Tisztelt CÖF-CÖKA!

Kedves Csizmadia László!

Sajnos a nemzetközi együttműködési fórumon nem tudtam részt venni, de nagy rokonszenvvel figyelem a tevékenységüket, törekvéseiket, különös tekintettel az EuCET tervezett megalapítására.

Nagyon bízom benne, hogy van még mód megállítani Brüsszelt, és megvédeni Magyarországot egy újabb – alighanem a végső! – tragédiától. Csatolt írásom a felrázást, a veszély nagyságára való rádöbbentést és az önvédelmi összefogást célozza. Széleskörű terjesztésével remélhetőleg sikerül a Kormányt súlyos politikai harcában belülről hathatósan megtámogatni, megerősíteni, és a nemzeti konzultáción túl is aktivizálni a magyarságnak azt a túlnyomó többségét, amelyből még nem veszett ki a nemzeti összetartozás érzése és tudata. Isten legyen velünk!
Szíves üdvözlettel:
Dr. Reök György Aba

Európa veszélyben! Mi a teendőnk? X

A keletről jött, és Európa szívében végleges otthonra talált magyarság a honfoglalás óta sokszor volt nagy veszélyben, sokan kívánták romlását, pusztulását. De nem tudták legyűrni. Az elmúlt 1121 évben az ellenségeivel, elnyomóival szembeni bátor kiállásával, valamint nagyszerű kulturális -és sport-teljesítményeivel gyakran kivívta a külföld csodálatát. Mindezek révén a magyarság a 21. századra immár elfoglalta méltó helyét a népek sorában, nem csupán Európában, hanem a Világban. De most új kihívással kell szembenéznie. Most először került olyan helyzetbe, hogy nem a szomszédaitól kell tartania, hanem a többi európai nemzettel együtt távolról, más kontinensről érkező súlyos, globalizációs hátterű fenyegetettséget kell megtapasztalnia: a 2015-ben robbanásszerűen felerősödött muszlim inváziót. Az ennek nyomán kialakult európai helyzet – az itt élő népek közös veszélyeztetettsége folytán –olyan új európai sorsközösség, amely az eddiginél sokkal jobban egybekovácsolhatja az európai nemzeteket, ha összefognak. Márpedig össze kell fogniuk, ha élni akarnak.

Talpra magyar! Talpra Európa!

Ennek az írásnak az a célja, hogy vészharangot kongasson, és önvédelemre sarkalljon: Európa muszlimokkal elárasztása ellen nekünk, egyszerű magyar embereknek is tiltakoznunk és küzdenünk kell. A magyar kormány által kezdeményezett nemzeti konzultáció fontos dolog, de nem elég. A lehető legnagyobb egységet mutatva civil mozgalommal is meg kell jeleníteni a magyarság nemzeti jövőbe, megmaradásba vetett hitét, hódítókkal szembeni ellenállását, megalkuvás-mentes, bátor jellemét, öntudatosságát és tettrekészségét. A „brexit” az első komoly figyelmeztetés az EU, valamint a kártyát háttérben keverők számára, hogy a nemzeteket a döntéshozatalból kiszorító európai uniós trend hosszútávon nem működik. A brexit-ben végre megnyilvánult egy európai nép, a britek határozott állásfoglalása, nemzetük melletti kiállása. Az EU-tól a saját kezükbe akarják visszavenni sorsukat, és erre minden okuk megvan. Náluk ugyanis már igen erősen érzékelhető az iszlám térhódítása, évek óta egyre-másra emelkednek a mecsetek, London polgármestere is muzulmán. Ha Németországnak már része az iszlám – miként egyes vezetői állítják –, akkor Angliára még inkább igaz ez. A „brexit” számunkra is jelzés: ha nem akarjuk, hogy unokáink arab többségű muzulmán „magyar” országban éljenek, nem hagyhatjuk az EU migráns-párti bürokratáival vívott harcban magára a miniszterelnököt és a kormányt. Ebben minden magyarnak egyéni felelőssége van saját magával, családjával, népével és hazájával szemben. Az Európai Unió vezetőinek Orbán Viktor konstruktív javaslatait és a schengeni határvédelemre tett intézkedéseit már a „migráns válság” kezdeteitől komoly megfontolás tárgyává kellett volna tenniük, s támogatásban részesíteniük, nem pedig zsigerből elutasítani, bírálni, köszönet helyett őt és kormányát elmarasztalni, országunkat megbüntetni. Egy demokratikusan választott, s ezen felül is a hatékony határvédelmi intézkedésekre igen erős lakossági felhatalmazással rendelkező kormányt így félresöpörni, megleckéztetni – mindez a nyugati demokrácia szégyene. Bízzunk benne, hogy az egész magyar nemzettel, ha egységesen tiltakozik, ezt ma már nem lehet megtenni, s talán még nem késő, talán még rá lehet Európát is ébreszteni, hogy mekkora a baj, s a magyar példához más népek, más országok is csatlakoznak. Legyünk hát ebben kezdeményezők! Semmiképpen nem szabad a magyarságnak ölbe tett kezekkel, tétlenül várni, és tűrni, hogy az EU muzulmán népesség betelepítését erőszakolja ki Magyarországon, hiszen ez az országunk, nemzetünk elleni súlyos terror-támadás lenne. Nem nehéz kiszámolni, hogy a betelepítés ketyegő bombaként hatna, s előbb-utóbb az iszlám népesség demográfiai és kulturális robbanását vonná maga után, és a magyarság vesztét okozná.  Nem túlzás azt állítani, hogy egy újabb „Trianon”, egy újabb nemzeti összeomlás következne be, ami most már egész biztosan a végső lenne. Hiszen a nemzet által csupán az elmúlt 100 évben elszenvedett súlyos megpróbáltatások (I. Vh, Tanácsköztársaság, Trianon, II. Vh, 56, majd a fél százados kommunista terror és métely) következtében még mindig olyan rossz általános állapotban van a magyarság, hogy aligha bírna ki még egy tartós és súlyos rabigát, hanem feladná a küzdelmet…

Nézzünk bele a fazékba, lássuk, mit is főznek nekünk a globális hatalmak!

Alább pontról-pontra cáfolom a mai európai „migrációs válsághelyzetben” az európai nemzeteknek hátat fordító EU-vezetők részéről hangoztatott hamis vagy téves állításokat:

  1. Nem igaz, hogy mi, európaiak a jövőnk érdekében nem tehetünk mást, mint vállalni a migrációval együtt járó súlyos kockázatokat. Tűrni azt, hogy az európai országok jogrendjét és vele az európai kultúrát és az európaiság eszményét súlyosan sértse, veszélyeztesse, végső soron akár el is söpörje az Ázsiából és Afrikából – a globalista és baloldali liberális erők támogatásával – Európába irányuló, egyre erősödő muszlim népvándorlás. Igenis tehetünk ellene!
  2. Nem igaz, hogy a migráció robbanásszerű felgyorsulása spontán folyamat, és az iszlám tömegek hazájukból történő elvándorlása hátterében pusztán az ottani háborúk és a nyomor állnak. Valójában az iszlám népesség céltudatos és szervezett Európába telepítése zajlik!
  3. Nem igaz, hogy ilyen mértékű bevándorlásra Európának szüksége van, hogy a jövendő fejlődésében (népesedés, gazdaság) a jelentős részben képzetlen, sőt írástudatlan muszlim bevándorlók alapvetően pozitív szerepet tölthetnének be. Hiszen máris jól láthatók a migráció súlyos negatívumai, a nagyon is sötét árnyoldalai. Ehhez elég csak a napi híreket figyelni. Arról nem is beszélve, hogy a globalisták által vizionált – demográfiai és gazdasági szempontból kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődésű – jövendő társadalom etnikai és kulturális tekintetben már nem is európai lesz. Az egykori, sokszínű Európa akkor már csak romjaiban fog létezni…
  4. Arcátlan hazugság, hogy a kontrollálatlan migrációval nem jár együtt a terrorveszély markáns növekedése. Aki ezt tagadja, az idióta vagy maga is potenciális terrorista. Már eddig is sok-sok halott, megerőszakolt nő és sebesült van a migránspártiak rovásán. Mióta Európában a migráció felerősödött és kontrollálhatatlanná vált, az emberek biztonsága drámai módon csökkent. A lakosság körében egyre nő a félelem, hiszen a terror bárhol, bármikor felbukkanhat immár Európában is . A személyes és a közösségi biztonság együttes csökkenése igen-igen súlyos nemzetbiztonsági veszélyt hordoz.
  5. Természetesen nem igaz az sem, hogy az Európába befogadott és párhuzamos kultúrát képező iszlám tömegek folyamatos növekedése és várható demográfiai robbanása nem jelent súlyos veszélyt az európai országok nemzeti és kulturális identitására, nemzeti létére. Hiszen a betelepítők mögöttes célja éppen a nemzeti lét fellazítása, lebontása! Kétség nem férhet hozzá, hogy a „nyitott”, nemzeti jellegétől megfosztott, gyökeresen más kultúrával megkevert európai társadalom vízióját csak az teszi magáévá, aki a jelenlegi Európának nem barátja, hanem ellensége.
  6. Az sem igaz, hogy az emberek biztonságának megteremtésében a nemzetállamok szerepe és lehetősége – a globalizációs folyamatok következtében – egyre csökken, miközben az államok és nemzetek feletti szervezeteké növekszik. Ennek cáfolatául elég csak hazánkat, Magyarországot említeni, amely megvédi határait, és az EU-t, amely az európai polgárok védelméért nem tesz semmit, hanem épp ellenkezőleg: rájuk hozza a veszélyt. Nyilvánvaló, hogy az államok szintjén, a nemzetközi szervezetek szintjén és globális szinten egyaránt védeni kell – szoros együttműködésben – az emberek biztonságát, hiszen mindhárom szinten megvannak a sajátos veszélyek és a specifikus védekezési lehetőségek is.
  7. Szintén nem igaz, hogy az európai népesség csökkenését csak globális szinten (más kontinensekről, más kultúrákból ide irányított migrációval) lehet kezelni és megoldani, mivel az egyes nemzetállamok erre nem képesek. Az európai népesség az egyes nemzetállamok népessége. E probléma megoldása tehát a nemzetállamokra tartozik, és meg is tudják oldani, ha valóban akarják, és hosszútávon erőfeszítéseket tesznek érdekében. Semmiféle joga nincs az EU-nak vagy bármely más nemzetek feletti szervezetnek e probléma kezelését saját hatáskörbe vonni, és az ezzel kapcsolatos döntést kivenni a nemzetállamok kormányának kezéből! Amennyiben valamely hatalom részéről ilyen törekvés fennáll, az akkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent, amely felér egy hadüzenettel! Minden ország elidegeníthetetlen szuverén joga eldönteni, hogy beengedjen-e a határán valakit, vagy befogadjon-e más kultúrájú népességet vagy ne. Egyébként az EU jelenleg hatályos alapszerződése, a lisszaboni szerződés szerint is a bevándorlási ügyek tagállami hatáskörbe tartoznak, és bármelyik tagállamnak jogában áll a kvóta vagy más uniós direktíva végrehajtását megtagadni, ha megállapítható, hogy az EU részéről hatásköri túllépés történt. Az adott országban az alkotmányos normakontrollt végző testület – esetünkben az Alkotmánybíróság – bármikor dönthet úgy, hogy egy adott uniós döntés nem végrehajtható. Minderről azonban a brüsszeli bürokraták – amióta Soros diktál nekik – hajlamosak megfeledkezni.
  8. Mélységesen felháborító az a Soros-terv sugallta alternatíva – amely a diktátumot hajbókolva teljesítő EU-vezetők magatartását is meghatározza –, hogy az emberiség földrajzilag kiegyensúlyozatlan népesedése, illetve a világban megtermelt javak egyenlőtlen elosztása miatt – első precedensként – az európai nemzetállamokat kellene feláldozni a globalizáció oltárán. A migráció kérdésében az EU-nak valódi, igazságos, a tagországok számára mind jogi mind morális szempontból elfogadható és hosszú távon működőképes megoldással kellene előállni. Mindenekelőtt az iszlám beáramlás megfékezésére, majd haladéktalan leállítására van szükség. Az teljességgel elfogadhatatlan, hogy az EU egy szűk haszonélvező réteg, a globális nagytőke számára legkedvezőbb, egyben legradikálisabb – az európai nemzetek számára viszont a halálos ítéletükkel egyenértékű – migrációs politikát igyekszik szentesíteni és erőltetni! Ehelyett olyan legszélesebb európai konszenzuson alapuló megoldás kell, amelyért a történelem ítélőszéke előtt az Eu vezetői és a nemzetállamok kormányai közös felelősséget tudnak vállalni. Ha a tagországokkal ilyen együttműködésre nem képes az EU, akkor a jelenlegi formájában nincs létjogosultsága, oszlassa fel, és alapítsa újra magát!

Itt az idő, dönteni kell: hagyjuk-e a „migrációs válság” kapcsán Európára, nemzetünkre, életünkre beláthatatlan negatív következményekkel járó negatív folyamatokat tovább súlyosbodni, végzetesen elfajulni, avagy védekezzünk, ellenálljunk? Ha utóbbi, akkor azt meg kell szervezni!

Nemzeti (és közvetve európai) sorskérdés az alábbi:

Mit lehet itt és most tenni a magyarság és Magyarország szuverenitásának megvédése-megerősítése, a nemzeti összefogás és az egységes fellépés érdekében, ami a közvetlenül előttünk álló évekre és a messzi jövendőre egyaránt jótékony hatással lehet?

Hiszem, hogy a fenti kérdésre lehetséges jó választ adni. Minden magyar számára örök példaként az 1848-as márciusi és az 1956-os októberi ifjak történelem-formáló, bátor fellépése áll előttem. Mindkét esetben válságos idők jártak Európában. 48 és 56 a nemzeti öntudat és szabadságvágy fellángolásának forradalmi időszakai voltak. Most azonban, ha lehet, még válságosabb a helyzet: a nemzeti létünk megőrzése, megmaradása a tét. 48-ban és 56-ban is meg kellett érezni az idők szelét, akárcsak most, és erőteljesen megragadni a nemzet hajójának kormánykerekét. Akár csak most. Mindkét esetben az ifjúság színe-java fogott össze a magyar függetlenség és felemelkedés érdekében, és lelkesedésük, tetterejük magával ragadta az egész nemzetet! És megcsinálták a dicsőséges forradalmakat! Ugyan honnan máshonnan lehetne válságos időkben a magyarságnak erkölcsi -és tetterőt meríteni, mint 48 és 56 ősforrásából?!…  

Megfontolásra ajánlom az alábbi javaslatot:

Az ifjúság a nemzet jövője, ezért mindenkor reményteljes tisztelet, bizalom és várakozás övezi. Javaslom, hogy mai és jövendő ifjúságunk tisztaságára, jóra való fogékonyságára, a jót előmozdító lelkes tettvágyára, együttműködő készségére és – nem utolsó sorban – 1848 lelki-eszmei erőforrására alapozva hozzuk létre a Magyar Ifjak Társasága (MIT) elnevezésű internetes európai nemzeti klubot és fórumot. Ez egyben az általános emberi, európai és nemzeti értékek kölcsönös tisztelete, védelme és gyarapítása érdekében párhuzamosan szervezendő New European Unity (NEU) nevű – uniós belső határokon átívelő – európai nemzetközi civil társaságnak is tagszervezete lenne. Az internetes platform a legszélesebb rétegeknek biztosít csatlakozási lehetőséget és könnyű kapcsolattartást, így az Új Egység – mozgalom a valamennyi európai nemzetet és közös értékeit védő és építő civil szerveződések kapcsolódási pontja, ernyőszervezete lehet.

Létesítési célok: A MIT Klub a hasonlóan gondolkodók társaságáért, az UE mozgalom a közös munkáért, és mindkettő a nemzetért, a hazáért, Európáért. Ez a kezdeményezés – szándékom szerint – több mint aminek első pillanatban látszik. Hosszabb távon nem csak egy új, nemzeti alapokon álló európai civil egység (a lehető legszélesebb európai közös platform), hanem egy új, eszményi, de nem utópisztikus társadalmi rend megvalósítását is célozza. Olyan társadalomét, ahol végre nem az egyéni vagy szűk csoportérdek kerekedik felül, és uralkodik a közösségi felett. Ahol a nemzeti-közösségi és európai-közösségi célokat szolgáló emberség, hazaszeretet és határokon átívelő együttműködés hármasa, mint legfőbb erkölcsi és szellemi érték természetes módon átszövi a mindennapokat.

Vajon a fenti elképzelés radikálisan szembe megy az immár feltartóztathatatlannak látszó globalizációval? Nem, hanem aktív és alkotó módon belesimul, elismerve annak progresszióját, elkerülhetetlenségét, de elutasítva és meghaladva a jelenlegi szakaszát jellemző embertelenségét, család, -közösség -és nemzetellenességét. Ebben a megközelítésben a nemzeti és globalizációs érdekek, törekvések közötti, kibékíthetetlennek vélt ellentétek látszólagossá és áthidalhatókká válnak, hiszen tágabb értelemben nem csupán a nemzetállamunk, hanem az adott földrész, esetünkben Európa is a hazánk. Még tágabban tekintve pedig a teljes földkerekség. Mindebből következik, hogy – a nemzetállamok megszüntetése helyett – a felismert és elismert globális egymásra-utaltságban és együttműködésben kell találkozniuk és összekapaszkodniuk a nemzetállamoknak és polgáraiknak! Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen járható út, amelynek mentén az emberiség jövendő történelmében valódi fenntarthatóság, valódi perspektíva van. Hiszen a család, nemzet, haza nem olyan fogalmak, értékek, entitások, amelyek valaha is elavulnak és kiirthatók lesznek az emberek tudatából, életéből, bármely nép fiairól legyen is szó. Mert amiként a család a társadalom elemi szintű funkcionális egysége, „sejtje”, s mint ilyen nélkülözhetetlen alap, éppoly alapvetők és megkerülhetetlenek a családokból organikusan építkező törzsek, népek, nemzetek, mint az emberiség magasabb szintű természetes egységei. A család még sok tekintetben közel áll a biológiai szinthez, utóbbiak azonban már sokkal inkább szellemi, eszmei képződmények, s mint ilyenek egy magasabb társadalmi tudati szint reprezentánsai. Különösen igaz ez a nemzetre, amely – önszántából és önazonosságát megtartva – kulturális asszimiláció útján képes lehet harmonikusan magába fogadni hasonló kultúrájú egyéneket, családokat, akár kisebb népeket, népcsoportokat is. A nemzetnél magasabb szintű szervezetek (államközösségek, konföderációk, szövetségek, uniók stb.) már nem természetes egységek, hanem gazdasági és/vagy politikai érdekek mentén mesterségesen létrehozott tömörülések, ezért nem is létezhetnek másképp, csakis a szuverén nemzetállamok közös akaratából. Az olyan tömörülés pedig, amely nem jól hangolja össze a célokat, feladatokat, s emiatt tartósan szembe kerül az egyes tagországok érdekeivel, akaratával, maga alatt vágja a fát.

Elképzelésem szerint a MIT Klub – alulról töltekező civil szervezetként – teljesen nyitott lenne mindazok számára, akik az értékrendjét elfogadják. A Klub szervezésének alapvető célja az, hogy könnyen kapcsolatba kerülhessenek, egymásra találhassanak az ilyen értékrenddel szimpatizáló emberek, s nem pedig az, hogy politikai kiképzőtábor legyen. De ha időközben mégis azzá (is) válik, ez esetben majd egy külön politikai szekciót kell létre hozni, hogy a politikai tevékenység ne riassza el a Klubba pusztán társasági igényekkel érkezőket. A társaságbeli civil kapcsolatok hálózata ugyanis igen fontos szerepet tölthet be a nemzetépítésben. A tagtoborzáshoz – mind a fentiekből következően – alapvető feltétel kell legyen az a konszenzus, hogy a nemzetünket, a magyar érdekeket elszántan és harcosan védő Orbán-kormánynak jelenleg nincs alternatívája Magyarországon.

 

Záró gondolatok:


Amióta emberiség létezik, gonoszság is létezik, még ha csak l’ art pour l’ art rosszakarat formájában is. Mégis – szilárdan hinnünk kell ebben –, ettől még az emberi lényeg jó és nemes. A gonoszságnak ellene mondó, a felelőtlen vagy embertelen törekvésekkel szembeszegülő jó és nemes lelkeket senki nem törölheti el a föld színéről, mert azok az ifjúsággal mindig újra megszületnek. De vajon van-e lehetőségük megszületni? Evolúciós parancs, hogy minden nemzetnek, így a magyarságnak is, ha az általános túlnépesedés közepette megmaradni és boldogulni akar, mennyiségileg is növekednie kell. Növekedjünk hát! Elődeinknek köszönhetően itt a hazánk ebben a gyönyörű Kárpát-medencében, amelyet rajongva szeretünk. Átvészeltük az első ezer évet, amivel bízvást megváltottuk a jogot a további évezredekhez! Szüljetek hát magyar anyák, hadd sokasodjunk! De ne feledjük, hogy a magas lélekszám önmagában nem elég egy egészséges, erős, öntudatos nemzet felemelkedéséhez. Bármennyien vannak is a tisztaszívűek és nemeslelkűek, az ellenerőkkel szemben mindig szükség lesz ihletett és avatott segítőkre, lelki-szellemi vezetőkre. Petőfikre, Jókaikra, vasvárikra, akik irányt mutatnak, és lelkesítenek. Kölcseykre, Vörösmartykra, Erkelekre, deákokra, akik a nemzeti érzést és a józan önmérsékletet harmonikus egységbe vonják. Kossuthokra és Széchenyikre, akik különböző irányokban a tágabb horizontot kémlelik. De elmellőzhetetlenül szükség van „pilvax”-ra és „közvélemény asztalára” is, vagyis olyan helyre, terepre, ahol a nemzet életében jelentős döntések, folyamatok társadalmi előkészítése folyamatosan zajlik. Ezért hát mindenkor, de különösen napjaink zilált Európájában rendkívül fontos, időszerű, bátor és előremutató tett lehet a Magyar Ifjak Társaságának, valamint az Európai Új Egység mozgalomnak és nemzetközi ernyőszervezetnek megalapítása, beindítása. Ahol minden magyarsághoz és Európához hű, jövőbe tekintő, a közös értékek mellett elkötelezett nemzettársunknak helye van, ahol mindenkire szükség van.

Végezetül van egy jó hírem: az uniós árulással és az iszlám veszedelemmel szembeni új magyar egység már kicsírázott, és világosan megmutatkozott a 96%-os részvételű népszavazáson, a migránsok kötelező uniós betelepítésének 80% feletti elutasításában! Most van hát itt az alkalom! Most kell ütni a vasat, amíg felizzik! Most kell, most lehet a nemzetet új egységbe összekovácsolni! Ehhez a munkához a MIT klub és az Új Egység mozgalom lehet a megfelelő terep. Ezekbe a szervezetekbe nem születési előjog, nem végzettség, nem érdemérem, kizárólag a közös magyar és európai kultúráért, valamint a nemzet előtt álló mindenkori fontos célokért való határozott és tevékeny kiállás a belépő. Ezáltal lesznek a tagok egyívásúak. Az így kialakuló, a magyarság mai helyzetének és hosszú távú érdekeinek egyaránt megfelelő új társadalmi „elit” végre alkalmas lesz arra, hogy széleskörűen megvalósítsa és betetőzze a közmegegyezéses, érték-alapú, integratív nemzetépítő folyamatot, – hogy erős, összetartó, öntudatos néppé váljunk, s végre ne legyünk többé „csöbörből-vödörbe magyarok”. Akik pedig mindezt úttörőkként megvalósítják, méltán neveztetnek majd így: a nemzet kovácsai. Tettük, kiállásuk egyben világos és határozott üzenet lehet az EU vezérkara felé a „migrációs válság” egyedül helyénvaló kezeléséről, annál is hangsúlyosabban, mivel a helyzetre adott magyar válasz példaként szolgálhat az alulról induló, jogos és szükséges önszerveződésre és önvédelemre a többi európai nemzet számára is.

          2017-09-18   

  Dr. Reök György Aba

X A teljes írás itt olvasható.