nemzetállamok a legnagyobb ellenségei, mert azoknak
még van esélyük ellenállni a pénzügyi- média- katonai- és politikai gyarmatosítási
kísérleteknek. Egy tejeskávé állapotú multikulti elegy azonban erre már nem képes,
azt csinál vele a birodalom, amit csak akar: biorobotként dolgoztatja, a képernyőkön
keresztül irányított fogyasztó robotként pedig újra csak kihasználja. Egy ilyen
lakossággá züllesztett embertömeg már nem tud a mértéktelenül pénz- és
hataloméhes világhódítók útjában akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tenni.
A hódító így meg tudja tenni a következő lépését, az európai egyesült államok,
(tudatosan kis kezdőbetűkkel) majd a már egyetlen amerikai központból irányított
transzatlanti egyesült államok létrehozását, mellyel közelít a világuralom felé.
Az Európa elleni háború másik frontja a TTIP-nek nevezett, Amerika és Európa közötti
transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás, melynek tető alá hozásán évek óta
titokban(!) tárgyalnak amerikai és európai vezetők. Mértékadó elemzők szerint a
megállapodás egyértelműen Amerikának kedvez. Az amerikai központú, hatalmas
tőkeerővel és befolyással bíró multinacionális vállalatok még az elmaradt profit miatt
is perelhetik majd az európai nemzetállamokat az általuk választott bíróságon, ha azok
próbálják a hazai termelőiket és fogyasztóikat védeni. És jó eséllyel nyernek is.
A harmadik front pedig a katonai erődemonstráció. Az állítólagos orosz agresszióra
hivatkozva egyre több fegyvert és katonát vezényelnek Kelet-Európa országaiba, már
hazánkba is. Egymást érik a különböző hadgyakorlatok. Jól mutatja, hogy ki a támadó
fél, ha megnézzük a gyakorlatok helyszíneit: nem Oroszország gyakorlatozik Amerika
partjai, határai közelében, hanem éppen fordítva. Az ukrajnai háború, a bevezetett
kölcsönös embargók mind Oroszországot, mind Európát gyöngítik. Az amerikai export
pedig máris emelkedett. Ügyes! – mondhatnánk gúnyosan, ha nem a mi hátunkon (is)
csattanna az ostor.
Az Európa elleni „évszázados, következetes beavatkozási törekvés újabb nagy
áttörése idejét éljük” – írta Csapó Endre Ausztráliából. Azért olyan sikeres ez a
beavatkozás, mert az európai szocialista- és munkáspártok is cselekvő részei a
hagyományos Európa elleni háttérhatalmi gépezetnek. Magyarul árulók. Még mindig
olyan internacionalisták, mint száz évvel ezelőtt. Kongresszusaikon ma is az
Internacionálét harsogják vöröslő fejjel. Tanulságos idézni ebből néhány sort, hogy
még világosabb legyen:
„a múltat végleg eltörölni…” Igen, a független, keresztény nemzetállamok döntően
fehér ember lakta Európáját.
„A föld fog sarkából kidőlni…” Igen. Néhányszor már kidöntötték, most is ezen
munkálkodnak. Nap, mint nap tapasztaljuk saját hazánkban is a népvándorlás
kapcsán.
„És nemzetközivé lesz holnapra a világ” Na pont ez az, erről beszélünk: nemzetközi,
multikulti tejeskávé elegy! Ezt akarják! Ezt akarja nem csak a háttérhatalom
Amerikában, hanem Nyugat-Európa több vezetője, az Európa Parlament szocialista
elnöke, ezt az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, aki a Der Spiegel
1999/52. számában ezt nyilatkozta:
„Mi eldöntünk valamit, meghirdetjük, majd várunk egy kicsit, hogy mi történik. Ha nincs
nagy felháborodás, mert legtöbben meg sem értik azt, amiről döntöttünk, akkor tovább
folytatjuk, lépésről lépésre, míg már visszaút nem létezik.”
(Ifj. Tompó László – Hunhír.info írásából 2015.09.04.)
Ezért nincs egységes európai fellépés az Európa létét fenyegető népvándorlással
szemben, és ezért akarják még a védekezni akarók kezét is megkötni. Mert ők is
szemek a transzatlanti láncban, ők is a háttérhatalom emberei Európa legmagasabb
tisztségeiben! A hazai kommunisták, szocialisták pedig ezeknek hízelegnek, és
hangosan csaholva, farok-csóválva igyekeznek meggyőzni idegen gazdáikat feltétlen
hűségükről. Ami feltétlen hűtlenséget jelent a magyarsággal szemben. (Ki is nyílik tőlük
a magyar ember zsebében a bicska.)
Nehéz leírni, de azt hiszem, a fehér ember szempontjából Nyugat-Európa már lehet,
hogy elveszett. Mivel korábban gyarmatosított, kizsákmányolt észak-afrikai, ázsiai
országokat, onnan olyan nagy tömeg színes bőrű gyarmatlakó bennszülött áramlott a
gyarmatosító országokba vissza, hogy ezek már nem sorolhatók Európa még döntően
fehér ember lakta részei közé. Elég egy rövid sétát tenni nagyvárosaikban, hogy a
saját szemével lássa az ember. Erre utaltam írásom elején. Ezt a helyzetet tetézik
internacionalista, áruló vezetőik.
Ezzel ellentétben a Baltikumtól a Balkánig, a Balti-tengertől az Adriai- és a Feketetengerig
terjedő európai térben élő nemzetek soha nem voltak gyarmatosítók, hanem
éppen ellenkezőleg: gyarmatosítottak, hosszú időkig megszálltak, kizsákmányoltak,
szegények. Épp ezért megmaradtak Európa még döntően fehér ember lakta
részeinek. Ez most előnyükre, előnyünkre válhat, mert természetesen Magyarország
is ide tartozik.
És ahogy Magyarországnak joga van megvédeni önmagát, a Baltikumtól a Balkánig
élő még fehér európai nemzeteknek is joguk van megvédeni önmagukat.
Ha a létünkre törő közös ellenség ellen szoros érdekszövetséget tudunk kötni,
akkor esélyünk lehet megvédeni önmagunk fehér európai országait.
E szövetség további pozitív hozadéka lehetne a korábbi kölcsönös sérelmek okozta
ellenségesség csökkenése.
Kardos Gábor filozófus a Magyar Nemzetben 2015.aug.19-én megjelent remek
elemző írásában – https://magyarnemzet.hu/velemeny-archivum/2015/08/a-nagybevandorlasatveres
– megoldási javaslatként ezt írta: „Térségünk biztonságát tartósan
csak az alapvető sorsközösségben élő országok olyan szövetsége garantálhatná,
amely által nagyjából százhúszmilliós ország jönne létre (az EU-nál jóval szorosabb
szövetségben, közös haderővel és külpolitikával), amely minimum egy súlycsoportba
kerülne Németországgal és Oroszországgal, de az önálló fejlődés és a nagy integráció
nyújtotta piaci lehetőségek révén elég hamar gazdaságilag akár jóval erősebbé is
válhatna ezeknél.”
Egyetértek a mondat első felével és az írás legtöbb állításával, de az EU-nál jóval
szorosabb szövetség, közös haderő és külpolitika javaslatával nem. Mert ahogy a
mostani EU működésképtelen, az még inkább az lenne. Nem lehet egy országba
gyúrni Észtországot Bulgáriával, Lettországot Macedóniával.
Önálló országok szoros érdekszövetsége, katonai szövetsége akár a NATO
helyett is igen, egyesülése nem.
Egy ilyen szövetség Nyugat-Európa és Oroszország között növelné az egész földrész
biztonságát, csökkentené egy valódi háború kirobbanásának az esélyét.
Európa déli határait le kell zárni az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen törvénytelen
invázió előtt. Aki valóban üldöztetés elől menekül, az természetesen a határátkelőknél
hivatalosan és teljesen jogosan kérheti a védelmét. Ott, Európa déli határainál vagy
azon kívül.
Ezt a határt katonáknak, határőröknek, akár önkéntes polgári századokkal is
kiegészítve kell védeniük minden rendelkezésre álló eszközzel. Magyar katonáinkat
azonnal vissza kell hívni a távoli harcmezőkről, ahol éppen a rossz oldalon, a
világhódítók oldalán harcolnak olyan háborúkban, melyekhez a magyarságnak semmi
köze sincs.
Csak így állítható meg az Európát elözönleni készülő invázió, és őrizhető meg a fehér
ember több évezredes Európájából az, ami még megmaradt.
Zárszóként újra emlékeztetek a tej és a kávé keveredésének példájára, mely jól
szemlélteti az invázió visszafordíthatatlan jellegét:
Ha a folyamat befejeződött, akkor a barna tejeskávéból se ember, se Isten nem
képes többé a fehér tejet és a fekete kávét szétválasztani.
2015.09.06.

Dr. N.G.

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!