A Magyar Idők augusztus 25-i számában olvashattuk Rétvári Bence értekezését Köldök nélkül címmel. A cikk nyomán szellemi honvédőink érdemesnek találták, hogy a témához – nemzetünk építése érdekében – észrevételeiket hozzánk is elküldjék.
Az emberek komolyan vették a szerző elemzését, amely a magyar állam jelenlegi helyzetére is kitért, ugyanakkor a kereszténydemokrácia további építését primátusnak tekintette. A brüsszeli elit által kezdeményezett, hazánk elleni támadások most már kikényszerítik népünkből, hogy történeti hagyományaink szerint fejtse ki ellenállását.
Már első ránézésre is szembetűnő, hogy két ellentétes világkép rajzolódik ki szemünk előtt a végcélt tekintve. A keresztény civilizáció előtérbe helyezi a közösségi életet, és elismeri annak elsődlegességet. A magyar alaptörvény sem kerüli meg, hogy az egyén és a közösség szabadságát pontosan definiálja: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” Ezzel szemben a liberális társadalom mit sem törődik a közösségek összetartó funkciójával, sőt az ultraliberalizmus válfaja egyenesen annak felszámolására törekszik.
Helyzetünk megértéséhez Zétényi Zsolttól idézek: „Az ellenállás és ellentmondás egy alkotmányellenes nemzetközi hatalmi döntéssel szemben ugyanabba az érték- és érdekkörbe tartozik, mint fegyveres szabadságharcaink története. Ezekben a nemzet ugyancsak többszörös nemzetközi erővel szemben vette fel az alkotmányvédő küzdelem fegyverét; alkotmány-helyreállító küzdelmeink nem romboló forradalmak voltak, hanem jogvédő-helyreállító szabadságharcok!
Az alkotmányos és nemzeti lét vagy nemlét volt a kérdés. Ebben a tekintetben történeti alkotmányunk páratlan érvanyagot és morális tanulságot jelent olyan erőkkel, társadalmakkal szemben, amelyek nemzeti történelmükben nem tapasztalták meg a megsemmisülés veszélyhelyzetét. A nagy nyugati társadalmak nem élték át, s így nem is értik a függetlenség és szuverenitás közép-európai válságállapotait megélt országok tapasztalati tényeken nyugvó veszélyeztetettségét, s ebből eredő önvédelmi döntéseik igazságát.
Ezért ezen országok, nevezetesen a Varsó–Prága–Pozsony–Budapest-tengelyen lévők, s továbbá a régebbi történeti irodalomban Duna-völgyi országokként említettek, s különösen a térség nagy történelmi múltú, tapasztalatú és hivatású magyar állama nem bízhatják sorsukat vakon a nyugati világ döntéseire.”
A törékeny nádszállá csupaszított, akaratától megfosztott ember könnyedén ledózerolható a mammon által csapdaként megásott gödrökbe. Mindezzel szemben áll a családok és a nemzetközösség ereje, amit erkölcsileg alátámaszt a keresztény hit és a zsidó keresztény civilizáció történelmi kincsestára. A liberális nézetek hívei elvetik a hagyományőrzést, harcolnak mindenki ellen, és mindazok, akik a kompromisszumok lehetőségeire hívják fel figyelmüket, szemükben ellenséggé válnak.
Egyszóval egocentrikusak, miközben kisebbségi helyzetüket áldozati bárányként tüntetik fel. A pénzt istenítik, a hit világát és a vallást szerintük ostoba embereknek találták ki. Valójában képmutatók, hiteltelenek, mert ahogy a hivatkozott cikk szerzője írja, „aki hétfőn a Wall Street farkasa, kedden nem lehet önzetlen humanista”.
A látszatszolidaritás mai termékei az NGO-hajók és az embercsempész-pénzbeszedők közös vállalkozásai. A tengeri farkasok több tízezer vízbe fulladt ember elvett pénzén osztozkodnak, álhumanitárius cselekedeteik népszerűsítésére bérelik fel a Júdás-pénzeken kitartott újságírókat.
A kereszténydemokrácia a becsületes munka társadalma. Képes megkülönböztetni a jótól a rosszat. Valóban kritikus és számonkérő. A felelősség kérdését erkölcsi szempontnak tekinti. Objektíven méri a teljesítményeket, reális képet ad a közjót szolgáló cselekedetekről. A szerző leszögezi, hogy a munkát mellőző spekuláció, a pénzből több pénz gyártása messze esik az igazi értékteremtéstől, a munkával szerezhető boldogulástól.
A nyílt társadalom újkori honfoglalást üdvözítő módszerei, a politikai korrupció mindennapossága, az illegális migráció pártolása az újkori rabszolgatartás birodalmi elképzeléseit szolgálja. A brüsszeli elit folyamatosan alakítja ki az általa elképzelt föderációs birodalmat.
A cikk szerzője szerint a nyílt társadalom a mobilitás híve. Az egyén nem rendelkezik gyökérrel, sőt a liberálisok köldök nélküli politikusok. Ezt húzza alá álláspontjuk, amely szerint a család, az anya, az apa, a gyerek elavult fogalmak. Tagadják a biológiai nemeket, vallják, hogy az abortusz és az eutanázia az emberek szabad döntésén alapul.
Összegezve a kereszténydemokrata politikus gondolatokat ébresztő mondatait, arra a felismerésre jutunk, hogy az Európában többségben lévő, zsidó-keresztény civilizáción nevelkedett polgárok biztos támaszt lelhetnek az erkölcsben és a hitben. A kereszténydemokrácia magját nem kell elvetnünk, azt megtette Szent István királyunk. Kelet-Közép-Európában ma is látványosan mutatkozik az igény a kereszténydemokrácia közjót formáló erősítésére, amely egyben fegyver a liberalizmusból politikai laborokban kreált neoliberalizmus és liberálfasizmus mutáns változatai ellen.
Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke
Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/europa-jovoje-a-keresztenydemokracia-3593621/
